A szappanoperákkal kapcsolatban van az az általános szakmai nézet, hogy a kultúrális sajátosságok miatt, bármennyi pénzt is tolnak egy nemzetközi sorozatba, bármekkora költségvetéssel is üzemelnek teljesen lényegtelen, a hazai szappanoperák, Berényi Mikivel az élükön biztosan lever mindenkit. Függetlenül attól, hogy töredék pénzből és nagyjából 10 díszletben készül, mert olyan speciális sajátosságokat tükröz, amit csak a helyi gyártásban tudnak megcélozni.
Vajon van-e olyan webes szolgáltatás, amelyben ez a kultúrális kódban rejlő versenyelőny megvan? Ha van ilyen, akkor az a szolgáltatás, amelyben alapvetően az emberi kapcsolatok adják az alap értéket talán ilyen. A költségvetés ugyanis hasonlóan alacsony. A Facebook szinte minden két hónapban csinál valami drasztikus átalakítást ami értelemszerűen annak köszönhető, hogy több, mint 700 ember dolgozik a rendszeren. Bármilyen európai országban az ügyfélszolgálat szokott kitenni ennyit, de nem egy minimális ügyfélkapcsolatot üzemeltető cég.
Az iWiW ereje továbbra is abban van, hogy ott van rajta mindenki, aki él és mozog a weben, nagyon jó ismerős keresője van és arra, hogy az emberek információkat cserélgessenek egymással a többségnek még bőven megfelel.
Egy keresővel ellentétben ez a hálózat nem hódítható meg egyszerűen, mert főként emberek alkotják, akik érzik a helyi sajátosságokat és hozzászoktak az iWiW-hez.
Néha felcsillan a remény egy új szolgáltatási piac kialakulására, ahol gépek helyett emberekre kell támaszkodnunk és cserébe még jól is érezzük magunkat. A weben a “személyes tréner” nálam az egyik ilyen messiás, akit már sokszor beharangoztak, de még nem igazán érkezett meg. Ő az, aki sokkal jobban tud bizonyos területről dolgokat. Hívhatjuk tanácsadónak is, de ez a szó olyan jelentésekkel is terhelt, amitől rögtön minden kispénzű embernek elmegy a kedve az élettől.
Nem, a személyes tréner olcsó, sok embert szolgál ki és ezért cserébe nyomott áron adja át a szaktudását. A teremben 20 másik emberrel együtt tanít minket jógázni és relaxálni, online pedig például segít nekünk megtalálni a legolcsóbb repülő járatokat.
A 2000-es évek egyik rejtett ideológiája, hogy az emberek hülyék – vagy drágák -, az internet mindent megold. Néha azért, amikor órákig próbál az ember a konyhájába bútorokat keresni, vagy valami saját területétől idegen dologba próbál belelátni, akkor rájön, bizony az internet a hülye. Segítségre van szükségünk, hogy megoldjuk a problémákat és lehet, hogy embereknek kéne ott állni, hogy segíthessenek. Talán hamarosan levetkőzzük az ezzel kapcsolatos félelmeket és akkor rengeteg szakértő számára nyílik meg a lehetőség, hogy pénzt keressen online.
Ha egy dolgot kell mondani, hogy miért rossz a Facebook és a Friendfeed felület a Twitter felületéhez képest, akkor azért, mert az előző kettő nem a tartalomra koncentrál.
Állandóan azt lökik az arcodba – emelik ki félkövérrel és támogatják meg grafikai kiemeléssel -, hogy ki csinálta az adott eseményt, de valójában téged, miután már követed, megismerted, feliratkoztál rá nem az érdekel, hogy csinált-e valamit az ismerősöd. A Facebook nyitólapon mégis mindig ez az érzésem. Azt rögtön látom, hogy ki mit csinált, de nem az van hangsúlyozva, hogy mit.
Az utóbbi évben az előadásaim többségében meg szoktam említeni a figyelem fókuszálásának kérdését. Arról, hogy a mai ember mennyire ki van szolgáltatva az elektronikus eszközöknek és rajta keresztül mindenféle üzenetnek és feladatnak. Állandóan érkező emailek, azonnali üzenetküldő, állandó zavarás. A zavarás elveszi a lehetőségünket attól, hogy bekerüljünk az aktív alkotás állapotába – a flow-ba -, amelyről Csikszentmihályi azt mondja, hogy az ember életében a valódi boldogság egyik legfontosabb forrása.
