Archive for the ‘marketing’ category


Az iPhone jobb, mint a web

Minél többet nézegetem, annál biztosabb vagyok benne, hogy az iPhone a valaha kitalált egyik legjobb platform.

Az iPhone alkalmazások a Facebook-kal ellentétben egyáltalán nem tűnnek beleerőszakoltnak és használhatatlannak, a minőségi követelmények miatt nem is nagyon kerül bele nagyon használhatatlan és irritáló alkalmazás, ami a felhasználók kedvét esetleg elvenné a felhasználástól. Az iPhone alkalmazásokkal nem egyszerű spammelni, így nincs az a tapasztalat, hogy az ismerőseid lerohannak mindenféle hülye kvíz programmal, cserébe a felhasználók valóban fizetnek a felrakott programokért.


Szaki 2.0

Bár már cikkeznek róla egy ideje a blogoszférában, nekem csak most jutott át az ingerküszöbömön egy readeres megosztásban a bringás-szervízes András – alias Dr. iPod – aki iPod-ot és iPhone-t szerel, mindenki jókat ír róla, az emberek – például Pohly Feri – eseményként tekintenek arra, hogy nála cseréltették ki a betörött képernyőjüket.

Az új iPhone Szervíz oldal profi munka, játékos és egyértelmű üzenettel, jó célközönségre célozva egyetlen dolgot kínál és elhiszed rögtön, hogy tudja. Másként nem születnének róla blog posztok.

Szeretem, ha egy sztori így össze van rakva, megmutatja, hogy mekkora lehetőségek adottak, ha valaki tudja, hogy kell kihasználni őket.

Egy jobb történet juttat el a kilátszó seggű szetereotíp lenézett szervízes imázsból…
Szervíz

… egy olyan szintre, ahol azt veszed észre, lehet presztizse annak, hogy valaki marha jó szakember egy kevésbé elismert területen – elektronikai eszközök javítása -.
picture-3

Az eredmény magáért beszél. Kiderült, hogy lehet fasza dolog abból 2009-ben, hogy te tudsz megszerelni valamit a legjobban a városban.


Filmterjesztés útjai a Toldi moziban

Kedden a Toldi moziban részt vettem egy beszélgetésen, ahol a filmterjesztők beszélgettek, milyen irányba is kell menni, hogy a csökkenő mozizási hajlandóság és a növekedő költségek ellenére életben lehessen tartani a szakmát. Én amolyan kibicként, közösségi szolgáltatások fejlesztőjeként a következőt láttam.

Több ezer művészfilm jelenik meg évente, ezek nagy része semmilyen formában és sehol nem jelenik meg. Néhány műértő és kritikus találkozik velük. A mozik előre megveszik a filmeket, majd remélik, hogy le tudják játszani elég embernek, de a mozik kihasználtsága rémesen alacsony. A DVD terjesztés leszálló ágban van, egyetlen részterület működik úgy ahogy, a blockbusterek gyártóinak közvetlen lerakatai.

A film terjesztés felvilágosítás és szervezés és értékesítési kérdéseihez szerintem a következő hiányzik.

Kis objektumok hiánya
A mikromegosztás forradalmában olyan történelmi pillanatban vagyunk, hogy ugyanazokat az eszközöket használhatjuk egy-két hónapos csúszással, amit az amerikai emberek. Ezek a hálózatok képesek az érték közvetítésre, de csak akkor, ha mikro objektumok állnak rendelkezésre. Ezek lehetnek youtube filmek, lejátszható zenék, képek. Ebben a hálózatban az ingyenesen hozzáférhető dolgok terjednek csak, a terjesztéshez ezekre szükség van. Nagy mennyiségű, jól struktúrált ingyenes mikrotartalomra, amely fel tudja kelteni az igényt ezekkel a filmekkel kapcsolatban.

