Kedden a Toldi moziban részt vettem egy beszélgetésen, ahol a filmterjesztők beszélgettek, milyen irányba is kell menni, hogy a csökkenő mozizási hajlandóság és a növekedő költségek ellenére életben lehessen tartani a szakmát. Én amolyan kibicként, közösségi szolgáltatások fejlesztőjeként a következőt láttam.
Több ezer művészfilm jelenik meg évente, ezek nagy része semmilyen formában és sehol nem jelenik meg. Néhány műértő és kritikus találkozik velük. A mozik előre megveszik a filmeket, majd remélik, hogy le tudják játszani elég embernek, de a mozik kihasználtsága rémesen alacsony. A DVD terjesztés leszálló ágban van, egyetlen részterület működik úgy ahogy, a blockbusterek gyártóinak közvetlen lerakatai.
A film terjesztés felvilágosítás és szervezés és értékesítési kérdéseihez szerintem a következő hiányzik.
Kis objektumok hiánya
A mikromegosztás forradalmában olyan történelmi pillanatban vagyunk, hogy ugyanazokat az eszközöket használhatjuk egy-két hónapos csúszással, amit az amerikai emberek. Ezek a hálózatok képesek az érték közvetítésre, de csak akkor, ha mikro objektumok állnak rendelkezésre. Ezek lehetnek youtube filmek, lejátszható zenék, képek. Ebben a hálózatban az ingyenesen hozzáférhető dolgok terjednek csak, a terjesztéshez ezekre szükség van. Nagy mennyiségű, jól struktúrált ingyenes mikrotartalomra, amely fel tudja kelteni az igényt ezekkel a filmekkel kapcsolatban.
Vezető személyiségek hiánya
Soha nem foglalkoztam komolyabban fotózással, de readeremen és a facebook-on keresztül sorra kapom és olvasom a fotózási trükköket, nézem az elképesztő minőségű fotókat, soha ennyi tehetséges fotós képével még nem találkoztam, csak azért, mert a fotósok a Flickr-nek és a fotóblogoknak hála felismerték, hogy a web tökéletes médium a terjesztésére és kinőtték magukat, megtanulták mindezt olyan sztorikba csomagolni, ami terjed a Facebook-on keresztül. A blockbusterek köré már a filmesek is megteremtették ezt kultúrát, de a réteg moziban valahogy nem látni ennek a jelét.
Alkalmazások hiánya – on demand mozizás
Tegnap többször elhangzott, hogy a mozizás jövője az eseményekben van. Ebben lehet igazság. A weben rengeteg olyan alkalmazás és szolgáltatás született, amelyben a felhasználók megjelenítik a preferenciáikat és ezt megmutatják ismerőseiknek. A filmekkel kapcsolatos tudatosság gerjesztése, a közvéleménykutatások együttesen kezelhetőek lennének ezekben a rendszerekben. A moziknak is fel kell dolgozniuk, hogy csak úgy tudnak átlépni a következő évezredbe, ha megtanulják kiterjeszteni az értékeiket a webre, ez pedig a mozi közösségi és identitás építő erejében van. Olyan alkalmazásokat kell csinálni, olyan sztorikat kell kitalálni, amik lehetővé teszik az embereknek, hogy ugyanezt kifejezzék online és erre ráépítve lehet a mozit az IRL események, on-demand moziélmények köré újraszervezni.
Egy olyan kis mozi számára, mint a Cirko, egy jól megszervezett pár ezer fős közösség már olyan forrást tudna adni, ami megteremtheti az üzleti értelemben vett sikerességet. De ehhez bizony munka kell, meg kell nézni milyen üzenetek pörögnek filmekről jelenleg a blogszférában, ezekhez hasonló kommunikációra – pl. bejegyzésekre – és ezekre reagáló IRL eseményekre invitáló közössségszervező alkalmazásokra van szükség.
