Archive for november, 2011


Web jövője: Teletext, vagy gyors fejlődés

Web

Imádom a webet, szakmailag szinte mindent neki köszönhetek, a nyitottságnak, a szabad szolgáltatásfejlesztési kultúrának, a közösségi médiának és a blogoknak. Mégis az utóbbi időben nem hagy nyugodni, hogyan tudott ennyire elaludni ez az ökoszisztéma, hogy a nagy szabadságban miként történhetett, hogy 20 év alatt az egész infrastruktúra mennyire minimálisan tudott csak fejlődni. Az Internet Explorer olyan sokáig dominálta a webes szolgáltatásokkal kapcsolatos világképünket, hogy csak az utóbbi 5 évben sikerült apró lépésekben haladni egy olyan környezet irányába, ahol végre a felhasználói élmény elfogadható szintre jött fel és a fejlesztők sem hallnak bele, hogy egy dokumentum leíró nyelvre erőszakoljanak rá szolgáltatási elemeket.

Mikor volt utoljára, hogy valami óriási horderejű webes szolgáltatásról hallottunk? Nekem a Netflix globális terjeszkedésén kívül túl sok szolgáltatás nem jutott eszembe. Az utóbbi időben alig történt valami, amit a technológiai sajtó fel tudott volna mutatni nagy horderejű fejlesztéként, ikonikus, kulturálisan is meghatározó webes termékként, amiről biztosan tudnám mondani, hogy rengetegen fogunk használni 3 év múlva és annyira izgalmas, hogy a technológiai közösség kézről kézre hordozza. A nagyok viszonylag lelkesen fejlesztettek – Facebook, Google – de nagyjából ezeknek a cégeknek is a mobil kimenetekre kidolgozott termékei voltak igazán felmutatható jelenségek, ők sem a webre fókuszálnak mostanában.

A legnagyobb kérdés számomra, hogy ha minden korszaknak megvannak a maga "consumer grade" termékei és a mobil technológiák fejlesztése egy hirtelen sprintben új szintet állított be a digitális piacon, a böngésző alapú megoldások hogyan fognak tudni erre reagálni? Az utóbbi 3-4 évben az Apple, a Google és a Microsoft óriási lépéseket tett abba az irányba, hogy a mobilon gyártott szolgáltatások minősége és funkciói igazán vonzók legyenek. Minden hónapra jut egy áll leejtős fejlesztés, a korrekt hangfelismeréstől kezdve, az augmented csillag néző alkalmazásig, a web azonban html alapú múltja miatt óriási súlyokkal küzd és nem igazán látom, hogy az iparág úgy igazán kiállna mögötte. A Google már látványosan az Androidra fókuszál – akvizíciós tevékenységük ezt jelzi -, a Microsoft, Apple, stb. mindenkinek jobban tetszik a mobil eszköz és hardver központú kultúra. 

Nem lehet leírni a webet, a következő években domináns és fontos szereplője lesz a piacnak, valószínűleg szépen fog továbbra is növekedni elérésben és rengeteg pénzt fog termelni az arra érdemes cégeknek, megmarad minden komolyabb szolgáltatás desktop kimenetének, de elvesztette a technológiai kultúra irányító szerepét. A jövő most nem itt történik, nem az itt készülő szolgáltatások vannak fókuszban, a következő generációs fejlesztők már nem itt akarnak csodát tenni. Az előző nagy webes korszak ikonikus oldalát, a Techcrunch webes szolgáltatás centrikus tech blogjának helyét szépen lassan átveszik a The Verge típusú hardver és szoftver, kütyü és mobil határán egyensúlyozó kiadványok.

A web kritikus korszakához érkezett szerintem, vagy gyorsan felnő a feladathoz, hogy igazán szép, gyors és használható szolgáltatásokat nyújtson domináns desktop platformként, illetve megmutassa, reális alternatívája a mobilos app piacnak, vagy egy jobb sorsra érdemes, hatékony eszköz lesz, komoly vízió nélkül, mint a teletext.

