Archive for the ‘Bejegyzés’ category


2013

Eltelt lassan ez az év is, nézzük meg mi történt idén a digitális iparágban:

- A mobilweb 20%-át eszi a teljes webes használatnak
- A Google Glass, ahogy sejtettem nem ütötte át a mainstream kapuját.
- A drone-ok reptetését jövőre privatizálják az Egyesült Államokban, idén már ilyen rendszerek egész garmadáját láttuk.
- A Grand Theft Auto 3 nap alatt 1 milliárd dollárt termelt.
- Az idei évet digitálisan a Messaging appok vitték, amikről kiderült, hogy nem csak milliárdos felhasználó bázis felé tartanak, de a milliárd dolláros bevétel felé is.
- A Snapchat az új MMS, itthon még nem használjuk, de szerintem hamarosan itthon is elindul azoknak a képeknek és tartalmaknak a cseréje, amikre nem szeretnénk hosszú távon emlékezni.
- A digitális pénz látható közelségbe került. Kínában Bitcoin bányák épülnek, és már a rendszer működéséből fakadóan is látható, a jövő digitális pénzei sokkal bonyolultabbak és sokkal komolyabb problémákat kell átívelniük, mint ahogy eddig gondoltuk, ugyanakkor nagyobb stabilitást adhatnak, mint a jelenlegi pénzügyi rendszerek.
- A mobil hivatalosan is megy a TV-re, az idei karácsonyi iPhone reklám az első, aminek a középpontjában az állandóan telefonon lógó tinédzser és a TV-n megosztott közös élmény öröme volt. Android is megjelent a Chromecast-tel.
- A tabletek sebessége az új iPad-ek megjelenésével olyan ütemben gyorsul, hogy akár 2 éven belül elérhetik az iPad Air-ek szintjét, a britek harmada már tabletet használ, nincs nagyon mit szépíteni 2013-ban kiderült, hogy a PC érát gyors ütemben hagyjuk magunk mögött.
- A hordozható kütyük piacra kerülésének éve volt 2013, de idén nem terjedt el széles körben. Továbbra is a Pebble a leghasználhatóbb, de a sport órákon kívül széles körben használható igazi tömegterméket idén senkinek nem sikerült piacra vinni.
- Az amerikai felhasználók 20%-a használja az Instagramot, a fotózás, mint appért folytatott harc folytatódik.
- A Facebook már nem a legtöbbet használt közösségi szolgáltatás a fiatalok körében, a Twitter és az Instagram a nyerő.
- Az online TV nézés erőteljesen jön fel az USA-ban, a TV-zés történetében először csökken az előfizetők száma. És mit néznek helyette? Netflix-et.
- Az Apple térkép szépen lassan megelőzte a Google Maps-et, pedig emiatt rúgták ki Scott Forstall-t. Mivel mindenhonnan az Apple saját térképére jutunk az operációs rendszerben és mélyebben integrált – jelzések, nyitó képernyőn megjelenés utazás közben -, nagyjából ugyanaz történik, mint az Internet Explorer és a Netscape kapcsolatában 15 éve. Aki vezérli a platformot, könnyebben el tudja vinni az ügyfeleket.
- Míg korábban az Apple-t már leszálló ágban kezelték az amerikai piacon, idén visszatért a növekedési pályára, mint a legnagyobb amerikai telefon értékesítő.
- A Youtube forgalmának 40%-a idén már mobilról érkezett. 25%-ról kúszott fel alig egy év alatt. A mobil videózás robbanásban van.
- 2013-14 az alap alkalmazásokért harc éve az új mobil érában. Fotózás, telefon, üzenetküldés, kapcsolatok.
- 2013-ban az Android elérte az 1 milliárd felhasználót. Jövőre jön az iOS, utána pedig szerintem vagy egy fotó megosztó, vagy egy üzenetküldő app.
- 2013 a hangvezérlés térnyerésének éve volt. Itthon még nem sajnos a nyelvi korlátok miatt, de a hang alapú keresés már nálunk is szépen működik. 2013-ban hittem el először, hogy közelében vagyunk annak a forradalmi lépésnek, hogy ne billentyűzetről adjunk információt egy számítógépnek, hanem olyan formában, ahogy nekünk a legtermészetesebb, a hangunk segítségével és úgy, ahogy a legkényelmesebb, természetes emberi tolmácsolásban.

