Ha egy dolgot kell mondani, hogy miért rossz a Facebook és a Friendfeed felület a Twitter felületéhez képest, akkor azért, mert az előző kettő nem a tartalomra koncentrál.
Állandóan azt lökik az arcodba – emelik ki félkövérrel és támogatják meg grafikai kiemeléssel -, hogy ki csinálta az adott eseményt, de valójában téged, miután már követed, megismerted, feliratkoztál rá nem az érdekel, hogy csinált-e valamit az ismerősöd. A Facebook nyitólapon mégis mindig ez az érzésem. Azt rögtön látom, hogy ki mit csinált, de nem az van hangsúlyozva, hogy mit.
A Microsoft reklámokat lehet szeretni, vagy utálni, de egy biztos, a cég már messze nem az ellenséges monstrum, ami volt néhány évvel ezelőtt.
Az, hogy a Microsoft forradalmat csinált egyszer a történelemben, nem csak annak köszönhető, hogy ők, vagyis Bill volt az első akik jól tudott szerződni a területre, de azért is, mert máig övék az egyetlen olyan használható platform, ami el tud futni mindenféle gépen. Az utóbbi években egy kissé fókuszt vesztett a cég, sok piac, sok láb stratégiájukkal elkezdtek mindenféle kapcsolódó területre benyomulni néhol elképesztően sikeresen – XBox -, néhol csúnya buktával – Zune -.
Sokszor használtam már állatorvosi lóként a bénaságra, de most minden elismerésrem az MTV-é. Az MTV Music oldalán ugyanis megnyitotta a HULU-hoz hasonló videós oldalát, ahol szó szerint minden videóklipp megtekinthető – vagy lesz nemsokára -, amit valaha az MTV-n megnézhettél.
Miután a Hulu nagyon hasonló koncepcióban készült, kijelenthetjük 2008 a nagy médiabirodalmak felébredésének éve, most már tényleg minden nagy játékos azt mondja, az internet nem csak egy médium a sok közül, amivel lesz, ami lesz, hanem lényegében A következő médium, ami átveszi és integrálja az újság, a rádió és a televízió számos funkcióját.
Egyesek így hívják a Google keresésekre vonatkozó adatbázisát, ami gyűjti és tárolja a keresőbe beütött több millió szót és kifejezést.
Mielőtt a Google néhány napja kihozta a Google Insight for Search-öt, azt hittem, hogy semmilyen korábbi üzleti modellbe nem férne bele egy ilyen lépés. Hiszen ez a Google egyik legnagyobb értéke, olyan adatbázis, amiért politikusok és cégek milliókat adnának. A sok SEO szakember arra fogja használni, hogy még jobban manipulálja a keresési találatokat. A másik oldalon meg az is igaz, hogy milliónyi tervezőnek, üzletembernek, vállalkozónak olyan legális adatbázis kerül a kezébe, aminek segítségével jobban tudja a kampányait optimalizálni, végre pontot tud tenni egyszerű kérdésekre, hogy milyen szavakat érdemes használni a hirdetésekben. Össze tudja mérni, hogy melyik termékkategóriák iránt érdeklődnek jobban az emberek.
Elképesztő eszköz, ami mind a marketingesek számára, mind a keresőoptimalizálóknak, politikusoknak, szociológusoknak, vagyis bárkinek elképesztő kutatási alapot adhat, aki azzal foglalkozik, hogy az emberek mit csinálnak és miért csinálják azt amit.
Mekkora veszteség lenne, ha ez az adatbázis rejtve maradna. Igaz a Google féle szokásos zárt rendszerű megközelítésről van szó, amihez igazán illene még egy viszonylag szabad API, hogy igazán használható legyen. Az sem ártana, ha pontos adatokat adna a keresések volumenéről és nem ilyen normalizált handabandával rejtene el mindent. Jelen formájában inkább madártávlatból nézelődésre, semmint részletes kutatásra alkalmas.
Én biztosan publikussá tetetném minden keresővel törvényileg szabályozva, hogy a társadalom által átadott adatok nem a cégé, hanem a köz tulajdona. Még nem is értjük igazán, mennyire fontos lenne, hogy ezek az adatok publikusan elérhetőek legyenek nyitott és hozzáférhető csatlakozókon keresztül.
A Wikipédia eddig nem talált kihívóra, sőt úgy tűnt a Google maga is igen erőteljesen támogatja a projektet.
Most azonban kijött a Knol projekttel, ami feltűnően hasonlít a Wikipédia koncepciójára egy kivétellel, sokkal egocentrikusabb, a résztvevők az AdSense programon keresztül részesedést kapnak a látogatók kattintásaiból és a Google feltünően jó helyre sorolja az itt készült oldalakat, ami hozza rendesen a felhasználókat az oldalra.
Minden adott, hogy a résztvevők számára üzletileg megalapozott modellben új szintre vigye a közösségi tartalomgyártást, vajon a Wikipédisták mit szólnak majd ehhez?
Mostanában egyre nehezebben tudom megmagyarázni magamnak, ha egy projektben melléfejlesztős megoldást alkalmazunk. Ez nálam azt jelenti, hogy a szolgáltatás eredeti funkciójához és annak támogatásához nem kapcsolódó új elemek jelennek meg a koncepcióban.
A melléfejlesztést a hálózat építés hozta divatba, de olyan betegség, amit korábban is rengetegen és azóta is sokan elkövetnek és a fogalom nélküliség biztos jele. A Myspace a legnagyobb ilyen szájt, ahol az eredeti hálózatos funkcióhoz rengeteg olyan anyagot tettek hozzá, aminek semmi köze a rendszerhez, csak úgy gondolták, hogy használni fogja valaki, vagy azért tették bele, mert látogatottságot növelt rövid távon. Ilyen mellélövéseket csak izomból, tőkeerős cégekkel lehet csinálni.
Az egyetlen dolog, ami miatt a melléfejlesztéstől nem áll égnek a hajam, ha az adott funkció üzleti modellt támogat. Segít mondjuk egy közösségi szájtnak pénzt csinálni, de igazából ez is csak egy érv. A legjobb üzleti modellek szerves részei az eredeti funkciónak. Csak egy példaként melléfelesztés például egy közösségi oldalba tett webshop, integrált pedig a keresőbe ágyazott kereső hirdetés.