Le kellett jönnöm Siófokra, ami lehetőséget adott, hogy az egyébként ritkán használt telefonos GPS-emet bekapcsoljam. A Nokia felhasználói élményben annyit engedélyezett, hogy az első 1-2 napban használhassam a térképüket, szóval meg voltam lőve, évi kétszeri komolyabb használatért a befizetési hajlandóságom lényegében a nullához konvergált.
Aztán hogy mégis legyen valami szoftver a gépemen feltettem a Google Maps-t és kiderült, hogy ha van GPS a telefonodon, vígan működik vele. Méghozzá teljesen használhatóan, és úgy érzem, hogy sokkal gyorsabban. Tudsz irányokat és célokat kijelölni, a térkép szolgáltatása sokkal követhetőbb a konkurens gps alkalmazásokhoz képest, a keresője zseniális – bármilyen formában beírva megtalálja a keresett címet – két dolgot nem tud még. Nem tud követési módra ráállni és nem tud mutatni navigációs nézetet, amit pl. az iGo-ban annyira szeretek.
Viszont, ahogy a keresés, úgy a GPS is az adatbázisról szól. Szoftver interfészt mindenki tud gyártani, ez a piac rendkívül kompetitív, valószínűleg a hiányzó funkciók is egy-két éven belül bekerül a maps-be, de aki a geotaggelés webes terét birtokolja, az olyan adatbázison ül, amit nem lehet legyőzni. És a Google jelenleg a Maps segítségével ezen ül. Szolgáltatásokon, kávézókon, minden egyéb elemen, amit az emberek belelőnek a Maps-be. Néhány éven belül, ahogy a geotaggelés alapvető jelenséggé válik, a Google számára nem lesz versenytárs, kivéve talán a Flickr. A Flickr ugye ma még csak képmegosztó, de már most az egyik leggyakrabban használt geotaggelt szolgáltatás és ha a felhasználók rászoknak arra, hogy a képeiket oda tegyék fel a mobilról, akkor olyan hárompólusú világ jön, ahol a szolgáltatásokat a Maps, a képeket a Flickr, a videókat pedig a Youtube fogja szolgáltatni.
A mobil internet itt van, csak itthon még többnyire a laptopon és internet kártyákon keresztül érzékelhető.
A kliens kezd megint nyerő lenni és ebben az Apple mellett a Microsoft is igazán erős lesz. Az alábbi videó mutatja, hogy milyen szép felületekkel dolgoznak:
Az már most látszik, hogy a keresés teljesen meg fog változni a mostani állapothoz képest, ahogy azt már korábban is lehetet látni, mobilról küldözgetni bonyolult lekérdezésket nagyon nehéz, az ember csak szűk információkra keres.
A folyamat arról szól, hogy hol vagyok éppen, mire keresek, ezt gépelés nélkül hogyan tudom minél gyorsabban megoldani, milyen egyéb akciókat tudok megoldani egy belső navigációs felületen, ahol globális navigációs elemeknek nincs helye.
A webes szolgáltatásokban a feladat orientált tervezés az egyik elsődleges fontosságú dolog már most is, de a weboldalak a 90-es évek elején jöttek létre és az ott meghonosodott navigációs rendszerek – főként a fa struktúra, amin keresztül navigálunk – továbbra is domináns a tervezésben.
A mobilra ez már egyáltalán nem igaz. Itt a képernyő és a kurzor hiánya miatt egyértelműen az a domináns tervezési irányzat, hogy a felhasználót beledobják a folyamatba, ahol csak előre hátra tud haladni, vagy kiugrik, ha akar. Az iPhone képernyőjére az érintés és a nagyobb felület miatt már néhány extra navigációs elem is felkerült, bátrabban lehet tervezni, de a korlátok továbbra is helyben vannak.
Érdekes kihívásokat szül a mobilitás, és az eszköz változása, ezen a területen igazán érdekes dolgok jönnek a következő években, talán a betokosodó web kettes mizériát is képes lesz egy kicsit megpörgetni.
Az iPhone legnagyobb újítása nem az volt, hogy hatékonyabbá tette az érintőképernyős interakciót. Sokan sok helyen csináltak más hasonló eszközt, bár kétség kívül ez az eddigi legszebb változat és már ezért is nagy dolog.
A legnagyobb változás az alkalmazás szemléletben van. Ha ránézel a mobilod képernyőjére és az talán még nem egy iPhone, egy mobil eszközt látsz az eszközön elérhető funkciókkal. Telefonkönyv, naptár, jegyzet, telepített alkalmazások, beállítások.
