A Yahoo újra elhagyja azt a területet, amit egykor olyan könnyedén átadott akkor még apró Googlenek egy igencsak jónak mondható deal kedvéért. A Microsoft hajlandó a keresés Pepsi-évé vállni úgy, hogy tisztán ráfizet a következő két évben a keresésre, minden Yahoo-nak járó bevételre még rárak saját zsebből is valamennyit.
Most már érhető miért forszírozta minden lehetséges platformon Ballmer, hogy a keresés a következő nagy dolog a Microsoft életében és, hogy hamarosan komoly bevételi forrássá vállhat majd a szoftvercégnek.
A Bing jó lett ugyan keresőnek, használható és elég jó találatokat ad vissza ahhoz, hogy méltó konkurense legyen a Google-nek, de mégsem gondolta senki, hogy komolyan megszoríthat bárkit is a piacon, egészen mostanáig.
A Microsoft reklámokat lehet szeretni, vagy utálni, de egy biztos, a cég már messze nem az ellenséges monstrum, ami volt néhány évvel ezelőtt.
Az, hogy a Microsoft forradalmat csinált egyszer a történelemben, nem csak annak köszönhető, hogy ők, vagyis Bill volt az első akik jól tudott szerződni a területre, de azért is, mert máig övék az egyetlen olyan használható platform, ami el tud futni mindenféle gépen. Az utóbbi években egy kissé fókuszt vesztett a cég, sok piac, sok láb stratégiájukkal elkezdtek mindenféle kapcsolódó területre benyomulni néhol elképesztően sikeresen – XBox -, néhol csúnya buktával – Zune -.
Az utóbbi két nap használata alapján azt lehet mondani, a Google tud szoftvert fejleszteni. Első nekifutásra ilyen alkalmazást letenni az asztalra legalább akkora teljesítmény, mint amit egykor a kereső oldalon, illetve a Gmail kapcsán sikerült meglépniük. A Chrome a böngésző piac aktuális állapotát meghaladó szoftver, ami persze annak is köszönhető, hogy a cégnek sikerült a világ legjobb böngésző fejlesztőit és technológiáit összevásárolni 2-3 év alatt.
Gigászit változott a böngésző az elmúlt 10 évben. Eredetileg webes kommunikációs eszköz volt a jelszó, a Netscape Communicator email kliens, böngésző és sok minden egyéb is akart lenni egyben, aztán miután a Microsoft kicsinálta az Explorer-rel, az egész piac érdektelenné vált, hogy a romokból visszatérve a Firefox úra divatossá tegye a böngésző kérdést. 2008-ban egyértelműen látszik, hogy a böngészőnek sokkal fontosabb szerepe lesz az elkövetkező években, mint az operációs rendszernek és, hogy a legfontosabb szereplőknek a böngésző piac mostani állapota egyáltalán nem tűnik elégségesnek. A böngészőnek a webes alkalmazások szemszögéből nézve egy olyan stabil és kiszámítható dologgá kéne vállnia, mint az operációs rendszernek és sem a Firefox, sem az IE nem volt képes arra, hogy ezt közelebb hozza.
Az operációs rendszerek ugyanis többnyire elérték azt, amit el lehet érni, stabilan futtatnak alkalmazásokat, a böngésző ezzel szemben egy hibáktól, lassúságtól terhelt környezet, ami a Google szerint visszafogja a webes alkalmazások fejlődését. A böngésző lassúsága a böngészőbe gyártott termékeket is lassúnak mutatja és ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a webes alkalmazásokat a cégek a szoftverek mögött másodrendű szereplőknek tekintsék.
A Google lépése valószínűleg ennek köszönhető. Legyen egy olyan sereghajtó termék a böngésző piacon, ami a Google kereső segítségével annyira támogatott, hogy felpörgesse a vezető böngészők fejlesztését, illetve, hogy legyen egy olyan termék, amihez hozzá tudják kötni a Google alkalmazásokat.
Egy cég számára sokkal jobban benyelhető egy stabil gyorsasággal működő telepítendő szoftver, amibe integrálódnak a ködből érkező Google alkalmazások, mint egy kiszámíthatatlan szoftveren furán működő webes dolog. Biztos, hogy hamarosan ki fog jönni valami Google csomag, amivel a legfontosabb Google termékek egyszerűen telepíthetőek lesznek az asztalra, illetve a Google legfontosabb termékei még erőteljesebben optimalizálva lesznek a Chrome-hoz, hogy teljes funkcionalitással mérhessék össze magukat a Microsoft termékekkel.
Mindettől függetlenül a Chrome nem valószínű, hogy megszorongathatná bármelyik vezető böngészőt piacon, de valószínűleg nem is ez a lényeg.
Többedmagammal a mai nap egy részét a Microsoft budapesti főhadiszálásán töltöttem egy videóra rögzített kerekasztal beszélgetésen ami egyetlen dolgot próbált meg hazai szemmel körbejárni, hogy mi is a helyzet a felhasználói élménnyel Magyarországon.