Vezető személyiségek hiánya
Soha nem foglalkoztam komolyabban fotózással, de readeremen és a facebook-on keresztül sorra kapom és olvasom a fotózási trükköket, nézem az elképesztő minőségű fotókat, soha ennyi tehetséges fotós képével még nem találkoztam, csak azért, mert a fotósok a Flickr-nek és a fotóblogoknak hála felismerték, hogy a web tökéletes médium a terjesztésére és kinőtték magukat, megtanulták mindezt olyan sztorikba csomagolni, ami terjed a Facebook-on keresztül. A blockbusterek köré már a filmesek is megteremtették ezt kultúrát, de a réteg moziban valahogy nem látni ennek a jelét.

Alkalmazások hiánya – on demand mozizás
Tegnap többször elhangzott, hogy a mozizás jövője az eseményekben van. Ebben lehet igazság. A weben rengeteg olyan alkalmazás és szolgáltatás született, amelyben a felhasználók megjelenítik a preferenciáikat és ezt megmutatják ismerőseiknek. A filmekkel kapcsolatos tudatosság gerjesztése, a közvéleménykutatások együttesen kezelhetőek lennének ezekben a rendszerekben. A moziknak is fel kell dolgozniuk, hogy csak úgy tudnak átlépni a következő évezredbe, ha megtanulják kiterjeszteni az értékeiket a webre, ez pedig a mozi közösségi és identitás építő erejében van. Olyan alkalmazásokat kell csinálni, olyan sztorikat kell kitalálni, amik lehetővé teszik az embereknek, hogy ugyanezt kifejezzék online és erre ráépítve lehet a mozit az IRL események, on-demand moziélmények köré újraszervezni.

Egy olyan kis mozi számára, mint a Cirko, egy jól megszervezett pár ezer fős közösség már olyan forrást tudna adni, ami megteremtheti az üzleti értelemben vett sikerességet. De ehhez bizony munka kell, meg kell nézni milyen üzenetek pörögnek filmekről jelenleg a blogszférában, ezekhez hasonló kommunikációra – pl. bejegyzésekre – és ezekre reagáló IRL eseményekre invitáló közössségszervező alkalmazásokra van szükség.

Üzleti modellek áttervezése
A régi filmterjesztés nagy üzlet volt, sokan és sokat kerestek rajta. A weben azonban nem feltétlenül adaptálni kell az üzleti modelleket a filmterjesztőknek, pl. megpróbálni a konkrét fizikai terjesztést kézben tartani, vagy ennek online megfelelőjét, ugyanis ezekre már vannak kész válaszok és a külföldi nagy cégek nagy valószínűséggel le fogják ezeket a csatornákat nyúlni – Hulu.hu? -. A filmterjesztőknek és a moziknak meg kell nézniük, hogy az általuk szállított értékek – termek, filmes kapcsolathálózat, ismeretek a filmekről – köré hogyan lehet olyan értékláncot teremteni, amiben pénz és bevétel van. Lehet, hogy a filmterjesztés következő hazai cégei valójában online alkalmazások fejlesztőivel összekapcsolódó közösségszervező cégek lesznek, akik abból fognak pénzt csinálni, hogy az embereket terelik a mozipénztárakhoz és a Filmklikk-hez hasonló filmnéző oldalakra.

A csökkenő nézőszám szerintem nem fogja kicsinálni a mozit, szerepet fog találni magának. Alig egy hónapja több száz ember ment el a New Tech Meetup-ra és fizetett 1000 Forintot, hogy találkozzon azokkal az emberekkel, akiket online amúgy is ismer és meghallgasson olyan prezentációkat, amiket egyébként is ismer. Az IRL események ilyen réteg műfaja óriási lehetőségeket rejt és a film szerintem meg fogja találni magának az utat, hogy túléljen ezeken keresztül és ne csak a rosszul szervezett állami támogatásokban találjon kiskaput.


