Kedden a Toldi moziban részt vettem egy beszélgetésen, ahol a filmterjesztők beszélgettek, milyen irányba is kell menni, hogy a csökkenő mozizási hajlandóság és a növekedő költségek ellenére életben lehessen tartani a szakmát. Én amolyan kibicként, közösségi szolgáltatások fejlesztőjeként a következőt láttam.
Több ezer művészfilm jelenik meg évente, ezek nagy része semmilyen formában és sehol nem jelenik meg. Néhány műértő és kritikus találkozik velük. A mozik előre megveszik a filmeket, majd remélik, hogy le tudják játszani elég embernek, de a mozik kihasználtsága rémesen alacsony. A DVD terjesztés leszálló ágban van, egyetlen részterület működik úgy ahogy, a blockbusterek gyártóinak közvetlen lerakatai.
A film terjesztés felvilágosítás és szervezés és értékesítési kérdéseihez szerintem a következő hiányzik.
Kis objektumok hiánya
A mikromegosztás forradalmában olyan történelmi pillanatban vagyunk, hogy ugyanazokat az eszközöket használhatjuk egy-két hónapos csúszással, amit az amerikai emberek. Ezek a hálózatok képesek az érték közvetítésre, de csak akkor, ha mikro objektumok állnak rendelkezésre. Ezek lehetnek youtube filmek, lejátszható zenék, képek. Ebben a hálózatban az ingyenesen hozzáférhető dolgok terjednek csak, a terjesztéshez ezekre szükség van. Nagy mennyiségű, jól struktúrált ingyenes mikrotartalomra, amely fel tudja kelteni az igényt ezekkel a filmekkel kapcsolatban.
Vezető személyiségek hiánya
Soha nem foglalkoztam komolyabban fotózással, de readeremen és a facebook-on keresztül sorra kapom és olvasom a fotózási trükköket, nézem az elképesztő minőségű fotókat, soha ennyi tehetséges fotós képével még nem találkoztam, csak azért, mert a fotósok a Flickr-nek és a fotóblogoknak hála felismerték, hogy a web tökéletes médium a terjesztésére és kinőtték magukat, megtanulták mindezt olyan sztorikba csomagolni, ami terjed a Facebook-on keresztül. A blockbusterek köré már a filmesek is megteremtették ezt kultúrát, de a réteg moziban valahogy nem látni ennek a jelét.
Alkalmazások hiánya – on demand mozizás
Tegnap többször elhangzott, hogy a mozizás jövője az eseményekben van. Ebben lehet igazság. A weben rengeteg olyan alkalmazás és szolgáltatás született, amelyben a felhasználók megjelenítik a preferenciáikat és ezt megmutatják ismerőseiknek. A filmekkel kapcsolatos tudatosság gerjesztése, a közvéleménykutatások együttesen kezelhetőek lennének ezekben a rendszerekben. A moziknak is fel kell dolgozniuk, hogy csak úgy tudnak átlépni a következő évezredbe, ha megtanulják kiterjeszteni az értékeiket a webre, ez pedig a mozi közösségi és identitás építő erejében van. Olyan alkalmazásokat kell csinálni, olyan sztorikat kell kitalálni, amik lehetővé teszik az embereknek, hogy ugyanezt kifejezzék online és erre ráépítve lehet a mozit az IRL események, on-demand moziélmények köré újraszervezni.
Egy olyan kis mozi számára, mint a Cirko, egy jól megszervezett pár ezer fős közösség már olyan forrást tudna adni, ami megteremtheti az üzleti értelemben vett sikerességet. De ehhez bizony munka kell, meg kell nézni milyen üzenetek pörögnek filmekről jelenleg a blogszférában, ezekhez hasonló kommunikációra – pl. bejegyzésekre – és ezekre reagáló IRL eseményekre invitáló közössségszervező alkalmazásokra van szükség.
Üzleti modellek áttervezése
A régi filmterjesztés nagy üzlet volt, sokan és sokat kerestek rajta. A weben azonban nem feltétlenül adaptálni kell az üzleti modelleket a filmterjesztőknek, pl. megpróbálni a konkrét fizikai terjesztést kézben tartani, vagy ennek online megfelelőjét, ugyanis ezekre már vannak kész válaszok és a külföldi nagy cégek nagy valószínűséggel le fogják ezeket a csatornákat nyúlni – Hulu.hu? -. A filmterjesztőknek és a moziknak meg kell nézniük, hogy az általuk szállított értékek – termek, filmes kapcsolathálózat, ismeretek a filmekről – köré hogyan lehet olyan értékláncot teremteni, amiben pénz és bevétel van. Lehet, hogy a filmterjesztés következő hazai cégei valójában online alkalmazások fejlesztőivel összekapcsolódó közösségszervező cégek lesznek, akik abból fognak pénzt csinálni, hogy az embereket terelik a mozipénztárakhoz és a Filmklikk-hez hasonló filmnéző oldalakra.