Remélem az előbbi, mert úgy vagyok vele, mint az Európai Unióval, ami szerintem az elmúlt 100 évben az európai kultúra egyik legfontosabb lépése volt abba az irányba, hogy ne marginalizálódó nemzetállamokként bohóckodjunk a világban, hasonlóképpen a web nyitottsága, kultúrája óriási értéket képvisel a világban, amelyet most a bezárt app kultúra és a kütyük komolyan veszélyeztetnek, és magukban hordozzák a veszélyt, hogy visszalendítenek minket egy korábbi technológiai kultúrába, ahol kapuőrökön keresztül lehet csak felhasználókat elérni. 


Scott és Amundsen: Projekt menedzsment lecke 100 év távlatából

Screen_shot_2011-11-23_at_8

A mai App! konferenciára viszonylag nehezen tudtam készülni, mivel két napja volt egy kicsi, de annál kellemetlenebb műtétem, ezért nem a klasszikus felületi és projekt menedzsment problémákat hoztam el, hanem egy történetet, amit nem is olyan rég olvastam és tökéletesen leírja a projekt menedzsment fontosságát egy alig 100 éves felfedező út kapcsán.

A sztori, amit vittem, Scott és Amundsen története volt, a két kutatóé, akik nagyjából egy időben döntötték el, hogy miután az Északi Sarkot néhány évvel korábban sikerült elérni, meghódítják a Déli Sarkot.

Scott, bár rendelkezett hideg körülmények között végzett kutatási tapasztalatokkal, alapvetően katonai környezetből és hajós múlttal érkezett az expedícióra. Nem nagyon ismerte a sarki utazás hagyományos módjait, ezért amikor dönteni kellett, hogy miként közelítsék meg a sarkot, elkövette a legnagyobb hibát, gyalog vágott neki az útnak. Nem nagyon tesztelt, szerinte ugyanis egy gentleman nem gyakorol, illetve nem a körülményeknek megfelelő ruhákat, hanem vart és szőtt ruhákat vitt magával, mivel urak csak ilyet hordtak akkoriban. A célja a sark meghódítása kapcsán nem volt teljesen tiszta, kutatási anyagokat is akart gyűjteni, emiatt sok, magához az úthoz felesleges dolgot vitt magával. Mivel nem tudta megbecsülni rendesen, hogy gyalogtempóban milyen távolságokat tudnak megtenni, ezért második legnagyobb hibaként alultervezte a távolságokat, amit naponta meg tudott tenni. Innentől kezdve a történet egy igazi dráma volt, lassú vánszorgással haladtak a sarkig, ahol már teljesen kimerülten, készleteikből szinte teljesen kifogyva döbbentek rá, hogy valaki egy hónappal korábban már ott járt. Teljesen összetörtek lelkileg és fizikailag, a visszatérés során az első embert sérülés miatt már a visszaút első szakaszán elvesztették, a második ember, hogy ne hátráltassa őket, önszántából kigyalogolt a hóesésbe és soha nem találták meg. A három megmaradt ember alig 1 napnyi járóföldre az utolsó hátrahagyott tábortól halt éhen egy sátorban. Scott naplója tele van depresszív és elkeseredett bejegyzésekkel, amelyben magába fordulva szidja az időjárást és reménykedik, hogy időben eljutnak a sarkig. Kiindulási pontonak egy ismert, de távoli pontot választott, ami tovább nehezítette az útjukat.

Ha nem lenne egy referencia pontunk, azt gondolhatnánk, hogy egy lehetetlen küldetés drámai végkifejletét látjuk, amely a hős drámai halálával ér véget. Valóban így is élt az angolok fejében sokáig a kép róla, azonban van egy referencia pontunk, a másik csapat, Amundsené, akik Scott-tal majdnem egy időben vágtak neki az útnak.