Reklámhéten gerilláztunk

Tegnap és ma is Reklámhéten szerepeltem, fura mód mindkét alkalommal gerillázós témával kapcsolatban. Első nap Soós Gergőék hívtak meg beszélgetni a hazai gerilla kampányok hatékonyságáról, ahol végre megtudtam, hogy a gerilla marketing fogalmának kitalálója szerint ez a terület nem más, mint kis pénz nagy ötlet.

Itthon jobban megnézve persze azért inkább nagy pénz kis ötlet és még inkább kis pénz kis ötlet a jellemző, kevés olyan kampány van, ami az eredeti leírásnak megfelelne. Ma már az sem igaz, hogy a gerilla kampányok olcsók lennének, sőt nem is ez a cél. A lényeg, hogy egy olyan terepen hatnak, ahol a figyelemért folytatott verseny nem annyira jelentős a termékek között, így ha valaki átviszi az igen magasra tett kreatív mércét, akkor olyan hatást tud elérni a fogyasztóknál, amit a klasszikus kampányokkal a nagy reklámzaj miatt már szinte lehetetlen.

A legdöbbenetesebb szám az volt, amit az Allianz biztosító számára készített a ROA, ahol a videókat megnéző emberek igen nagy százaléka elment az Allianz biztosító honlapjára és ott több, mint 70%-uk (!) regisztrált az oldalon biztosítást. A dolog tehát itthon is működik.

Második nap a gerilla kampányok versenyén vettem részt Kaizer Gábor szervezésében, ahol hazai reklámügynökségek képviselői – no meg én – versenyeztették meg a legjobb kampányokat. Én két bűn rossz videóval szerepeltem, azzal a Lazy Sunday nevű médiatörténeti darabbal, amelyik beindította a Youtube videómegosztót 2005-ben, illetve azzal a Natalie Portman rappel, ami a már forró videómegosztót a széles amerikai internetező közeghez elvitte. Mindkét videó főszereplője volt annak a trendnek, aminek köszönhetően ma vírus videók ezreit nézhetjük videómegosztókon keresztül.

Az pedig, hogy mindkét videó nézhetetlen mutatja, hogy ez alatt a néhány év alatt is milyen magasra emelte a vírus videókkal kapcsolatos elvárásokat a szakma. Ma már ezek a videók eltűnnének a süllyesztőben. Szép lassan helyére billen az egyensúly, ma már tényleg csak a legjobb ötletek tudnak vírusossá válni, a bekerülés erre a területre szintén egyre nehezebbé válik.


Nem lehet pénzt csinálni blogokból

A tegnapi Reklámkonferencián beszélgettünk, hogy mi van a hazai blogokkal.

Hiába indult el már majdnem 10 éve itthon is, még mindig nem lehet arról hallani, hogy bloggerek megélnének abból, amit csinálnak. Hogy léterjött volna a profi bloggerek rétege, akik nem abból veszik a parizert, hogy blogból közvetett módon varázsolnak ki jövedelmet, hanem abból, hogy profin írnak egy adott területről.

A bloggerek egy része szakmai reputáció építésre és network karbantartásra használja a médiumot – ide tartozom én is -, egyesek újságíróként használják a blogot is – pl. Index újságírók -, vannak, akik kapcsolt szolgáltatásokkal, például tanácsadással és megvárásolható prémium anyagokkal próbálnak kihozni némi pénzt a közösségéből, mint a Wolf Gábor tanítványok.

De itt sincsenek nagy sikersztorik, egy kivételtől eltekintve még nem hallottam arról, hogy valaki azt mondta, “én a blogból fogok egy éven belül megélni” és aztán tényleg, a blogból generált forgalom kapcsolt szolgáltatások révén valaki szépen meg is élne belőle.

Az okok közül csak egy lehetne, hogy a fővonalas témákat az újságok már rég lenyúlták, a niche meg itthon egyet jelent a forint nélküliséggel. Látszólag.