Ha össze kéne foglalnom 2013-at, akkor annyiban volt más az előző évekhez, hogy a webes szolgáltatások, témák szinte teljesen kikoptak a technológiai párbeszédből, nem mintha nem történt volna innováció a technológiai piacnak ezen a tájékán, egyszerűen csak teljesen megváltozott a fókusz. Eszközök, platformok, a korábban megkérdőjelezhetetlen szolgáltatások újragondolásának éve volt 2013. Az új technológiák éve is lehetett volna 2013, de végül nem lett. Idén is az iPad-ről, az iPhone-ról és az androidos csúcskészülékekről szólt elsősorban a sajtó, szépen csendben pedig elkezdtek felnőni az okos otthonokat, szenzorokat támogató cégek.

Akárhogy is 2013-ban sokkal közelebb kerültünk egy olyan futurisztikus világhoz, amit korábban csak sci-fikben láthattunk, ahol az emberek számítógépekkel beszélnek, ahol széles körben vesznek körbe minket szenzorok és mindezt nem csak néhány technológiai szakértő használja, hanem valódi tömegek.


10 év

El sem hiszem, de 10 éve írok blogot, még az egyetem alatt kezdtem a szakdolgozatom előkészítő munkálatai közben. Akkoriban a Google csak egy robbanásban lévő kereső volt, a szakmai blogok épp nyitogatták a szárnyaikat az Egyesült Államokban, a Gmail éppen elindult, de még csak meghívóval lehetett regisztrálni, Demszky Gábor elkezdett blogolni, itthon csúcson voltak a Suematrahoz, Mileshez, Tornadohoz és Plastikhoz hasonló személyes blogok, a nagy cégek sem Facebook profilokat, hanem blogokat indítottak, és valakik már írtak egyesekről, akinek az ismerősei állítólag tudtak pénzt csinálni belőle. A Google-ről azt mondták, hogy 10 éven belül nagyobb cég lesz, mint a Microsoft és mindenki az internetes szolgáltatások aranylázában égett, az Apple pedig még vonal alatt repült az új iPodokkal.

Az internet pegig még az a hely volt, ahol úgy általában különlegesnek éreztük magunkat.

10 év elképesztően sok idő, mégis sok téma itt maradt, de még több új dolog érkezett. Ha megkérdezel akkor, mit lesz 10 év múlva, bizonyos szempontból biztos sok mindent beleláttam volna a jövőbe, de még érdekesebb, hogy miket nem. Egyszerre léptünk alig előre és egyszerre változott 10 év alatt meg szinte minden, ami a technológiai világban érdekes.

Az internet közmű lett és minden ami rajta elérhető, ugyanekkora jelentőséggel bír manapság. Azok, akik ma változást akarnak a világban, már nem feltétlenül az internet felépítésén dolgoznak, nem kép és tartalom publikáló szolgáltatásokat építenek, hanem robotokat, drónokat genetikai mérő rendszereket, elektromos autókat és rakétákat, eszközöket, amik ugyan használják az internetet, mint adatátviteli csatornát, de már sem annak eredeti kulturáját, sem egyéb sajátosságait nem tekintik különösebb vívmánynak.

Akkor biztosan nem láttam volna előre sem az okostelefonokat, sem a tableteket, sem az Apple menetelését, a kütyü kultúra megjelenését, a Twitterezést és a Facebookozást, sem az okos órákat, sem az Apple TV-t, röhögtem volna, ha valaki azt mondja, hogy az apám egy egy videós szolgáltatáson fog nézegetni videókat és a nagynéném is mobilon készített fotókat fog küldözgetni interneten keresztül. Úgy egészében nem készültem volna fel arra, hogy minden forradalmi jelentőségűnek látszó dolog olyannyira lesz hétköznapi, mint bekapcsolni a TV-t.

És arra sem, hogy milyen elképesztő fejlődésen megy majd át alig 10 év alatt a technológia.

- Hogy telemarketing robotok fognak hívogatni telefonon:

http://io9.com/freakishly-realistic-telemarketing-robots-are-denying-t-1481050295

- Hogy a természetes hangvezérlés csak egy lépésre van tőlünk
- Hogy emberek fognak járni exoskeleton kiegészítőkkel: http://www.ted.com/talks/eythor_bender_demos_human_exoskeletons.html
- Hogy robotok fognak rohangálni hamarosan az erdőinkben: http://www.youtube.com/watch?v=wE3fmFTtP9g és droneok repülnek majd a levegőben

Hát ennyi. 10 év.