Amundsen gyakorlott sarkköri kutató volt, korábban az északi területeken sokat tanulmányozta az őslakosokat és amikor eldöntötte, hogy eljut a sarkhoz, gyakorlatban is alkalmazta azokat a technikákat, amiket elleset tőlük. Nem voltak fókusz problémái, egy dolgot akart, elsőként elérni a sarkot, majd onnan épségben visszatérni, hogy a hírt közölhesse. Az eszkimóktól ellesett trükkök alapján úgy döntött, hogy síelve fogja megtenni az utat és kutyákkal vontatott szánokkal, ez lehetővé tette, hogy gyorsan haladjanak az egyébként viszonylag jól járható sarkköri tájon, ruházatukban nem voltak finnyásak, szőrmét használtak, mert az akkori technológiai szinten az tartotta legjobban a meleget és olyan embereket válogatott maga köré – egy világbajnok sízőt például -, akik sok-sok éves tapasztalttal rendelkeztek ezen a területen. A téli időszakot erőteljes felkészüléssel töltötték, a szánok felkészítésével, maga az út azonban gyors és eseménytelen volt, naplója arról árulkodik, hogy sokkal inkább egy nagy túrának érzékelték a dolgot, mint valami életveszélyes felfedezésnek. Gyorsan és problémamentesen elérték a sarkot, majd visszatértek a táborba.

A két ember és történetük gyökeresen eltért egymástól. Amudsen-ben megvolt az a dolog, amit a görögök arete-nek hívnak, vagyis alkalmas volt arra, amit csinált. Tudta mit szeretne, ehhez válogatta az eszközöket és az embereket. Scott ezzel szemben egy felkészületlen és romantikus álmodozó volt, aki kevesett tervezett és ezzel 4 embert vitt magával a sírba.

Bár a legtöbb fejlesztési projekt bukása nem lesz végzetes, mégis sok pénz és gyakran cégek jövője függ attól, hogy képesek-e összeszedetten megválasztani a célt, megfelelően felépíteni a projekt tervet, kiválasztani a célhoz szükséges kompetens embereket és eszközöket, megfelelően felkészülni és jól időzíteni a siker érdekében. Scott és Amundsen sztorija nekem nem is két külön történet, hanem minden projekt és vállalkozás két arca. Bármelyik is történik, megvan az oka és biztosak lehetünk abban, hogy bármelyik úton haladunk, túloldalon ott van egy másik, szebb, vagy éppen drámaibb változat is.

Tartalomért fizetni menő

Máig benne van az emberben az érzés, hogy digitális tartalmakért fizetni burzsuj és pénzpazarló dolog, hisz kis munkával ingyen is megszerezhető ugyanaz a tartalom, film, sorozat. Kalózok vagyunk, vagy mi. Magamon is érzem, ha valahol előkerül az online fizetés, szinte mindig közös magyarázkodássá silányul a beszélgetés. Az utóbbi időben az egyetlen elfogadott támogató érv az elismerés volt, vagyis, hogy nem azért fizetünk valakinek, mert joga van hozzá, hanem azért, mert elismerjük a tevékenységét. 

Most azonban mintha kezdenének repedések megjelenni a pajzson és a közeljövőben a könyvkiadóknak, alkalmazásfejlesztőknek, zenekiadóknak és televíziós társaságoknak különösen fontos lesz, hogy meg tudják-e változtatni a képet az emberek fejében. Talán a legnagyobb kérdése a következő két-három évnek, hogy kialakul-e itthon egy olyan réteg, amelyik rendszeresen fizet digitális tartalmakért. Vannak jó jelek.

Parkolás
Az alkalmazás boltokban folyamatosan toplistás pozícióban vannak a parkolást támogató alkalmazások. Nem csak a parkolásért fizetünk digitális csatornákon, de az alkalmazásokért is, amik egyszerűbbé teszik az aktivitást. Olcsóbb készpénzzel parkolni, de sokkal nehezebb, hát rászoktunk a fizetésre,

Több platformos előfizetés
Az HBO Go 2011-ben az egyik legizgalmasabb újdonság a videós piacon. Látszik, hogy felismerték, a márkájukat a felhasználók összekötötték a fizetéssel és amennyiben kiterjesztik minden digitális platformra, jelentős pozíciót szerezhetnek, sőt akár még nyertesen is jöhetnek majd ki a digitális átállásból. Az HBO-nál hisznek abban, hogy az emberek hajlandóak fizetni a digitális tartalmakért, ez jó dolog. A következő egy-két évben ilyen magabiztos és bátor döntések kellenek. 

