A jó tervezés olyan, mint az értékesítés. Sokáig foglalkoztam termékek tervezésével és mindig fájt, ha egy tervet nem fogadtak el, úgy éreztem, rólam szól a dolog, hogy a munkám nincs értékelve, hogy nem vagyok elég jó.
Aztán elkezdtem a saját cégemet és hirtelen kikerültem a piacra, ahol nyakamba hullott a cég értékesítési tevékenysége.
3-4 évig intenzíven naponta gyártottam az ajánlatokat, küldem ki, beszéltem, tárgyaltam, volt olyan, hogy több száz kilométert autóztam egy ügyfélért és úgy jöttem vissza, hogy már ott kiderült, valójában nem akar semmit. Az elején nagyon fájt az elutasítás. Aztán ahogy kezdtem beletanulni a dologba, rá kellett jönnöm, hogy az értékesítésben mindig előkerülnek olyan szempontok, amikre nem lehetsz felkészülve, van bent barátibb ajánlat, az ügyfél preferál egy másik céget, van valakinek más olyan kiegészítő ajánlati eleme, amivel nem tudsz versenyezni vagy egyszerűen csak nem vagy szimpatikus. A rossz érzés azonban gyorsan átcsapott egyfajta megkönnyebbülésbe, a statisztika mindig az én oldalmon állt. A statisztika megmutatta, hogy ha elég ajánlatot adok ki, akkor egy idő után biztosan átmegy némelyik és lesz belőle projekt. A statisztika megmutatta, hogy nem rólam szól a dolog, egyszerűen az értékesítés ilyen munka. És aki ezt elfogadja, az nem megy tönkre érzelmileg, hanem egy tőle független folyamatként értékel minden győzelmet és elutasítást is.
A jó értékesítő és a rossz értékesítő között a legnagyobb különbség, hogy a jó értékesítő megérzi, hogy hova érdemes terhelni, melyik ügyfélnél érdemes többet dolgozni és melyiknél kevesebbet. A tervezés pont ugyanilyen, ha minden tervet zsákolni akarsz, középszerű termékek tucatjait kell majd nézegetned. Ha megtanulsz lemondani tervekről és ötletekről, attól leszel igazán erős. A legfontosabb, a kudarc soha nem rólad szól, a kudarc csak statisztika és ha nekifutsz egyszer, nekifutsz kétszer, majd nekifutsz háromszor, a végén kiesik a jó ötlet, a jó terv és a jó termék.
A Szabó Márton (iWiW), Novák Péter (Kirowski), Holman Endre (MyVip) és Dunder Krisztián részvételével zajlott Internet Hungary-s kerekasztalunkat a közösségi média optimalizálásról nagy érdeklődés övezte ezért úgy döntöttem, hogy az ott felvezetett előadásomat egy kicsit jobban megtervezem, összerakom és kibontom, a kibővített változatot letölthető formában elérhetővé teszem.
A következő egy-két évben egyre többet fogunk erről a területről hallani, érdemes lesz vele foglalkozni marketing és üzleti szempontból is, részleteket az anyagban találtok, innen tölthető le: SMO – Közösségi média optimalizálás.
Gary Waynerchuck a Wine Libary TV exhibicionista műsorvezetője múlt év végén tartott egy nagyon jó kis prezentációt a Web 2.0 Expo-n, érdemes megnézni:
A fickó tele van energiával és inspiráló ahogy arról beszél, mennyire fontos, hogy azt csináld a mai világban, amit szeretsz.
Azért fontos, hogy a mai világban azt csináld, amit szeretsz, mert egyébként lemaradsz. Egyrészt ebben a világban már mindenki olyanokkal versenyzik, akik imádják amit csinálnak, nem véletlen, hogy a mániákus bloggerek feloldják energiával és néha elképesztő fanatizmussal a klasszikus médiát.
Csak meg kell nézni, hogy az online munkákat közvetítő freelance oldalakon milyen verseny van mindenféle témakörben, szinte bármit megkaphatsz a világ minden táján dolgozó emberektől. A rajongók jobb filmeket és reklámokat csinálnak gyakran a kedvenc márkáiknak, mint amit az ügynökségek óriási költségvetésből, stb.
A másik dolog, amit mond, hogy azért kell szeretni, amit csinálsz, mert a látszat ellenére elképesztő kemény munka felépíteni magad. Példaként azt hozza fel, hogy vajon naponta 30 alkalommal megválaszolni a kérdést, hogy melyik bor megy a halhoz egyáltalán nem fun.
Ha nem megy a munkaidődben, 9 és hajnali 2 között rengeteg idő van, egy dolgot kell tenned:
STOP WATCHING FUCKING LOST!
Az utóbbi évben az előadásaim többségében meg szoktam említeni a figyelem fókuszálásának kérdését. Arról, hogy a mai ember mennyire ki van szolgáltatva az elektronikus eszközöknek és rajta keresztül mindenféle üzenetnek és feladatnak. Állandóan érkező emailek, azonnali üzenetküldő, állandó zavarás. A zavarás elveszi a lehetőségünket attól, hogy bekerüljünk az aktív alkotás állapotába – a flow-ba -, amelyről Csikszentmihályi azt mondja, hogy az ember életében a valódi boldogság egyik legfontosabb forrása.
A Linda Stone által kezdett kutatást most már Malcolm Gladwell is népszerűsíti mint az új munka etika alapját és ha ő valamit elkezd favorizálni, abból majdnem biztos, hogy siker lesz. Azok, akik képesek a figyelmüket fókuszálni és kizárni a zavaró zajt, legyen az ember, vagy alkalmazás, azok többet tudnak elérni – még ha ez áldozatokkal és sértődéssel is jár -.
Ugyanez a szemlélet a szolgáltatások és tartalmak fejlesztésében is igen erős irányt adhat nekünk. Amikor valami olyasmit csinálunk, ami segít szűrni a zajt, nagyon valószínű, hogy jó irányba haladunk.
Most, hogy sikerült néhány napra lemennem a Bakonyba a telefontól, televíziótól és internettől mentes nyaralóba megint rá kellett jönnöm, néha kellenek ilyen napok. Amikor leszakadsz a kapcsolatról, amikor nincsenek állandóan ömlő hírek és emailek, nincsen az érzés, hogy mindenről kaphatsz információt.
Ezek a napok egyre ritkábbak a hozzánk hasonló emberek életében és amikor lehet, sajnos elkerüljük, mert legtöbbször belülről nézve az offline élet ijesztően lassú és nagy a frusztráció, hogy valamiről lemaradunk.
Az előző TED-es előadás hozzászólásai közé került be egy másik igen tanulságos videó, a boldogsággal kapcsolatban.
Amit Dan Gilbert az előadásában felvázol, több, mint érdekes. Egy évvel azután, hogy egy amputált embert és egy lottó nyertest megkérdeznek arról, mennyire érzik magukat boldognak a saját életükben, a legtöbb ember rávágná, hogy természetesen a lottó nyertes sokkal boldogabb. De a kutatások kimutatták, hogy egyáltalán nem.
Az élet hedonista élvezeteinek sokkal kissebb hatása van az életünkre, mint azt gondolnánk. Ha fél év eltelt bármelyik ilyen élmény után, lényegében teljesen mindegy, hogy megtörtént-e, vagy sem. Nem lesz hatással arra, hogy boldognak érezzük magunkat vagy sem.