Senki nem nevet egy kiborgon

A novemberi SU egyik legjobb előadása egy mozgássérült előadóé volt, aki néhány évvel ezelőtt elvesztette a jobb kezét egy balesetben. Néhány évig élt így, aztán bekerült egy programba, ahol kapott egy kézprotézist, amivel képes 18 különböző mozdulatot elvégezni. Mindegyiket más izomcsoport mozgatásával.

A protézisekkel kapcsolatban színpadra jött egy 3D-s nyomtatással foglalkozó kutató is, aki a hozzá hasonló embereknek gyártott protézisek fejlesztésével foglalkozik. Olyan külső rendszereket készít, amik bénult embereket tudnak újra megtanítani járni, protéziseket, amik képesek rengeteg mozdulatra. Nagyon érdekes témákat feszegetett, például, hogy miként kell tervezni ilyen eszközöket.

Korábban az volt a trend, hogy a protézisnek az emberi testrészt kell utánoznia, amit helyettesít, de nem sikerült elérni azt a szintet, ahol a protézisek felismerhetetlenek legyenek, ahová pedig sikerült eljutni, abban a formában az emberek elutasították. Kéz kinézetű kezekben és a láb kinézetű lábakban van valami alapvetően fura, amit az ember nem tud megszokni.

Példaként felhozta, hogy ahelyett, hogy a tervezésben az emberi végtagokat próbálnák utánozni, az látszik működőképes iránynak, hogy ezeket pont olyanra tervezik, mint amilyenek az egyéb kiegészítők, amit az emberek viselnek. Sokkal kevésbé az imitált emberi anatómia és sokkal inkább a “Swarowski” az iránya a protézis tervezésnek. Mutatott is pár képet, ami elemi erővel mutatta meg, hogy egy gyönyörűen megtervezett 3D-s láb protézis hatásában mennyire képes például egy ékszerhez hasonlítani. És bár ha valaki ezt elmondja nem hiszem el, ahogy ott láttam a képernyőn, azt éreztem, hogy egy ilyen protézist még én is szívesen hordanék, de én nyilván nem tudok és rögtön meg is értettem, hogy mi a zseniális ebben a gondolatban. Az ékszer olyan tárgy, amit irigyelni tudunk és egy mozgássérült ember rögtön nem rejteget valamit, hanem rendelkezik valamivel, ami másnak nincs. Talán furán hangzik, de ez a helyzet. Kicsit olyan, mint amikor Oscar Pistorius megfutotta a 100 méteres távokat olimpiai szinten és az egész sport világ felbolydult, hogy a protézis, amit hord valójában alkalmasabb futásra, mint egy normális emberi láb. Oscar Pistorius-t senki nem sajnálta, szánta, mindenki megijedt, hogy valójában a protézis lesz számára az előny, amivel nyerni fog.

A legjobban az a kép írja ezt le, amit a brit mozgássérült előadó mondott a beszéde végén, hogy miért örül annak, hogy részt vehet a programban, ahol ezt az új protézist használja. Korábban megnézték az utcán és most is megnézik, ebben nem változott semmi. De most már senki nem nevet és szánakozik rajta, ugyanis egy kiborgon senki nem nevet.


A milliárdosok klubja

1 milliárd felhasználót elérni elképesztően nehéz dolog volt korábban, alig pár platformnak sikerült – pl. Windows -, az utóbbi időben azonban több ilyen esemény is volt, köztük a Facebook, az iOS pedig hamarosan követheti.

Úgy néz ki, hogy a milliárd felhasználót érintő platformok kora érkezik és aki ebbe a klubba be tud lépni, annak lesz helye a következő világrendben.

A digitális eszközök terjedése és a gyors elérést biztosító platformok ugyanúgy működnek, mint az autópályák. Koncentrálják az erőt és a szolgáltatási központokat. Ahogy Barabási híres könyvében írja, az ilyen hálózatokban általában a győztes mindent visz. Olyan korszak érkezik, ahol a digitális szolgáltatások erőteljes konszolidálása mellett vilgméretű cégek uralnak a felhasználók életében egy-egy konkrét feladatot.