A csökkenő nézőszám szerintem nem fogja kicsinálni a mozit, szerepet fog találni magának. Alig egy hónapja több száz ember ment el a New Tech Meetup-ra és fizetett 1000 Forintot, hogy találkozzon azokkal az emberekkel, akiket online amúgy is ismer és meghallgasson olyan prezentációkat, amiket egyébként is ismer. Az IRL események ilyen réteg műfaja óriási lehetőségeket rejt és a film szerintem meg fogja találni magának az utat, hogy túléljen ezeken keresztül és ne csak a rosszul szervezett állami támogatásokban találjon kiskaput.
David Ogilvy, a világ egyik legsikeresebb és legtöbbet hivatkozott reklámguruja az “Egy reklámszakember vallomásai”-ban – Libriben megvehető – a következőt mondja arról, hogy miért is írta a könyvet egyik nyári szabadságán.
Először, hogy új ügyfeleket szerezzek a relámügynökségemnek. Másodszor, hogy felkészítsem a piacot a részvényeink bevezetésére. Harmadszor, hogy ismertebbé váljak az üzleti világban.
Ő már jó rég tudta, hogy a publikus írásos szakmai kommunikáció – amit akkoriban a könyvek jelentettek -, ma pedig a lifestream és a blogok legfontosabb feladata, hogy elvigye az ügyfelekhez a hírünket, felértékelje a cégünket – vagy minket – és, hogy megismertesse az általában vett szélesebb közönséggel – az üzleti világgal – a tevékenységünket. Ogilvy tudta a prioritásokat már akkor is, valószínűleg ma sem lenne utolsó ember a szakmában.
Múlt évben azt magyarázta minden gazdasági szakember, hogy az amerikai lakáspiac bedőlése nem fog átterjedni a pénzpiacra, vagy a világ többi országára, aztán most a pénzpiac mégis erőteljesen remeg, a világ több országában, pl. Spanyolországban óriási ingatlan vállalatok dőltek be. Aztán azt mondták, hogy a pénz szektor bedőlése nem fog átgyűrűzni világ többi országába, aztán mégis.
Ebből azt szűrtem le tanulságként, hogy a válság bizony hamarosan kissebb-nagyobb mértékben minden szektort érinteni fog és minden olyan országot, ami az amerikai gazdasággal erőteljesebb kapcsolatban van – az EU pl. ilyen -, akárki akármit is mond.
Az amerikai online hirdetési szektor ebben az évben már csak 18%-kal fog nőni az elmúlt év 28%-hoz képest és ennek a fejlődésnek is a döntő többségét a ppc hirdetések piaca fogja elvinni, többnyire a Google, aki még rossz körülmények között is hozza a húsz százalék feletti növekedési ütemet. Jó hír nekik, rossz az iparág többi szereplőjének, akiknek nyilvánvalóan durva profit csökkenést kell már ebben az évben is benyelniük. A recesszió nem kedvez a reklámköltésnek és ahogy az amerikai eredményekből látszik, felerősíti a hatékonyság iránti igényeket, amit a ppc piac képes nyújtani, a display piac és a többi résztvevő a több éves kényelem miatt egyáltalán ne, vagy alig. Természetesen nem technológiáról beszélek, hanem a folyamatról.
Ha azt gondolod, a kreatívitás a következő nagy dolog a web történetében és a masszívan gyártott fogyasztói tartalmak korszaka jön el sok szuperkreatív emberrel, akkor gondold át újra.
Nem az alkotás jön, az emberek nem tudnak alkotni, hanem az egyre erőteljesebb újraelosztás. Érezni a fejleményeket, A Google Reader ismerős megosztásaiból rengeteg érdekes hírt olvasok ki, a del.icio.us-en a hálózatom linkeket oszt meg, a megosztás gomb terjed mindenhol a világban, nőnek fel a szolgáltatások, amik erre fókuszálnak.
