A Yahoo újra elhagyja azt a területet, amit egykor olyan könnyedén átadott akkor még apró Googlenek egy igencsak jónak mondható deal kedvéért. A Microsoft hajlandó a keresés Pepsi-évé vállni úgy, hogy tisztán ráfizet a következő két évben a keresésre, minden Yahoo-nak járó bevételre még rárak saját zsebből is valamennyit.
Most már érhető miért forszírozta minden lehetséges platformon Ballmer, hogy a keresés a következő nagy dolog a Microsoft életében és, hogy hamarosan komoly bevételi forrássá vállhat majd a szoftvercégnek.
A Bing jó lett ugyan keresőnek, használható és elég jó találatokat ad vissza ahhoz, hogy méltó konkurense legyen a Google-nek, de mégsem gondolta senki, hogy komolyan megszoríthat bárkit is a piacon, egészen mostanáig.
Az egyik legfontosabb ok, ami miatt a Facebook meg akarta venni a Twitter-t, hogy a Twitter által létrehozott mikromegosztós modellben sokak szerint rendkívüli üzleti potenciál van.
Elsőre talán nem egyértelmű, de a mikromegosztáson keresztül az emberek olyan adatbázist hoznak létre, amiben mindenféle témával kapcsolatban részletes információk nyerhetőek ki. Ahogy Scoble minap írta, 2012-ben ha keresel majd egy jó vendéglőt a környéken, felmész a Facebookra, beütöd és találsz a tágabb ismerősi hálózatodban 3 vendéglőre ajánlást és rövid véleményezést az utóbbi két hónapban.
Az Olimpia étteremnek vajon mennyire tett jót az, hogy a weben körbeszaladt a híre a blogokon keresztül? A Facebook ezt a folyamatot erősíti fel. Egy engedélyen alapuló hálózatban, az ismerőseim hadától védve hamarosan sok dologról jobban fogunk tudni tájékozódni, mint bármelyik mostani keresőből.
Tegnap Straub Elekkel beszélgettünk befektetésekről startup vállalkozásokba, röviden összefoglalom a beszélgetés tartalmát.
Elek szerint ma nem érdemes elképzelés szintjén lévő projektre pénzt bevonni, mert azt egyrészt nagyon nehezen lehet megszerezni, másrészt ha meg is szerzed, akkor túl sokba kerül. Csak egy példaként a korai befeketetések döntő többsége elbukik, jó esetben 10-ből kilenc. Amennyiben egy angyal ilyen kockázatos befektetéseket csinál, neki 1 sikeres projekten elért haszonból kell finanszíroznia a másik 9 bukást. Ezért van az, hogy a csak kicsit nyereséges üzletek az angyaloknak nem nagyon éri meg.
Ha tehát 9 projektnyi bukást kell behozni egy sikeres projekten, akkor nagyot kell kaszálni, ez pedig azt jelenti, hogy az angyal csak akkor kockáztat, ha a végén sok pénzt visz és te sokat feladsz.
Tanács: vidd addig az üzletedet, amíg tudod saját és a hozzád közel állók pénzéből. Friends, family and fools. Vagyis támaszkodj a barátokra, családra és a bolondokra.
Ha már a gondolat kicsírázott és start-up fázisba került, akkor érdemes elkezdeni dolgozni a pénz bevonásán, itt mindenképpen szükség van üzleti tervre, amely megmutatja igazolhatóan, hogy a befektetés hogyan fogja meglendíteni az üzletedet, egész konkrétan hogyan fogsz pénzt csinálni abból a szolgáltatásból, amit éppen építesz.
Elek itt felhívta a figyelmet arra, hogy egy jó üzletben – és amerikában általában – a vállalkozó a pénzre is legalább annyira fókuszál, mint a termékre, ellentétben a webes lánglelkűek közvélekedésével, hiszen csak így lehet a céget növekedésben tartani. És, hogy mekkora ez a növekedés egy üzleti tervben? Ha jól emlékszem éves szinten 20% körüli profitban már egész baráti.
A kérdés itt már csak az, hogy honnan lehet pénzt szerezni, ha mindez megvan? Elek szerint jelen pillanatban a befektetői kultúra egyrészt hiányzik, másrészt nincs elég pénz a piacon. A vállalkozóknak jelenleg a saját kapcsolatrendszerükön keresztül kell követniük a pénzhez vezető nyomokat, vagy a csírázó infrastruktúrát használni, de egyik sem túl bíztató.
Ha mégis megvan valahogy, az aknamezőn túl ott van távolban a már igazán nagy magasságba jutó cégekbe fektető infrastruktúra és ezek eladását intéző szervezetek, ha odági eljutsz, onnan már, ha ez bárkit is megnyugtat, nem nehéz.
A legjobb üzleti modell: megverjük a Google-t, megverjük a Microsoft-ot, majd eladjuk az alkalmazásunkat a Google-nek, vagy a Microsoft-nak – az IPO most nem divat -. Annyira eredetiek vagyunk, hogy nem másolunk semmit, sőt annyira eredetiek vagyunk, hogy rettegünk attól, hogy másokra hallgassunk, jó mintákat implementáljunk.
Fura mód a legnagyobbak soha nem féltek attól, hogy másolják mások ötleteit. A Google copycat volt, a Yahoo kereső ötletét lopta el és csinálta meg jobban, majd a hirdetési rendszerét is a Yahoo-tól nyúlta, a Youtube a már tucatnyi meglévő videómegosztót másolta le, csak jobban, a Microsoft az Apple felületeit lopta el és csinálta meg jobban, az Apple pedig a Xerox interfészt lopta el. A most futó sikeres szolgáltatások döntő többsége valaminek a másolata.
100 millió dollárért fogja megvenni pillanatokon belül a Google, noha a szolgáltatás valószínűleg sokkal többet ér.
Ha RSS olvasón keresztül nézed a doransky.hu tartalmait, akkor azt a feedburner segítségével teszed. A szolgáltatás felemelkedése azon webes történetek közé tartozik, ahol rendkívül tehetséges szakember gárda bloggerek millióinak életét megváltoztató szolgáltatást hozott létre csöndben, a felszín alatt. Amit csinálnak nem szexi, kevés publikus felületet ad, ugyanakkor olvasók millióit köti össze a publikáló bloggerekkel.