Minél többet nézegetem, annál biztosabb vagyok benne, hogy az iPhone a valaha kitalált egyik legjobb platform.
Az iPhone alkalmazások a Facebook-kal ellentétben egyáltalán nem tűnnek beleerőszakoltnak és használhatatlannak, a minőségi követelmények miatt nem is nagyon kerül bele nagyon használhatatlan és irritáló alkalmazás, ami a felhasználók kedvét esetleg elvenné a felhasználástól. Az iPhone alkalmazásokkal nem egyszerű spammelni, így nincs az a tapasztalat, hogy az ismerőseid lerohannak mindenféle hülye kvíz programmal, cserébe a felhasználók valóban fizetnek a felrakott programokért.
Érdekes módon működik a média. A televízió az internetes tapasztaláson kívülre esik, így többnyire nagyobb online médiumoknál olvasunk arról, hogy mit és hogyan csinál a két nagy konkurens csatorna.
Egész pontosan az Index vette az elmúlt hónapokban a vállára a terhet, hogy rendszeresen tudósítson a két TV közötti küzdelemről annyira szubjektíven – Index.hu-n, vagy a Comment.com-on -, hogy az már érdekes legyen és mindig a TV2 jött ki a bénának, még akkor is, ha egyébként ne adj isten látogatottságban erősebb volt.
Az Index blog stratégiája az utóbbi időben valahogy úgy néz ki, hogy a mainstream “vállalások” lejönnek az Index oldalain, a kényes kategóriába eső tartalmak pedig kikerülnek a blogokba, majd beszerkesztődnek a címlapra.
Az utóbbi évben az előadásaim többségében meg szoktam említeni a figyelem fókuszálásának kérdését. Arról, hogy a mai ember mennyire ki van szolgáltatva az elektronikus eszközöknek és rajta keresztül mindenféle üzenetnek és feladatnak. Állandóan érkező emailek, azonnali üzenetküldő, állandó zavarás. A zavarás elveszi a lehetőségünket attól, hogy bekerüljünk az aktív alkotás állapotába – a flow-ba -, amelyről Csikszentmihályi azt mondja, hogy az ember életében a valódi boldogság egyik legfontosabb forrása.
A Linda Stone által kezdett kutatást most már Malcolm Gladwell is népszerűsíti mint az új munka etika alapját és ha ő valamit elkezd favorizálni, abból majdnem biztos, hogy siker lesz. Azok, akik képesek a figyelmüket fókuszálni és kizárni a zavaró zajt, legyen az ember, vagy alkalmazás, azok többet tudnak elérni – még ha ez áldozatokkal és sértődéssel is jár -.
Ugyanez a szemlélet a szolgáltatások és tartalmak fejlesztésében is igen erős irányt adhat nekünk. Amikor valami olyasmit csinálunk, ami segít szűrni a zajt, nagyon valószínű, hogy jó irányba haladunk.
Bekerült egy poszt az ismerős megosztások közé arról, hogy vajon jó-e a Népszabadságnak, hogy csak késleltetéssel közölnek le híreket a napilapból az online kiadásban. A bejegyzés arra a következtetésre jut, hogy bizony nem jó, mert az online működése miatt az online híroldalak már egész más helyeket hivatkoznak meg, akik egyszerűen csak lemásolták a tartalmakat.
De ha még csak a Népszabadság bukná el itt a versenyt. Ott van a TV2 egy teljes integrált videós rendszerrel, a saját szememmel láttam, hogy a videókat ugyanazzal a könnyedséggel tudják kitenni a TV-be, mint ahogy a saját videós oldalukon.
A szombati Megasztár közben Timi elkezdte keresni a Youtube-on az adás videóit, mondtam neki, hogy ne fárassza magát, kell egy kis idő, mire kikerül. Hát nem kellett. Ott voltak sorban, az összes videó egymás után, alig fél órával azután, hogy lejöttek a televízióban. Valaki letörte és felrakta. A TV2 oldalán? Sehol semmi. A Youtube még ott is megveri őket, ahol egyébként a legjobbak lehetnének és ahol igazán behozhatnának látogatót az új oldalra.