De a 37Signals posztját a témában elolvasva, akik részletesen végigveszik, hogy egy jó blogból hogy csináltak millió dolláros üzletet, mégiscsak az az érzésem van, hogy ebben az országban az emberek nem tudnak pénzt csinálni. A klasszikus kreatív online vállalkozó, aki értéket teremtve és mindezt barátságosan és szerethetően előadva, egyszerűen alig létezik. Hiányzik a hazai bloggerekből az egészséges pénzcsinálási ösztön, hogy miként lehet sok bőrt lehúzni egy termékről, anélkül, hogy az ember kuruzslóvá váljon.

Ezt egyébként gyakran az egyetemen is látom, a most kirepülő végzős hallgatók között, hogy nincsenek megtanítva a vállalkozási szemléletre. Várják a csodát, ami többnyire – sőt soha – nem érkezik meg.


A válság hatása a webes szektorra

Múlt évben azt magyarázta minden gazdasági szakember, hogy az amerikai lakáspiac bedőlése nem fog átterjedni a pénzpiacra, vagy a világ többi országára, aztán most a pénzpiac mégis erőteljesen remeg, a világ több országában, pl. Spanyolországban óriási ingatlan vállalatok dőltek be. Aztán azt mondták, hogy a pénz szektor bedőlése nem fog átgyűrűzni világ többi országába, aztán mégis.

Ebből azt szűrtem le tanulságként, hogy a válság bizony hamarosan kissebb-nagyobb mértékben minden szektort érinteni fog és minden olyan országot, ami az amerikai gazdasággal erőteljesebb kapcsolatban van – az EU pl. ilyen -, akárki akármit is mond.

Az amerikai online hirdetési szektor ebben az évben már csak 18%-kal fog nőni az elmúlt év 28%-hoz képest és ennek a fejlődésnek is a döntő többségét a ppc hirdetések piaca fogja elvinni, többnyire a Google, aki még rossz körülmények között is hozza a húsz százalék feletti növekedési ütemet. Jó hír nekik, rossz az iparág többi szereplőjének, akiknek nyilvánvalóan durva profit csökkenést kell már ebben az évben is benyelniük. A recesszió nem kedvez a reklámköltésnek és ahogy az amerikai eredményekből látszik, felerősíti a hatékonyság iránti igényeket, amit a ppc piac képes nyújtani, a display piac és a többi résztvevő a több éves kényelem miatt egyáltalán ne, vagy alig. Természetesen nem technológiáról beszélek, hanem a folyamatról.


Spam törvény

Szolgáltatói oldalról nézve a spam törvény lényegében mindenkinek rossz. A rosszaknak ugyanannyira, mint eddig, a jóknak pedig sokkal inkább.

Ha szolgáltatás által felajánlott meghívás rendszer, a továbbküldések és egyéb vírusos terjesztést segítő funkciók többsége az új törvény hatására szépen átvándorol a szürke zónás területre az igazából senki másnak nem kedvez, csak a már eleve nagyra nőtt szereplőknek. Nekik ugyanis erre már nincs szükségük. A kicsik azok, akik ezekre az eszközökre támaszkodnak a szolgáltatások bevezetésekor.

A lakcím kitöltős marhaság, miszerint az email adatbázisunknak már a címzett lakcímét is tartalmaznia kell, szépen agyonvág majd néhány felkészületlen eDM szolgáltatót, de azoknak, akik már eleve gigászi személyes adat és regisztrált felhasználó felett rendelkeznek, nem lesz hatással.

A mostani törvény szerintem olyan konszolidációt hoz a piacra, amire annak egyáltalán nincs szüksége, kifejezetten káros a már most is túlkoncentrált környezetben.

Az egyébként rendkívül fontos email helyett az újonnan induló szolgáltatásoknak megmaradnak a még olyan nem szabályozott eszközök, mint az RSS, keresőoptimalizálás és természetesen a keresőmarketing.