A 37Signals fejlesztői gyakran adnak hangot annak, hogy nem szabad finnyásnak lenni és pénzt kell kérni azért a termékért, amibe a legtöbb időt fektetjük. A web kettő igérete szerintük nem igazán jött be, hogy ingyenesen csinálunk valamit, aztán majd valahogy csak pénzt kérünk érte. Az emberek ugyanis ezt nem fogadják el.
Sokan erre rögtön azt mondják, hogy hát igen, megmondtuk, pénzt kell kérni a termékért. Na ezek lesznek azok a vállalkozók, akik gyorsan csődbe mennek. Az egyik híres RSS olvasó fejlesztő cég is ugyanígy állt a dologhoz és szépen bele is bukott egy-két év alatt.
Az ingyenesség ugyanis elkerülhetetlen. Amit el kell kerülni, hogy abból akarj pénzt csinálni, amit egyébként korábban ingyen nyújtottál. A bevétel alapját adó funkciót érdemes elkülöníteni attól, ami erre a funkcióra hajtja a felhasználókat és ha ez megtörtént, akkor már igenis érdemes pénzt kérni a szolgáltatásért.
Vannak, akik a terméket magát magasabb fordulatszámon értékesítik a felhasználók felé. Ilyen a Vimeo. Jobbat akarsz, nagyobb videót, kevesebb reklámot? Fizess. Ebben az a veszélyes, hogy a látszólagos értéke a prémium csomagnak gyakran nem elég nagy az alaphoz képest és ezért a felhasználók nem igazán akarnak fizetni, de a csábítás a másik oldalon nagy, hiszen ha a felhasználók ingyenesen vesznek részt a szolgáltatásban akkor ezzel a figyelemért folytatott harcban előnybe hozzák a szolgáltatást a többivel szemben. Ez a tipikus web kettes modell.
A másik példa pont a 37Signals. Az ismertségüket és a látogatottságukat egy ingyenes hírlevélnek és egy ingyenes blognak köszönhetik, először írták a blogot és a hírlevelet és az abban megfogalmazott szemléletet ültették át termékekbe. Értelemszerűen soha nem jutott még eszükbe, hogy pénzt kérjenek ezért az eszközért és valószínűleg soha nem is fognak. Mivel úgy gondolták, hogy amit a blogban publikálnak értékes, inkább írtak egy könyvet ugyanebben a témában és kiadták. A blog ingyenes látogatottsága viszi az embereket a 37Signals termékeire. Megkülönböztetik az eszközt, ami a figyelemért folytatott harcukat segíti, ennek ingyenesnek kell lenni és megkülönböztetik az eszközt, amiből a pénzt csinálják. Ez a modell is jónak tűnik, bár nagyon nehéz annak, aki most akarja elindítani, ugyanis a blogokkal ma már messze nem annyira egyszerű figyelmet generálni. Persze ott vannak az iWiW alkalmazások, a Facebook és az iPhone. A figyelemért folytatott harc tovább halad. Amit nem szabad elfelejteni, hogy ebben az esetben a blognak, hírlevélnek, Facebook alkalmazásnak stb. legalább olyan szerepe van, mint magának a terméknek.
A tanulság annyi, hogy a figyelmet és az üzleti modellt egyértelműen külön kell kezelni még akkor is, ha egymásba folyik a kettő. A figyelemért ma csak ingyenesen hozzáférhető eszközökkel lehet küzdeni, de ez ne tévesszen meg senkit, valahol belül ott kell lennie egy pontnak ami az üzletet életben tartja.
Tegnap Straub Elekkel beszélgettünk befektetésekről startup vállalkozásokba, röviden összefoglalom a beszélgetés tartalmát.
Elek szerint ma nem érdemes elképzelés szintjén lévő projektre pénzt bevonni, mert azt egyrészt nagyon nehezen lehet megszerezni, másrészt ha meg is szerzed, akkor túl sokba kerül. Csak egy példaként a korai befeketetések döntő többsége elbukik, jó esetben 10-ből kilenc. Amennyiben egy angyal ilyen kockázatos befektetéseket csinál, neki 1 sikeres projekten elért haszonból kell finanszíroznia a másik 9 bukást. Ezért van az, hogy a csak kicsit nyereséges üzletek az angyaloknak nem nagyon éri meg.
Ha tehát 9 projektnyi bukást kell behozni egy sikeres projekten, akkor nagyot kell kaszálni, ez pedig azt jelenti, hogy az angyal csak akkor kockáztat, ha a végén sok pénzt visz és te sokat feladsz.
Tanács: vidd addig az üzletedet, amíg tudod saját és a hozzád közel állók pénzéből. Friends, family and fools. Vagyis támaszkodj a barátokra, családra és a bolondokra.
Ha már a gondolat kicsírázott és start-up fázisba került, akkor érdemes elkezdeni dolgozni a pénz bevonásán, itt mindenképpen szükség van üzleti tervre, amely megmutatja igazolhatóan, hogy a befektetés hogyan fogja meglendíteni az üzletedet, egész konkrétan hogyan fogsz pénzt csinálni abból a szolgáltatásból, amit éppen építesz.
Elek itt felhívta a figyelmet arra, hogy egy jó üzletben – és amerikában általában – a vállalkozó a pénzre is legalább annyira fókuszál, mint a termékre, ellentétben a webes lánglelkűek közvélekedésével, hiszen csak így lehet a céget növekedésben tartani. És, hogy mekkora ez a növekedés egy üzleti tervben? Ha jól emlékszem éves szinten 20% körüli profitban már egész baráti.
A kérdés itt már csak az, hogy honnan lehet pénzt szerezni, ha mindez megvan? Elek szerint jelen pillanatban a befektetői kultúra egyrészt hiányzik, másrészt nincs elég pénz a piacon. A vállalkozóknak jelenleg a saját kapcsolatrendszerükön keresztül kell követniük a pénzhez vezető nyomokat, vagy a csírázó infrastruktúrát használni, de egyik sem túl bíztató.
Ha mégis megvan valahogy, az aknamezőn túl ott van távolban a már igazán nagy magasságba jutó cégekbe fektető infrastruktúra és ezek eladását intéző szervezetek, ha odági eljutsz, onnan már, ha ez bárkit is megnyugtat, nem nehéz.
Néha felcsillan a remény egy új szolgáltatási piac kialakulására, ahol gépek helyett emberekre kell támaszkodnunk és cserébe még jól is érezzük magunkat. A weben a “személyes tréner” nálam az egyik ilyen messiás, akit már sokszor beharangoztak, de még nem igazán érkezett meg. Ő az, aki sokkal jobban tud bizonyos területről dolgokat. Hívhatjuk tanácsadónak is, de ez a szó olyan jelentésekkel is terhelt, amitől rögtön minden kispénzű embernek elmegy a kedve az élettől.
Nem, a személyes tréner olcsó, sok embert szolgál ki és ezért cserébe nyomott áron adja át a szaktudását. A teremben 20 másik emberrel együtt tanít minket jógázni és relaxálni, online pedig például segít nekünk megtalálni a legolcsóbb repülő járatokat.
A 2000-es évek egyik rejtett ideológiája, hogy az emberek hülyék – vagy drágák -, az internet mindent megold. Néha azért, amikor órákig próbál az ember a konyhájába bútorokat keresni, vagy valami saját területétől idegen dologba próbál belelátni, akkor rájön, bizony az internet a hülye. Segítségre van szükségünk, hogy megoldjuk a problémákat és lehet, hogy embereknek kéne ott állni, hogy segíthessenek. Talán hamarosan levetkőzzük az ezzel kapcsolatos félelmeket és akkor rengeteg szakértő számára nyílik meg a lehetőség, hogy pénzt keressen online.
Az utóbbi évben az előadásaim többségében meg szoktam említeni a figyelem fókuszálásának kérdését. Arról, hogy a mai ember mennyire ki van szolgáltatva az elektronikus eszközöknek és rajta keresztül mindenféle üzenetnek és feladatnak. Állandóan érkező emailek, azonnali üzenetküldő, állandó zavarás. A zavarás elveszi a lehetőségünket attól, hogy bekerüljünk az aktív alkotás állapotába – a flow-ba -, amelyről Csikszentmihályi azt mondja, hogy az ember életében a valódi boldogság egyik legfontosabb forrása.
A Linda Stone által kezdett kutatást most már Malcolm Gladwell is népszerűsíti mint az új munka etika alapját és ha ő valamit elkezd favorizálni, abból majdnem biztos, hogy siker lesz. Azok, akik képesek a figyelmüket fókuszálni és kizárni a zavaró zajt, legyen az ember, vagy alkalmazás, azok többet tudnak elérni – még ha ez áldozatokkal és sértődéssel is jár -.
Ugyanez a szemlélet a szolgáltatások és tartalmak fejlesztésében is igen erős irányt adhat nekünk. Amikor valami olyasmit csinálunk, ami segít szűrni a zajt, nagyon valószínű, hogy jó irányba haladunk.
A legjobb üzleti modell: megverjük a Google-t, megverjük a Microsoft-ot, majd eladjuk az alkalmazásunkat a Google-nek, vagy a Microsoft-nak – az IPO most nem divat -. Annyira eredetiek vagyunk, hogy nem másolunk semmit, sőt annyira eredetiek vagyunk, hogy rettegünk attól, hogy másokra hallgassunk, jó mintákat implementáljunk.
Fura mód a legnagyobbak soha nem féltek attól, hogy másolják mások ötleteit. A Google copycat volt, a Yahoo kereső ötletét lopta el és csinálta meg jobban, majd a hirdetési rendszerét is a Yahoo-tól nyúlta, a Youtube a már tucatnyi meglévő videómegosztót másolta le, csak jobban, a Microsoft az Apple felületeit lopta el és csinálta meg jobban, az Apple pedig a Xerox interfészt lopta el. A most futó sikeres szolgáltatások döntő többsége valaminek a másolata.
Néhány napja lett publikus a Google Friend Connect, egy olyan szolgáltatás, ami hálózati funkciókat tud adni bármilyen oldalhoz. Van pár konkurens, akik szintén próbálkoznak hasonlóval – Facebook és MySpace -, de itthon a Gmail elterjedésének és most a Google Reader-nek, na meg a ráépülő Turulmeme-nek köszönhetően a Google itthon egyértelműen nyerő lesz, abban a közegben legalábbis, ahol a doransky.hu-t olvassák.
Ha eddig is olvastad a blogot, kifejezetten a webes trendek, szolgáltatások és mobilweb, szolgáltatás fejlesztés, dizájn, online üzlet, marketing és használhatósági témák érdeklenek, akkor csatlakozz az oldalhoz. Nézzük meg, kik tartják életben az oldalt kattintásaikkal.
A csatlakozás nem jár semmi kényelmetlenséggel, nem fogok neked hírlevelet küldeni, nincs még mögöttes funkció, de amint beindulnak a közösségi fejlesztések a Friend Connect mögött, úgy talán valami hasznos szakmai közösségesdi is létrejöhet a doransky köré.
A Microsoft reklámokat lehet szeretni, vagy utálni, de egy biztos, a cég már messze nem az ellenséges monstrum, ami volt néhány évvel ezelőtt.
Az, hogy a Microsoft forradalmat csinált egyszer a történelemben, nem csak annak köszönhető, hogy ők, vagyis Bill volt az első akik jól tudott szerződni a területre, de azért is, mert máig övék az egyetlen olyan használható platform, ami el tud futni mindenféle gépen. Az utóbbi években egy kissé fókuszt vesztett a cég, sok piac, sok láb stratégiájukkal elkezdtek mindenféle kapcsolódó területre benyomulni néhol elképesztően sikeresen – XBox -, néhol csúnya buktával – Zune -.