Képviselte magát több hazai fejlesztőcég például a Carnation, az Arcus és az egyetemi szféra. Igazán felemelő, hogy a téma itthon is kezd bekerülni a köztudatba, szerintem kifejezetten jóra sikeredett a beszélgetés, előkerültek fogalmi kérdések, fejlesztési modellek, hazai perspektíva, előrelépési lehetőségek. Többnyire tapogatózunk az új irányok felé, de abban mindenki egyetért, hogy akármi is volt korábban, ma a felhasználó központúság és a felhasználói interakció áll az üzleti tervezés előterében. A mai világ olyan szinten dizájn vezérelt lett, hogy termékek és rajtuk keresztül üzletek sikerének fő kritériuma, hogy miként tudnak vele bánni, hogyan lehet az üzlet sarokkövévé tenni a felhasználót és igényeit úgy, mintha tulajdonos lenne a cégben. Egy biztos, nehéz feladat.
Múlt héten a Microsoft egyik magas beosztású emberével szervezett kerekasztalt Bátorfi Zsolt – Microsoft developer evangelist -. Néhány napra a találkozótól összehoztunk egy rövid interjút, amiben főleg a Microsoft webes stratégiájával kapcsolatban kérdeztem.
Ágazati mérföldkő lehet, hogy a Microsoft hirdetésből eltartott szolgáltatást csinál a Works-ből és alap üzleti modellt vált egy korábbi terméke alatt. Az akció jól jelzi megvásárolható és letölthető, telepíthető, magunkévá tehető szoftverek mostanában egyre kevésbé kapnak hangot online verzióikkal szemben még akkor is, ha az előbbiek sokkal többet hoznak a konyhára, és ezt a Microsoft is érzi. No meg azt, hogy a Google egy-két alkalmazásával igen csak beleállt a piacba.
Az asztali szoftverekben jelenleg nincs sok perspektíva. Olyan fejlesztés, ami meghatározó és hasznos lenne az egyéni felhasználóknak már régóta nem jön.
Most, hogy az asztal kifutotta magát, nincsenek frissen felkapaszkodott szereplők a piacon, az online és ingyenes szolgáltatási modell, hirdetésekből eltartva tűnik reális alternatívának, így egy szolgáltatást életben tartani persze rendkívül nehéz feladat, rengeteg felhasználó kell hozzá és a nyereségesség mértéke még nincs belőve.
Itt jön minden cég és emberi életben is a dilemma, hogy mikor érdemes lépni.
Amikor a web kettő berobbant a köztudatba és a legfontosabb fejlesztések megjelentek nagyon sok kritika érkezett azzal kapcsolatban, hogy a kettes vívmányok már évek óta jelen vannak. Nem véletlenül, a mostani webes szolgáltatásokban tényleg sok éves technológiákat és elképzeléseket találunk, a web kettő berobbanása azért történt pont akkor amikor, mert hirtelen megjelent rengeteg szolgáltatás, ami felhasználói élmény oldaláról megváltoztatta a web képét.
A web hármas kiáltásokkal pontosan ez a gondom. Rengeteg előremutató technológia van már jelen a web következő generációjának megalapozásához – ahogy volt ez már 1999-ben is a web kettővel kapcsolatban -, de még távolról sem érkezett semmi olyan nagy jelentőségű szolgáltatás, ami karakteresen meg tudná mutatni, hogy pl. a szemantikus web mennyiben lesz más mint a mostani, az egységes beléptetés miben tud újdonságot hozni a mostani felhasználói élményhez, stb.
Csak egy példa. A webes szolgátatások együttműködése a felhasználók kiszolgálásában tudna egy következő fázis lenni, de amíg csak arról van szó, hogy belépünk ugyanazzal a jelszóval több helyre, hogy rss-ben esetleg apikon keresztül néhány adatot tudunk mozgatni az alkalmazásaink között, addig ez csak polír. A Google új közösségi szolgáltatás terve például már valami hasonló irányba halad a szolgáltatások integrált megjelenítésével, de ameddig nem tudnak átlépni a netvibes mélységén, addig nem lesz változás. Valódi együttműködés kell, adatok kereszt csereberéje minden szinten. pl. az adattároló szolgáltatásomban lévő dokumentumokat szerkeszteni tudjam a google docs-al, a képeimet szerkeszteni egy bizonyos helyen és továbbküldeni a gmail fiókomon keresztül az ismerőseimnek, majd átmeneteni valahová máshova. Stb. Ez például már következő lépés lenne. Ha olyan standard api-k jönnének létre, amin keresztül minden dokumentum típus és ezekhez kapcsolódó metaadat a legkülönfélébb alkalmazási formákhoz dokumentálva lenne és a fejlesztő cégek tényleg használnák is, akkor az lehetne valami más.
Ameddig ilyen horderejű változások nem érkeznek, csak apró technológia csírákat látunk, addig egyáltalán nem biztos, hogy nem 199x-ben próbáljuk az xml megjelenésével bizonyítani, hogy itt a web 2.0.