Print kiadók kísérletei
Én magam is dolgozom olyan print kiadóhoz közeli projekteken – Ringier Sport Network alkalmazások -, ahol a tartalmakat fizetős formában is értékesítik, bár a fizetős alkalmazások még nem finanszírozhatók a boltból teljes egészében, de legalább megjelent egy ilyen bevételi ág is.

Könyv
Az könyv olvasók jönnek föl, a digitális könyvekért úgy néz ki valamilyen mértékben hajlandóak fizetni az emberek. Óriási kockázat van ugyanakkor abban, ha a digitális könyv terjesztés nem indul be. A könyv piacnak nagy szüksége van, hogy a fizetési kultúra élharcosává válljon, ugyanis rövid távon elterjednek az olcsó könyv olvasók a piacon és akkor nem az lesz a legjobb, ha az emberek top1000magyarkonyv.torrent fájlokból töltik fel a könyvtárukat, márpedig most erre van egy esély.

Csak néhány kiragadott példa, de példa arra, hogy nem lehetetlen a digitális fizetés, sőt lehet ezt úgy csinálni, hogy utána ne kelljen magyarázkodni.

Arról beszéltünk, hogy… hangvezérlés forradalma

Siri

A televíziózás legnagyobb problémája a megfelelő eszköz hiánya, amely lehetővé teszi, hogy egyszerűen vezéreljük a készüléket. A távirányító helyettesíthető lenne, ha tudnánk beszélni a készülékhez és nagyon úgy néz ki, hogy ebbe az irányba halad a legtöbb ipari fejlesztés. 

A TV-ben az egyszerűséget szeretjük, a fejlesztésében sem azt várjuk, hogy internet bonyolultságú felületeket prezenáljon elénk, hanem biztosítson egyszerű választásokat, könnyű vezérléssel összekötve. Film választás, sorozat választás, tartalom vásárlás. Az Apple ráérzett, hogy itt nagyon nagy lehetőségek vannak. 

Az iPhone 4S külsőségeit kissé háttérbe szorítva, az új iPhone alapvetően a hangvezérlésről szól, a Siri egy hadi ipari veterán, a DARPA finanszírozta nagyjából 10 évig mire az Apple felvásárolta.

A működő hangvezérlés óriási dolog, az utóbbi hónapban néhány embert hallottam beszélni a Siri-vel és nagyjából mindenki leblokkolt attól, hogy akcentussal angolul képes a telefonjával beszélni és az nagyon nagy valószínűséggel képes felismerni azt, amit mondasz. Nyilván amerikában saját nyelven ez hatványozottan igaz, de itthon is rengeteg nevetést és mosolyt, meglepődöttséget láttam az emberek arcán, amikor megtudták, hogy a telefonjukkal beszélni tudnak, vagy láttak mást beszélni a telefonnal.

Nagyon kevés dolog van, ami annyira képes személyes tulajdonságokkal felruházni egy eszközt, mint a saját hang és amennyire természetes számunkra, hogy egy másik emberrel hang segítségével tudunk beszélni, annyira varázslatosnak tűnik, hogy ugyanígy egy telefonnal is tudunk kommunikálni. A Siri beszédtéma tud lenni a technológiára kevésbé fogékony emberek között is, ami nálam mindig annak a jele, hogy egy technológia valami nagyon mély emberi igényt szólít meg. 

A hangvezérlés gyakran nem elég hatékony, de bizonyos szituációkban és élethelyzetekben óriási lehetőségek vannak benne. Amikor a TV-t akarjuk irányítani, amikor az autóban ülünk, amikor mozgunk. 