Kik lesznek a következő belépők a milliárdosok klubbjába? A platform növekedés szempontjából láthatóan az üzenetküldés.

De kik uralják jelenleg ezt a piacot?

- WeChat 270 millió aktív felhasználó
- WhatsApp 350 millió aktív felhasználó
- Line 300 millió felhasználó
- KakaoTalk 110 millió felhasználó
- Facebook messenger nincs hivatalos adat, de több száz millió felhasználója lehet

Van olyan, amiről alig tudunk. Voltak időszakok, amikor az egész amerikai startup piac pezsgőt bontott és fejenpörgött, amikor egy szolgáltatás elérte a 100 millió felhasználót. A fenti cégek úgy lépték át ezt a méretet, hogy észre se vettük. Közülük többen alig két évesek, ami azt jelenti, hogy robbanási pályára alig pár hónap alatt álltak.

Ilyen növekedés mellett az 1 milliárd felhasználó szám nagyjából 1 évre van, talán kicsit többre. Lehet rá készülni.


Stratégia vagy adaptáció

Egy korábbi bejegyzésben írtam arról, hogy az ember egyik sajátossága, hogy képes a jövőt elképzelni és arra reagálni. Annyira jók vagyunk benne, hogy a munka világában építettünk is erre egy szakterületet, úgy hívják: stratégia.

A Singularity University-n a big data témakörben az egyik legérdekesebb trend számomra az volt, hogyan változtatják meg a cégek működését a big data rendszerek. Ez az egyik olyan buzzword, amit leírva sok helyen láttam már, de valódi hatékonyságát ritkán tudtam ellenőrizni.

Most minta mégis valódi változások jönnének és a nagy mennyiségű élő adat feldolgozására képes rendszerek miatt átalakul a cégek működése.

Egy nagyon jó példa, a pénzügyi szektorban olyan rendszereket építenek, amelyek nem modelleket használnak a piaci befektetések menedzselésére, hanem olyan adatfeldolgozó rendszereket, amelyek elképesztő mennyiségű élő adatra reagálnak, mintakövetés helyett az anomáliákat keresik, ezeket vizsgálják és hoznak elképesztően gyorsan döntéseket.

A cégek működésére ez óriási hatással lesz. A vállalati működés az agy működését imitálja, annak is azt a képességét, hogy megjósolja, mi következik – nexting – és azt a képességét, hogy gyorsan felismerje az anomáliákat – oroszlán a bokorban – és ezekre gyorsan reagáljon.

Erősödik az adaptáció és a gyors reagálás szerepe a modellezés mellett, ami azt jelenti, hogy egy cégnek a jövőt már nem csak megjósolni kell, de az automatizált, valós idejű adatokon alapuló adaptivitás szerepe is nő a versenyképességben.


Terminátor: A gépek csendes forradalma

Emlékszel a jelenetre, amikor a Terminator egyik híres jelenetében robotok gépfegyverekkel rohanják le az emberek állásait és az egyik robot a lábával szétroppant egy emberi koponyát? A jelenet akár szimbóluma is lehetne a gépek forradalmának, ám minden rossz benne, ami csak lehet. A gépek ugyanis csendes forradalmat indítottak el a 80-as években a középosztály ellen és ez azóta is folyamatosan haladnak előre, miközben észre sem vettük.

Egy olyan világban élünk, ahol hamarosan 1 trilliárd eszköz lesz a neten, közben a foglalkoztatás es a regenerálódás a gazdaságban egyre lassabb ütemben halad minden egyes gazdasági krízist követően. Kezdenek eltűnni az állások a világból, főleg alacsony képzettséget igénylő formáik. A forradalom fájdalmas és már most milliókat érint, főleg a fiatalok, akik képzetlen munkahelyek hiánya miatt már nehezen tudnak bekerülni a foglalkoztatásba.

A tegnapi és mai Singularity University konferencia után egyértelmű lett számomra, hogy középtávon megoldjuk az energia problemát, megtanulunk húst tenyészteni, vizet tisztítani, megtanulunk eltartani fenntarthatóan 7-10 milliard embert. A nagy problémák többségét exponenciálisan fejlődő technológiák támadják és minden ilyen technológia tényleg a fény sebességével halad.