A Linda Stone által kezdett kutatást most már Malcolm Gladwell is népszerűsíti mint az új munka etika alapját és ha ő valamit elkezd favorizálni, abból majdnem biztos, hogy siker lesz. Azok, akik képesek a figyelmüket fókuszálni és kizárni a zavaró zajt, legyen az ember, vagy alkalmazás, azok többet tudnak elérni – még ha ez áldozatokkal és sértődéssel is jár -.
Ugyanez a szemlélet a szolgáltatások és tartalmak fejlesztésében is igen erős irányt adhat nekünk. Amikor valami olyasmit csinálunk, ami segít szűrni a zajt, nagyon valószínű, hogy jó irányba haladunk.
Malcolm Gladwell, a világhírű újságíró és remek könyveket produkáló szerző szerint a világ legjobbjai 10000 órányira vannak tőled. Bármit is csináljanak, bárhol is legyenek, ha valamire hajlandó vagy ennyi időt szánni az életedből, ott leszel, ahol ők. A különbség az átlagos és a profi között az a pár ezer órányi különbség, amit gyakorlással töltenek. Michael Jordan átlagos játékos volt középiskolában, de mániákusan kosarazott a hét minden napján, a nap minden elérhető szabad percében. Ugyanez igaz a Tiger Woods-ra is, akivel az apja két éves kora óta golfozott. Igaz ebben a két emberben van valami extra is, de a hosszú gyakorlás volt a kulcs.
A Microsoft reklámokat lehet szeretni, vagy utálni, de egy biztos, a cég már messze nem az ellenséges monstrum, ami volt néhány évvel ezelőtt.
Az, hogy a Microsoft forradalmat csinált egyszer a történelemben, nem csak annak köszönhető, hogy ők, vagyis Bill volt az első akik jól tudott szerződni a területre, de azért is, mert máig övék az egyetlen olyan használható platform, ami el tud futni mindenféle gépen. Az utóbbi években egy kissé fókuszt vesztett a cég, sok piac, sok láb stratégiájukkal elkezdtek mindenféle kapcsolódó területre benyomulni néhol elképesztően sikeresen – XBox -, néhol csúnya buktával – Zune -.
Egyesek így hívják a Google keresésekre vonatkozó adatbázisát, ami gyűjti és tárolja a keresőbe beütött több millió szót és kifejezést.
Mielőtt a Google néhány napja kihozta a Google Insight for Search-öt, azt hittem, hogy semmilyen korábbi üzleti modellbe nem férne bele egy ilyen lépés. Hiszen ez a Google egyik legnagyobb értéke, olyan adatbázis, amiért politikusok és cégek milliókat adnának. A sok SEO szakember arra fogja használni, hogy még jobban manipulálja a keresési találatokat. A másik oldalon meg az is igaz, hogy milliónyi tervezőnek, üzletembernek, vállalkozónak olyan legális adatbázis kerül a kezébe, aminek segítségével jobban tudja a kampányait optimalizálni, végre pontot tud tenni egyszerű kérdésekre, hogy milyen szavakat érdemes használni a hirdetésekben. Össze tudja mérni, hogy melyik termékkategóriák iránt érdeklődnek jobban az emberek.
Elképesztő eszköz, ami mind a marketingesek számára, mind a keresőoptimalizálóknak, politikusoknak, szociológusoknak, vagyis bárkinek elképesztő kutatási alapot adhat, aki azzal foglalkozik, hogy az emberek mit csinálnak és miért csinálják azt amit.
Mekkora veszteség lenne, ha ez az adatbázis rejtve maradna. Igaz a Google féle szokásos zárt rendszerű megközelítésről van szó, amihez igazán illene még egy viszonylag szabad API, hogy igazán használható legyen. Az sem ártana, ha pontos adatokat adna a keresések volumenéről és nem ilyen normalizált handabandával rejtene el mindent. Jelen formájában inkább madártávlatból nézelődésre, semmint részletes kutatásra alkalmas.
Én biztosan publikussá tetetném minden keresővel törvényileg szabályozva, hogy a társadalom által átadott adatok nem a cégé, hanem a köz tulajdona. Még nem is értjük igazán, mennyire fontos lenne, hogy ezek az adatok publikusan elérhetőek legyenek nyitott és hozzáférhető csatlakozókon keresztül.