Üzleti modellek áttervezése
A régi filmterjesztés nagy üzlet volt, sokan és sokat kerestek rajta. A weben azonban nem feltétlenül adaptálni kell az üzleti modelleket a filmterjesztőknek, pl. megpróbálni a konkrét fizikai terjesztést kézben tartani, vagy ennek online megfelelőjét, ugyanis ezekre már vannak kész válaszok és a külföldi nagy cégek nagy valószínűséggel le fogják ezeket a csatornákat nyúlni – Hulu.hu? -. A filmterjesztőknek és a moziknak meg kell nézniük, hogy az általuk szállított értékek – termek, filmes kapcsolathálózat, ismeretek a filmekről – köré hogyan lehet olyan értékláncot teremteni, amiben pénz és bevétel van. Lehet, hogy a filmterjesztés következő hazai cégei valójában online alkalmazások fejlesztőivel összekapcsolódó közösségszervező cégek lesznek, akik abból fognak pénzt csinálni, hogy az embereket terelik a mozipénztárakhoz és a Filmklikk-hez hasonló filmnéző oldalakra.
A csökkenő nézőszám szerintem nem fogja kicsinálni a mozit, szerepet fog találni magának. Alig egy hónapja több száz ember ment el a New Tech Meetup-ra és fizetett 1000 Forintot, hogy találkozzon azokkal az emberekkel, akiket online amúgy is ismer és meghallgasson olyan prezentációkat, amiket egyébként is ismer. Az IRL események ilyen réteg műfaja óriási lehetőségeket rejt és a film szerintem meg fogja találni magának az utat, hogy túléljen ezeken keresztül és ne csak a rosszul szervezett állami támogatásokban találjon kiskaput.
A hazai döntéshozói kultúra gyakran igen rossz lábakon áll. Minden cégben látni a menedzsereket, akik szakértők hadától körülvéve hozzák meg a szerintük jónak tűnő döntéseket.
Itthon azonban a menedzserek még gyakran azt hiszik, hogy rájuk tartozik a döntések mellett a szakmai kompetencia is, ami valljuk be elég nagy optimizmus és gyakran óriási öngólokhoz vezethet szervezeti szinten.
A menedzser beül a megbeszélésre ahol hetek óta feszülő szakértők vannak, a szakértők prezentálnak valamit, ami szerintük jó lenne, a menedzser pedig úgy gondolja, nem jó amit csináltak és inkább saját kézbe veszi a dolgokat, ad néhány irányt, csinálják úgy. Az eredmény? Egy átgondolt szakmai döntést egy 10 másodperces gondolkodásból születő döntés felülír. Ahogy az Apple-nél mondják, bekerült a póni a projektbe. Mindenkinek vannak álmai és vágyai, amiket szeretne ha megvalósulnának.
Tegnap Straub Elekkel beszélgettünk befektetésekről startup vállalkozásokba, röviden összefoglalom a beszélgetés tartalmát.
Elek szerint ma nem érdemes elképzelés szintjén lévő projektre pénzt bevonni, mert azt egyrészt nagyon nehezen lehet megszerezni, másrészt ha meg is szerzed, akkor túl sokba kerül. Csak egy példaként a korai befeketetések döntő többsége elbukik, jó esetben 10-ből kilenc. Amennyiben egy angyal ilyen kockázatos befektetéseket csinál, neki 1 sikeres projekten elért haszonból kell finanszíroznia a másik 9 bukást. Ezért van az, hogy a csak kicsit nyereséges üzletek az angyaloknak nem nagyon éri meg.
Ha tehát 9 projektnyi bukást kell behozni egy sikeres projekten, akkor nagyot kell kaszálni, ez pedig azt jelenti, hogy az angyal csak akkor kockáztat, ha a végén sok pénzt visz és te sokat feladsz.
Tanács: vidd addig az üzletedet, amíg tudod saját és a hozzád közel állók pénzéből. Friends, family and fools. Vagyis támaszkodj a barátokra, családra és a bolondokra.
Ha már a gondolat kicsírázott és start-up fázisba került, akkor érdemes elkezdeni dolgozni a pénz bevonásán, itt mindenképpen szükség van üzleti tervre, amely megmutatja igazolhatóan, hogy a befektetés hogyan fogja meglendíteni az üzletedet, egész konkrétan hogyan fogsz pénzt csinálni abból a szolgáltatásból, amit éppen építesz.
Elek itt felhívta a figyelmet arra, hogy egy jó üzletben – és amerikában általában – a vállalkozó a pénzre is legalább annyira fókuszál, mint a termékre, ellentétben a webes lánglelkűek közvélekedésével, hiszen csak így lehet a céget növekedésben tartani. És, hogy mekkora ez a növekedés egy üzleti tervben? Ha jól emlékszem éves szinten 20% körüli profitban már egész baráti.