Az iPhone ezzel szemben – a kötelezően hozzákapcsolt korlátlan internet előfizetéssel – egyértelműen egy cloud-hoz kapcsolt kliens. A nyitó képernyőn lévő gombok nagy része olyan alkalmazásra visz, amit internet hozzáférés nélkül nem működne.
Ma már akartam írni az új projektről, de ezt nem lehetett kihagyni. Ha érdekel milyen új megoldások alakulnak videómegosztás terén érdemes a mindig alapos bizbigyó új bejegyzését elolvasni. Vannak képbe ágyazások, elképesztő minőségű egyedire szabható szolgáltatások, de a nap híre ettől függetlenül biztosan az, hogy a Youtube nagyjából a teljes videó készletét megnyitotta a mobil verzión.
Kész. Ennek nagyobb hatása lesz, mint a 2007-es Facebook API-nak. 3gp, rengeteg támogatott lejátszóval, a világ videóklippjeinek 57%-a mostantól bárhol elérhető, ha van egy lejátszásra alkalmas mobil készüléked és elég szélessávú elérésed.
Izgalmas évnek nézünk elébe. Jó lenne látni már a 2008-as karácsonyi ajánlatok között:
Szeretnéd ingyen nézni a valaha készült összes videóklippet bárhol és bármikor? Akkor vegyél Nokia xy-t korlátlan internet hozzáféréssel.
Az első klipp, amit megnéztem Gary Jules – Mad World darabja, majd rápillantottam, hogy mobilon is annyira rosszak a videóim-e, mint élesben – és igen -. Dimenzió váltásban vagyunk úgy érzem.
Lehet, hogy csak nekem újdonsag, de ma egész véletlenül egy twitteres linkre kattintva mobilon keresztül eljutottam az Origo-ra, ott is egy cikkre. Az oldal nem a klasszikus formában jelent meg, amit egyébként annyira nem kedvelek a sok kiegészítő szolgáltatás és banner miatt, hanem egy teljesen szép mobilra optimalizált oldalként.
Nincsenek rajta reklámok, tiszta, finom origo brand, első pillantásra csak egy rövid leírás jelenik meg, lehet menni a továbbra és alul navigáció. Címlapon kiemelt cikk, rovat linkek.
Az iWiW mobil verzióval együtt az Origo Corp. jelen pillanatban talán a legfelkészültebb mobilos tartalomszolgáltató.
Az utóbbi időben próbálgatom a mobil böngészőket és arra jutottam, hogy a sokak által egekbe magasztalt Opera Mini csúnyán megbukik a böngésző teszten. Elsőre persze én is szerettem, ügyesen megcsinált kezdőlapja van, amit szépen be lehet állítani a kedvenc keresőre és gyakran használt oldalakra, az optimalizált letöltés miatt a képek és az oldalak gyorsabban jönnek le, a visszanavigálás nagyon gyors, mivel lementi a korábban nézett lapokat.
Viszont. Ez a szerencsétlen az egyébként használandó weboldalak döntő többségét nem jeleníti meg rendesen. A Webkit hozzá képest fapadosabb és rosszabb navigációs élményt ad, de jól csinálja azt, ami egy böngészőnek a feladata, le lehet vele tölteni oldalakat és meg lehet nézni 2007-ben. És nem érdekel, hogy az Opera a standardok szerint a legkorrektebb renderelő a világon, ha egyszer a fejlesztők nem standardokra, hanem motorokra fejlesztenek. Ezt a játszmát a Microsoft egyszer izomból lejátszotta, a standardok pedig addig kerüljenek szóba, amíg nem állnak közém és a megnézendő oldalak közé.
Két dolog jutott eszembe az új android platformról. A Google amint vizálisan gazdag terepre merészkedik, állandóan csalódást okoz. Sem Sergei, sem a Googleplex-es videók nem érnek még csak a közelébe annak az képnek, amit a Google-ről annak ellenére, hogy kezd néha igazán ellenszenes lenni még mindig elképzelek.
A másik dolog, hogy a mobil platformra fejlesztett SDK olyan az Apple Iphone felületéhez képest, mint a OSX-hez képest egy szebb linux disztribúció. Tud minden olyasmit, amit az előbbi, mégis látszik, hogy mérnökök tervezték. Kissé elnagyolt felületek és kiemelve egy-két apróságot, amitől az egész kicsivel több, mint a nagy konkurens, de nincsen meg az átfogó élmény.