Bár alapvetően a technológiai piacon dolgozó emberek többségének nem ez lesz az álom megoldás arra, hogy a készülékével kommunikáljon, ahogy egyébként számukra az iPad érintőképernyője sem reális alternatíva, annyira érezni, hogy megint léptünk egyet egy olyan világ irányába, ahol az interaktív technológiák fő fejlesztési iránya, hogy az egyre nagyobb bonyolultságot egyre jobban elrejtve, természetesen használható interfészeket hozzanak létre az emberek és eszközök között.

Addig kell hibázni, amíg nem fáj. Kitekintés a mobilos és webes tervezésre.

Az alábbi cikket eredetileg a Computerworld-be írtam, így a szokásosnál hosszabb és több olyan témát is tárgyal, amit egyébként nem fejtenék ki ennyire.

Az Apple termékeivel kapcsolatban gyakran ámulatba esnek, hogyan lehet képes egy ekkora cég ilyen minőségű termékeket tervezni és gyártani. A szoftvereik minősége átlagon felüli kidolgozottságú, hogyan érik el, hogy a termékeik ilyen jól célzottan szolgálják a végfelhasználókat anélkül, hogy túl sok felesleges vagy rosszul megvalósított funkciót implementálnának?

Az egyik trükk biztosan az, hogy jobban terveznek, mint mások. Az Apple-nél – ha lehet hinni a pletykáknak – minden megvalósítandó funkcióból 10 prototípust készítenek, 10 prototípusból 3 teljesen működőképes termék készül és végül ebből a 3-ból egyet választanak ki gyártásra. Ez a 10-3-1 modell rendkívül sok prototípust jelent és nagyon sok tervezésre szánt időt és energiát, de ha belegondolunk abba, hogy ez a folyamat is hozzájárul ahhoz, hogy az Apple jelenleg a világ egyik legértékesebb cége, nem tűnik túl nagy áldozatnak.

A Microsoft-ot sokáig a kissé elnagyolt szoftveres intefészek és felhasználói élmény jellemezte. A cég akkor kezdett jelentősen fejlődni a felhasználói élmény tekintetében, amikor az egyik leghíresebb interakciós dizájner – Bill Buxton – segítségével elindult a tervezés vezérelt folyamatok irányába.

Vajon miért ölnek erőn felül időt és energiát ezek a cégek prototípusok előállítására és lehetséges termék koncepciók kipróbálásába? Valószínűleg azért, mert rájöttek arra, hogy a tervezés időszakába fektetett megfelelően stuktúrált energia sokszorosan megtérül, ha a végső siker valószínűségét növelni tudja.

Egy elkészült terméken változtatásokat eszközölni ugyanis sokkal költségesebb, amikor már a gyártósor elindult, a termék pörög, a felhasználók vásárolnak, már minden apró változtatás sok-sok millió dollárba kerülhet. Amíg a tervezőasztalon van a termék, addig olcsó, gyors és könnyű változtatni.

A webes szolgáltatások tervezésével kapcsolatban nagyon a helyzet. Bár a büdzsé és az időkeret sokkal kissebb, ezeknél a szolgáltatásoknál is egyre jobban előtérbe kerül a prototípusok tervezése.

Mi is a drótváz tervezés?
A tervezés előkészítése, stratégiai gondolkodás azzal kapcsolatban, hogy szolgáltatásunk/alkalmazásunk milyen funkciókat milyen struktúrában fog megjeleníteni.

Amiben általában eltérés van, az, hogy milyen szinten érdemes drótvázakat tervezni és milyen eszközökkel. A következőkben kissé öncélúan két szintet vizsgálunk majd részletesebben. Az alacsony és a magas kidolgozottságú formátumokat.

Skiccek
Az alacsony kidolgozottságú drótváz a skicc, a funkciót csak vonalaiban megmutató tervezési eszköz. Alacsony kidolgozottságú drótváz rajzolásakor a cél nem a pontos reprezentációja a felületen elhelyzett elemeknek, csupán alapvető sajátosságinak jelzése. Ilyenkor lehet a szövegeket vonalakkal jelezni, a gombokat egy négyzettel és benne egy vonallal, egy képet egy keretbe helyezett x-szel.