A kérdés itt már csak az, hogy honnan lehet pénzt szerezni, ha mindez megvan? Elek szerint jelen pillanatban a befektetői kultúra egyrészt hiányzik, másrészt nincs elég pénz a piacon. A vállalkozóknak jelenleg a saját kapcsolatrendszerükön keresztül kell követniük a pénzhez vezető nyomokat, vagy a csírázó infrastruktúrát használni, de egyik sem túl bíztató.
Ha mégis megvan valahogy, az aknamezőn túl ott van távolban a már igazán nagy magasságba jutó cégekbe fektető infrastruktúra és ezek eladását intéző szervezetek, ha odági eljutsz, onnan már, ha ez bárkit is megnyugtat, nem nehéz.
Ha van konferencia, amire biztosan érdemes elmenni – inspirációért -, akkor az a TED. Itthon is számos blogban és bejegyzésben foglalkoztak már vele és nem véletlenül, a konferencia oldala egyike azoknak az oldalaknak, amiért megéri használni az internetet.
A mostani konferenciáról már kikerült pár anyag, leginkább a Bill Gates prezentációval foglalkoztak, mert az öreg eleresztett pár száz szúnyogot a színpadon a maláriás beszéd közben.
A leginspirálóbb előadást eddig Elizabeth Gilbert-é volt, aki azt járja körül előadásában, hogy a kreativitáshoz fűzödő viszonyunk és a társadalom beidegződései mennyire nem segítenek az alkotásban.
A Microsoft reklámokat lehet szeretni, vagy utálni, de egy biztos, a cég már messze nem az ellenséges monstrum, ami volt néhány évvel ezelőtt.
Az, hogy a Microsoft forradalmat csinált egyszer a történelemben, nem csak annak köszönhető, hogy ők, vagyis Bill volt az első akik jól tudott szerződni a területre, de azért is, mert máig övék az egyetlen olyan használható platform, ami el tud futni mindenféle gépen. Az utóbbi években egy kissé fókuszt vesztett a cég, sok piac, sok láb stratégiájukkal elkezdtek mindenféle kapcsolódó területre benyomulni néhol elképesztően sikeresen – XBox -, néhol csúnya buktával – Zune -.
Tegnap óta nyilvános az Internet Hungary programja, ami ha lehet, még az elmúlt éveknél is több tartalommal próbálja elkapni az érdeklődőkkel. Ákos ebben az évben mintha 5 szimpóziumot hozott volna össze két napra összesűrítve.
Rengetegen előadó jön el, én a közép-európai tevékenykedésünk kapcsán összeszedett tapasztalatokról fogok beszélni abban a szekcióban, ami körbetekint a régió országain és megpróbálja megmutatni, hogy mi is történik néhány száz kilométerre tőlünk. A szekció apropója, hogy mindenki csak az innovációban élen járó Egyesült Államok fejlesztői által kihozott új szolgáltatásokat ismeri.
Ez a szokás, ami egyébként minden közép-európai országot jellemzi elfedi, hogy ezek az országok méretüknél, helyüknél és erejüknél fogva sokkal többet tanulhatnak egymástól arról, hogy hogyan is kell és lehet üzletet csinálni a webes szektorban.
Miként lehet kockázati tőkét szerezni, hogyan lehet partner kapcsolatokat építeni, milyen technikákat érdemes használni. Egyáltalán van-e lehetőség arra, hogy mozogjunk a határok között jó szolgáltatásokkal – van -.
Barry Schwartz TED-es előadásában arról beszél, hogy a szabad választás lehetősége nem minden esetben tesz minket boldoggá, sőt, ha túl sok mindenből választhatunk, az egyrészt nehezebbé teszi a döntést és a meghozott döntést egyáltalán nem teszi annyira örömtelivé, mintha csak kevés opcióból választhatnánk.
1000 fajta telefonból választani egyáltalán nem könnyű, sőt néha az emberek emiatt még akkor is elhárítják a döntést, ha abból kifejezett káruk származik a későbbiekben. Ha egy cégnél például a megtakarításokat támogatandó a cég segíti az alkalmazottakat, ők sokkal kevésbé veszik igénybe ezeket a juttatásokat, ha sok lehetőségből kell választaniuk. Drasztikus különbségek vannak a között, ha csak 5 megtakarításból és akkor, ha 20-ból kell.