És miért? Látom magam előtt a stratégiai megbeszélést, ahol a megszületik az okos döntés, késleltetünk, nehogy elveszítsünk valakit is, aki egyébként nézné a műsort. Majd másnap elmennek az oldalra és akkor megnézhetik. A kecske is jól járt…
Csakhogy a kecskének egyre kevesebb káposzta jut a régi tálból. Szeretem a figyelem gazdaság témakörét és elég sokat szoktam róla beszélni az előadásokban, az egyik blogon találtam rá egy nagyon jó kifejezésre. Figyelem recesszióban van a televíziózás. Nem pénzügyiben, azt még szépen építik – persze messze nem úgy, mint a 90-es években -, hanem a látogatottságban és a nézők figyelméért folyó küzdelemben.
Stratégiai döntések kellenek, most amikor még rengeteg pénz van, amikor még lehet költeni, amikor még milliárdok felett diszponálnak, most, amikor már látni a repedéseket, na most van itt az ideje annak, hogy végiggondolják, nemzetközi megosztók és videós disztribútorok árnyékában akarják-e végigélni a következő éveket és szépen lassan belefejelni a földbe, vagy ideje úgy gondolni az internetre mint egy bikára, amelyiket érdemes megtanulni vezetni és aminek érdemes áldozni.
Néhány másodperc az egész.
Múlt évben azt magyarázta minden gazdasági szakember, hogy az amerikai lakáspiac bedőlése nem fog átterjedni a pénzpiacra, vagy a világ többi országára, aztán most a pénzpiac mégis erőteljesen remeg, a világ több országában, pl. Spanyolországban óriási ingatlan vállalatok dőltek be. Aztán azt mondták, hogy a pénz szektor bedőlése nem fog átgyűrűzni világ többi országába, aztán mégis.
Ebből azt szűrtem le tanulságként, hogy a válság bizony hamarosan kissebb-nagyobb mértékben minden szektort érinteni fog és minden olyan országot, ami az amerikai gazdasággal erőteljesebb kapcsolatban van – az EU pl. ilyen -, akárki akármit is mond.
Az amerikai online hirdetési szektor ebben az évben már csak 18%-kal fog nőni az elmúlt év 28%-hoz képest és ennek a fejlődésnek is a döntő többségét a ppc hirdetések piaca fogja elvinni, többnyire a Google, aki még rossz körülmények között is hozza a húsz százalék feletti növekedési ütemet. Jó hír nekik, rossz az iparág többi szereplőjének, akiknek nyilvánvalóan durva profit csökkenést kell már ebben az évben is benyelniük. A recesszió nem kedvez a reklámköltésnek és ahogy az amerikai eredményekből látszik, felerősíti a hatékonyság iránti igényeket, amit a ppc piac képes nyújtani, a display piac és a többi résztvevő a több éves kényelem miatt egyáltalán ne, vagy alig. Természetesen nem technológiáról beszélek, hanem a folyamatról.
Szolgáltatói oldalról nézve a spam törvény lényegében mindenkinek rossz. A rosszaknak ugyanannyira, mint eddig, a jóknak pedig sokkal inkább.
Ha szolgáltatás által felajánlott meghívás rendszer, a továbbküldések és egyéb vírusos terjesztést segítő funkciók többsége az új törvény hatására szépen átvándorol a szürke zónás területre az igazából senki másnak nem kedvez, csak a már eleve nagyra nőtt szereplőknek. Nekik ugyanis erre már nincs szükségük. A kicsik azok, akik ezekre az eszközökre támaszkodnak a szolgáltatások bevezetésekor.
A lakcím kitöltős marhaság, miszerint az email adatbázisunknak már a címzett lakcímét is tartalmaznia kell, szépen agyonvág majd néhány felkészületlen eDM szolgáltatót, de azoknak, akik már eleve gigászi személyes adat és regisztrált felhasználó felett rendelkeznek, nem lesz hatással.
A mostani törvény szerintem olyan konszolidációt hoz a piacra, amire annak egyáltalán nincs szüksége, kifejezetten káros a már most is túlkoncentrált környezetben.
Az egyébként rendkívül fontos email helyett az újonnan induló szolgáltatásoknak megmaradnak a még olyan nem szabályozott eszközök, mint az RSS, keresőoptimalizálás és természetesen a keresőmarketing.