Sokan a fejlett grafikai eszközök miatt – pl. photoshop – nem értékelik eléggé ezt a formátumot, ilyenkor érdemes megnézni, hogy más, akár ezer éves múltra vissszatekintő, tervezés vezérelt mesterségek hogyan működnek, ahol a tervezési hiányosságok nagyon drága hibákhoz vezethetnek. Az építészeknél például teljesen természetes módon kezdik a tervezést papíron ceruzával, pusztán egyszerű vonalak húzogatásával. A Dubai híres vitorla alakú Burj Al Arab szálloda skicce tökéletesen példázza, hogyan tud elképesztő mennyiségű információt megmutatni egy épületről néhány egyszerű vonal.

Dubai –

Ahogy egy egyszerű kézirajz alapvető sajátosságokat tud megmutatni egy sok millió dolláros épületről, úgyanígy képes arra, hogy megindítsa a fantáziánkat webes/mobil projektekkel kapcsolatban.

Ha valaki ilyen típusú drótváz tervezésre adja a fejét, kezdésnek érdemes papírt és vastag markert használni, ami nem engedi a részletekbe bonyolódást, de mostanában az iPad térhódításával nagyon jó digitális eszközök is megjelentek, amik lehetővé teszik olyan kézirajzos felületek tervezését, amik egyben megőrzik a digitális formátum előnyeit.

Céleszközök iPad-re: Adobe Ideas, Penultimate, UiSketcher
Ezek közül is talán a legjobb az iPad-en elérhető Adobe Ideas alkalmazás, ami a kézirajzok rajzolása mellett lehetővé teszi, hogy rétegeket hozzunk létre – egymás fölé független lapokra rajzoljunk -, a rajzokat pedig vektoros, bármeddig nagyítható formátumban megosszuk.

Az UiSketcher, bár hiányzik belőle a rajzok vekoros rögzítésének lehetősége, konkrét tervezési folyamatot is támogat, amit a Design Studio Method és az Adaptive Path, két világhírű tervező cég módszereit hasznosítja, tudunk vele 6 féle verziót tervezni egy ötletből, majd ezekből egyet kiválasztva nagyobb formátumban is kidolgozni.  

Adobe Ideas: http://itunes.apple.com/us/app/adobe-ideas/id364617858?mt=8
Penultimate: http://itunes.apple.com/us/app/penultimate/id354098826?mt=8
UiSketcher: http://uisketcher.com/

Előnyök és hátrányok
Az alacsony kidolgozottságú drótvázak legnagyobb előnye a gyorsaság, az itt meghozott tervezési döntésekkel kapcsolatban nincs komoly probléma érzetünk és elköteleződésünk, rögtön könnyedén javítunk, adunk hozzá és veszünk el, hiszen az egész nem tart egy-két percnél tovább. Ugyanezt már egy grafikailag kidolgozott weboldalnál nem mondható el és egyben meg is mutatja ennek a formának az óriási előnyét. Komolyabb vérveszteség nélküli vizuális kísérletezést tesz lehetővé.

A webes tervezésben az utóbbi időben reneszánszát élik a kézzel készített drótvázak.

A hiánya a formátumnak, hogy nagy mennyiségű írásbeli, esetleg szóbeli kiegészítés kell az ügyfél irányába, hogy a drótváz értelmezhető legyen, ilyenkor érdemes a drótvázakat digitális formátumban egy prezentációs szoftverben feliratozni és ellátni annyi extra információval, hogy az ügyfél számára is érthető legyen. 

A drótváz készítési folyamatban a gyors iteráció talán a legfontosabb feladat, vagyis nem a kidolgozottság, hanem a tervező saját magának és az ügyfél közötti gyors kommunikációs időszakban a lehetőségek, problémák, innovációk gyorsan felszínre hozhatók legyenek, az ügyfél saját ötleteit bevonva olyan terv készüljön, amit mindkét fél elfogad és ami sikeressé teheti a projektet.

Webes és táblás öszvér: Blasamiq, SketchyPad
Ha valaki nem szereti a kézirajzokat, a weben elérhetők olyan szoftverek is, amik imitálják a kézirazot, ugyanakkor digitális szerkesztéssel készíthetők, ezzel ötvözik a kézirajz hatását – utalását arra, hogy tervről van szó – a digitális tervező eszközökkel.

Több olyan szoftver is elérhető a piacon, ami ilyen opciót kínál a felhasználóinak, ezek közül a Blasamiq az egyik legegyszerűbb és legkönnyebben használható ilyen szoftver, amely reprodukálja a skiccelés élményét, az elkészített terveket mégis könnyű megosztani és véleményt kérni róla, a kézirajzos hatás pedig lehetővé teszi, hogy a résztvevő felek ne apró-cseprő problémákkal foglalkozzanak – például, hogy a gomb színe lehetne egy kicsit világosabb -, hanem a tervezés korai szakaszában sokkal lényegesebb kérdésekkel, például, hogy egyáltalán a felületnek van-e értelme és megfelelő konstrulcióban valósít-e meg egy funkciót.

Balsamiq: http://balsamiq.com/

Ipaden hasonló funkcót kínál a SketchyPad és az iMockups
SketchyPad: http://itunes.apple.com/app/id372049989
iMockups: http://itunes.apple.com/app/id364885913

Magas kidolgozottságú drótvázak
Ha tervezés egyik végén a kézirajzos tervek állnak, túloldalán pedig grafikai tervek, akkor a kettő között valahol félúton helyezkednek el a magas kidolgozottságú drótvázak. 

Ezek a drótvázak tartalmaznak mindenféle olyan felületi elemet, ami a szoftverbe be lesz építve így pontos képet ad a felületről, gyakran linkek, képek, részletes szövegek szintjén reprezentálják a felületet, ezekből már konkrét grafikai tervek készíthetők. Ezeket a drótvázakat gyakran össze is kötik és interaktív formátumban prezentálják, vagyis az ügyfél már egy kattintható felületet kap, ami prezentálja azt az élményt, amit a végleges termék fog produkálni.

A nagy kidolgozottságú drótvázakat általában erre a célra készített szoftverekkel szoktak készíteni, vagy bevált grafikai tervező alkalmazásokkal.

Céleszközök: Axure, Visio, Omnigraffle
A céleszközöket kifejezetten részletes drótváz tervezésre szokás használni, nagy mennyiségű előre elkészített sablont tartalmaznak és professzionális drótváztervezést tesznek lehetővé.

Nincs értelme túl sok különbséget tenni ezek között, különböző platformokon mindegyik egy célt szolgál, meglévő sablonokból gyors tervezést.

Néhány Link: 
- Axure http://www.axure.com/
- Visio http://office.microsoft.com/hu-hu/visio/
- Omnigraffle http://www.omnigroup.com/products/omnigraffle/

Céleszközök webes kistestvérei: Pidoco, Protoshare, iPlotz, Hotgloo
A professzionális drótváztervező piac új versenyzői a tisztán webes drótváztervező szolgáltatások. Ezek elsősorban azzal próbálják magukat megkülönböztetni, hogy a drótváztervezés mellett egyéb, weben megvalósítható funkciókat implementálnak, például kollaborációs modulokat és a megosztást. Ezek az alkalmazások lehetővé teszik, hogy megosszuk a készülő prototípust ügyféllel szinte élőben, aki akár bele is nyúlhat a készülő tervbe, de ha ettől szívgörcsöt kapunk, akkor csak kommentekkel szúrhatja tele a készlő tervet.

Néhány link: 
https://pidoco.com/en 
http://www.protoshare.com/
http://iplotz.com/
http://www.hotgloo.com/

Svájcibicskák: Photoshop, Illustrator, Fireworks
A bevállt grafikai tervező programok gyakran szokták drótváz tervezésre használni, ezek közül is azokat amik lehetővé teszik vektoros formák mentését, másolását és biztosítanak rétegeket, vagyis gyorsan újrahasznosítható felületi elemeket adnak egyik oldalon, másrészt szeparálják a felület egyes részeit, így a tervező egyes blokkokon tud dolgozni anélkül, hogy a felület többi eleme bezavarna a tervezésbe.

Céleszközök iPad-en: Omnigraffle, Blueprint
Az iPad a részletesebb drótvázak tervezéséhez is biztosít eszközöket, ezekről többségében elmondható, hogy nem túlzottan tábla barát megoldások, mivel az iPad a digitális szerkesztést nem támogatja különösebben, az érintőképernyő kevéssé optimális nagy mennyiségű digitális objektum mozgatására és részletezésére. Ha mégis erre a kényelmetlen érzésre vágyunk, az OmniGraffle és a Blueprint jó választás lehet, mindkettő lehetővé teszi, hogy gyorsan tervezzünk webes és mobil kimeneteket iPad-en.:

Blueprint – http://itunes.apple.com/us/app/blueprint/id405203705?mt=8
OmniGraffle – http://www.omnigroup.com/products/omnigraffle-ipad/

A részletes drótvázak hátrányai
Mik a hátrányai ennek a formátumnak? Részletes drótvázakat nagy projekteknél érdemes igazán használni, ahol a specifikációs részt és a grafikai tervezést külön szakemberek végzik – UX dizájnereknek is szokták hívni őket – és mellettük külön dizájnerek végzik a felületek grafikai tervezését. Ilyen nagy projekteknél az UX dizájnerek feladata, hogy résztvevők igényeit és elképzeléseit vizuális formába öntve folyamatosan és gyors iterációs folyamatokon keresztül finomítva olyan felületet hozzanak létre, amit minden résztvevő elfogad és amiből már a grafikai tervező úgy dolgozhat, hogy tudja, nem fog még egy kék hirdetés kerülni a felület közepére, vagy egy új blokk az oldal aljára.

Kissebb projekteknél és kissebb csapatoknál a részletes drótváz tervezés sokszor dupla munkát eredményezhet, amely egyik oldalon a drótvázak kirészlétezését jelenti, másik oldalon ezeknek a drótvázaknak a grafikai tervekké formálását. Gyakran nincs is erre szüksége az ügyfélnek, pénze meg pláne.

Sok webes szolgáltatástervező, köztük a 37Signals egyik vezetője, Jason Fried is amelett érvel, hogy a részletgazdag drótvázak helyett az ötleteken, aztán minél gyorsabban a konkrét terméken kell dolgozni. Vagyis tervezzünk minél alacsonyabb szinten minél többet, gondolkodjunk a készülő terméken, van-e értelme, hogyan fog működni, mire van szüksége a piacnak, ügyfélnek, jussunk  konszenzusra a funkciókkal kapcsolatban és utána készítsünk grafikai terveket, vagy ha igazán radikálisak akarunk lenni, rögtön öntsük szoftver formátumba a terméket. 

Melyik megoldást válasszuk tervezésre egy átlagos hazai webes/mobilos projektnél?
Nehéz lenne objektív véleményt mondani, így meg sem próbálkozom vele, sok tucatnyi szolgáltatás, mobil alkalmazás projekt tanulságait leszűrve egy biztos, itthon viszonylag kevés mozgástér van  a projektek költségvetésében a drótvázak készítésére. 

Mégis ha körbenézünk, a hazai tervezési gyakorlatnak leginkább több gondolkodásra és több ötlet tesztelésre lenne szüksége. Hazai piac tele van jól megírt, de rosszul megtervezett szolgáltatásokkal. A drótvázak pedig pont ennek orvoslásában segíthetnek ötletek gerjesztésével és gyors vizsgálattal, ennek hiányában naponta érkeznek a piacra halva született szolgáltatások.