De mindezeket a problémákat nem emberek milliardjai oldják majd meg, hanem pár millió felkészült ember olyan technológiai, számítógépes es robotikai kiterjesztésekkel, amivel képesek bármit elérni, amit ember el tud képzelni.

Miközben megoldjuk, hogy ennyien elférjünk a földön, nem látni, hogy azt miként fogjuk, hogy értelmet adjunk ennyi életnek. Az ember fizikai erejént régóta elkezdtük kiváltani, precíziós motoros képességeit éppen most váltjuk ki, produktív agyi számítógép képességeinek nagy részét pedig a 80-as évek óta kezdjük helyettesíteni és a helyettesítő gépek fejlődése elképesztő, szintén exponenciális.

Az emberi szervezet fejlődése lassú, az emberi agy utolsó nagy frissítése pár tízezer éve volt, de ez a test, ez az agy egy olyan világot teremtett, ahol a technológia exponenciálisan fejlődik, nem egy területen, szinte minden fontosabb területen.

Mik a következmények? Én most azt látom, hogy ha így haladunk tovább és nem történik az emberi potenciál kiterjesztésével kapcsolatban valami nagy áttörés következő években – ami akár meg is történhet – az inaktív társadalmak kora jön, sok alibi munkát végző emberrel, szűk hatalmi elittel és azokkal a magasan képzett szakemberekkel, akik kiszolgálják ezt az elitet.
Egy ilyen világban a társadalom stabilitását az éppen elégséges szociális körülmények és a mentális lefoglaltság jelenti majd – TV, Facebook, stb -.

Ha nem ez fog történni, akkor mi? Az emberi potenciál fejlesztésének, az ember motivációs képességének erősítése, az emberi kreatívitás fenntartása, fejlesztése nélkül erős egzisztenciális kérdőjelek közé kerülhet az emberiség hamarosan, és egyre komolyabban érzem, hogy ez ma legnagyobb feladatok egyike a mai világban.


Menjek/Maradjak?

Személyesen is érintett vagyok ebben a történetben, a Speakeasy csapatával éveken át voltunk közös irodában, költöztünk helyekről helyekre, a csapat egyik tagjával – Lócival – pedig minden évben most már sokadszorra vesszük be valamelyik európai nagyvárost. A csapat két tagjával egy egyetemre jártam, láttam és végigkövettem ahogy létrejött az alábbi történet.

A csapat pár hónappal ezelőtt kiment az Egyesült Államokba és leforgatták a Menjek/Maradjak c. dokumentumfilm első részét, amiről elsőre nem tudtam, jó-e a világnak, hogy elkészült, aztán mikor megnéztem, aztán mégegyszer, rájöttem, hogy amit itt dokumentáltak, az egy egész generáció gondolkodásának közös metszete.

A gondolat, hogy el kell menni innen, új életet kezdeni, visszavágyódni, visszajönni, lehetőségeket keresni és találni, felfedezni a világot mindenkiben benne van. 2008 után valahogy a lehetőségeket kereső, de itthon már nem találó generáció, amelyik küzd a munkanélküliséggel, az alacsony fizetésekkel és a rossz munkával, az a generáció, akit az internet rádöbbentet, hogy milyen távlatok vannak máshol, az a generáció, amelyik a lehetőségek beszűkülése és a világ betódulása a mobiltelefonon keresztül arra döbbentett rá, hogy érdemes megpróbálni külföldön, de közben azt is tudja, hogy az otthon, a barátok és a család elhagyása milyen áldozatokat követel.

Lóciék felvállalták a feladatot, hogy szószólói legyenek ennek a generációnak és megmutassák a világ nagyvárosaiba kivándorolt magyarok életén keresztül, hogy mit jelent menni és mit jelent maradni. Nem akármilyen sikerrel, szerintem hazai dokumentumfilmes viszonylatban kiemelkedő nézettséget sikerült elérniük az első epizóddal, most pedig támogatókat toboroznak az Indiegogo-n a következő projektjükhöz, amit Londonban forgatnak majd.

Ha úgy érzed, érint a téma, küldj nekik pár forintot és hamarosan újra gondolkodhatsz a kérdésen, hogy érdemes-e menni, vagy jobb maradni:
http://www.indiegogo.com/projects/menjek-maradjak-leave-stay-london-episode

Az első film pedig: