A felhasználók frusztrációja egyáltalán nem korrelál direkt módon egy szolgáltatásban található nehéz funkciókkal. A frusztráció valójában exponenciálisan növekszik. Minden hozzáadott elem több tanulást, több megoldandó problémát, több olvasnivalót, egyáltalán több hibalehetőséget jelent.
Ha olyan elemekkel zsúfolsz tele egy oldalt, amit a felhasználók 10%-a, vagy csak az esetek 10%-ban használnak, valójában akadályt gördítesz azoknak a funkcióknak a használata elé, amit gyakran használnak az oldalon.
Bármelyik szolgáltatásban lehet ilyen elemeket találni egy nagyon egyszerű módszerrel. Egészen addig vegyél ki funkciókat a szolgáltatás oldalaiból amíg azok nem válnak működésképtelenné.
Vajon miért van az, hogy minden hazai szolgáltatás specifikáció tömve van információs architektúrára, rendszer felépítésre vonatkozó elemekkel, ugyanakkor a felhasználó szempontjából legalapvetőbb felhasználási esetek nem kerülnek rögzítésre.
Meg van határozva, hogy hol és min kell futnia a rendszernek, hogy a felhasználónak milyen böngészőn kell elérnie az alkalmazást, de hogy konkrétan hogyan fog kapcsolatba lépni a rendszerrel, az valahogy nem tűnik dokumentálandónak.
Egy rendszernek működnie kell, ez manapság elég nyilvánvaló, amitől valami más lesz az az, hogy a felhasználó és a rendszer hogyan kerül kapcsolatba egymással. Ezt érdemes egyszerűen, strukturáltan és teljes egészében dokumentálni.
A mostani specifikációk olyanok, mintha a dokumentáció egy kocsi tervezésekor arról szólna, hogy az autónak gurulnia kell, vagy tudni kell bele tankolni, esetleg benzint fogyasszon, legyen benne kormány, ember is férjen bele. Ez a fontos, vagy az, hogy milyen egyedi elemek érkeznek az új dizájnba és ezeket miként fogják a felhasználók használni?
Dolgozom most egy projekten erőteljesen, próbálok rájönni, hogy mi viszi előre az embereket a szájton belül. Betettünk két elsőre mellékesnek tűnő elemet az oldalba amikről kiderült, hogy simán rávernek kattintásban mindenre, amit addig felraktunk. Az oldalletöltést megduplázta, az oldalon töltött időt is.
De ami a legérdekesebb, hogy szimetrikus elemekről van szó – ugyanúgy néznek ki, csak ellentétes irányba mozgatnak – a kattintás elemzés azt mutatta ki, hogy az egyik linket főleg az Intenret Explorer – bal -, a másik linket pedig a Firefox felhasználók használják – jobb -. Teljesen érthetetlen.
Két dolgot vonnék le tanulságként. Érdemes teljesen érdektelennek tűnő elemeket is folyamatosan tesztelni, mert nem tudhatod, hogy mi fogja megmozdítani a felhasználóidat, illetve, hogy néha teljesen fura minták jönnek elő, amik sajátosan eltérő felhasználói viselkedésre utalnak egy oldal használatát illetően. Például, hogy két böngészőt használó csoport tökéletesen eltérő módon navigál az oldaladon belül.
Végignéztem a jó 20 perces prezentációt, ami most már nagyjából mutatja, hogy milyen scenario-k mentén lehet használni, milyenek lettek a felhasználói felületek és hát ki kell mondani, az Apple odatette magát.
Addig oké, hogy segítettek magukon, a tapintós képernyő lényegében azért kellett, hogy az egeres interakciót végre közel hozzák a telefonhoz és az ottani tapasztalatokat fel lehessen használni, de elképesztő dizájn feladat egy ekkora képernyőre úgy navigációt tervezni, hogy nincs szinte semmi hely.
A legjobb megoldások, amiket már korábbi prezentációkból is lehetett látni:
Egyszerűbb és zártabb lesz, mint most. 2008-ban valószínűleg még markánsabban szétszakadnak a legfontosabb webes trendek, a meghatározó szereplők a webes OS-ek és a funkció szolgáltatók lesznek.

Amit ma hálózat építő szolgáltatásként azonosítunk, az valószínűleg 2008-ban már sokkal inkább a hálózati OS lesz, rengeteg telepíthető alkalmazással – a Facebook egy hét alatt több mint száz új eszközt kapott ingyen -, fő feladatatuk a hálózati platform fejlesztése lesz, a lehető legnagyobb nyitottság biztosítása a fejlesztők felé és a legtöbb lehetőség az adatcserére, önálló fejlesztéseikkel valószínűleg az identitás kezelésre és az egyéni lenyomatok rögzítésére fognak koncentrálni, mert a funkciók kiszervezésével a hálózaton túl ez az egyetlen dolog, ami megkülönbözteti őket a versenytársaktól.