Ma elindultunk az Indavideo-val az indavideo.hu címen, a launch soft, csendes, amíg mindenről ki nem derül, hogy biztosan működik.
Azt gondolom ezzel a lépéssel tényleg második szintre lép a hazai videó megosztás. A nagyok már mind csinálnak saját szolgáltatást, de a legtöbb helyen a benne rejlő potenciált kevesen látják, vagy az erőt az implementálás során vesztik el.
Az Index-nél ez másként van, talán mert a hálózat építésről egyenlőre lecsúsztak, nagyon erős célokkal és valódi támogatással akarják a Videobombot a hazai videó megosztás legfontosabb célpontjává tenni.
Az Index egyike azon kevés szerkesztőségnek, amelyik valóban érti, milyen videókat kell készíteni a webre. A megosztás egyik kritikus szegmense a helyi tartalmak lesznek, ezek fogják a videót valódi médiummá tenni. Ahogy én most látom, persze lehet hogy néhány hónap múlva már más lesz helyzet, abban a tanulási fázisban vagyunk, ahol a mintaértékű videók hozzák létre azt a tanulási motivációt, ami a videó gyártást be indítják, sőt egyáltalán az értelmes megosztást. Ez akár még a hálózatos megosztásban rejlő elképesztő potenciált is megelőzheti itthon. De majd meglátjuk, irány az indavideo.
Néhány éve még azt gondoltam volna, hogy open CMS alapokon újságot csak gagyi módon fejleszthetnek, de ma már biztos, hogy nem így van.
No nem azért, mintha az új Observer olyan szép lenne, hanem azért, mert az online újságírást is utólérte a web kettes szelekkel érkező egyszerűsítő forradalom és ennek következtében egy WordPress is képes lenne elfuttatni mondjuk a Wired-et, ha a teljesítmény gondok meg lennéne oldva.
Azt mondom, ma egy újság két dolog miatt tud megjelenésben ütni.
A web kettő felületi oldalon megoldotta a hozzáférhetőségi problémák egy jelentős részét, végre nem kell túlzsúfolt felületeket nézegetnünk, az ultra releváns ajánlatokra nagy méretben azonban még mindig csak a címkézés áll rendelkezésre, ami bár áttörő gondolat a felhasználók által létrehozott szolgáltatások navigálhatóságának megoldásában, még messze van a kívánt pontosságtól.
“Mindig van egy egyszerűbb forma.”
A blogolás történetének szolgáltatói oldalában a legnehezebb kihívás a blogok hozzáférhetővé tétele volt minél szélesebb körnek és ebbe mindenki belebukott. A kocka el volt vetve a korai alkalmazások miatt, a felhasználónak kellett posztoló felület és sablon szerkesztés, kellett hozzászólás felület, mert a blog “képes erre”.
Ilyenkor jön az a pillanat, amikor új formátumot kell teremteni és a blogok személyes hálózatot támogató funkciója esetén jött is. A twitternél egyszerűbb felületet üzenetek küldésére és fogadására nem igazán lehet kitalálni. Ugyanott jelennek meg mások üzenetei és a saját beíró felületem, ez az egy oldal, amit az esetek 99%-ban látok. Ez persze nem jelenti azt, hogy a Twitter felületét ne lehetett volna jobban összerakni, az ismerősök, a beíró felület még komoly fejlesztést igényel.
Az emberek szeretik az aszinkronitást
A web mindig is azzal a mítosszal kecsegtetett, hogy bárkit, bármikor össze tud kapcsolni és azonnali kommunikációra tud serkenteni, de néhány év alatt az is kiderült, hogy a szinkron kommunikáció megzavar, kizökkent, mert mások aktuális állapotához kell igazodnunk. Mi éppen dolgozunk, mások unatkoznak, mások dolgoznak, mi éppen unatkozunk. A csetelés egyik legfontosabb tapasztalata, hogy az emberek nincsenek szinkronban egymással, ami egymás megzavaráshoz, problémás kommunikációhoz vezet és ami a legfontosabb, sokkal időigényesebb feladat semmint, hogy a több száz embert tartalmazó élő hálózatunk bármelyik tagjával megtehessük.
A chat néhány kiválasztott kiváltsága lehet – ha nem akarjuk magunkat megfullasztani -, barátnő, család, legjobb barátok, munkahelyen pedig a munka végzéséhez szükséges gyors kommunikációban a munkatársaké és partnereké. Mindenki más olvassa a blogot, vagy kövesse a Twitteres üzeneteket.