Archive for december, 2011


Találjuk fel a mobil hirdetést!

Egyre szebben pörög a mobilhirdetési piac, így valószínűleg jövőre egyre több hirdetési megoldással fogunk találkozni. A mobilon elhelyezhető megjelenések kapcsán viszont azt érzem, hogy még a jogalkotók sem teljesen biztosak benne, hogy hogyan is kéne ezt jól csinálni.

Az IAB az alábbi hirdetési méreteket preferálja a mobilos appokban és mobilwebes kimeneteken:
  • 320x50px 
  • 480x120px 
A hazai piac is ezeket kezdte honosítani, szóval az utóbbi időben szép számmal láttam ilyen megoldásokat, egy dolgot lehet ezekről mondani, kicsik. Olyan kicsik, hogy egy korrekt mondatot nem lehet rá kiírni és nem lehet értelmezhető módon grafikai tervet csinálni rá. 

Csak úgy találomra az Index-en elsőként ebbe a hirdetésbe futottam bele:
Indexhirdetes

Találós kérdés: mi van a kisbetűs részbe írva?

Bármilyen jó kreatív is próbálkozik vele, olyan hangulata van ezeknek a hirdetéseknek, mint a 90-es évek végén divatos kereszthirdetéseknek, aminek egyetlen célja volt, hogy legyen kicsi és minél több kiférjen belőle.

Mi a gond ezzel?
A hirdetési piac a mobil esetében belesett abba a tipikus hibába szerintem, hogy egy korábbi mintát akar átvenni, webesíteni akarja a mobil hirdetést. Csakhogy mobil nem a web, itt nem fog menni, hogy a képernyő 20%-os szeletére bepanírozzuk a kommunikációt, egyszerűen, mert minimális hasznos felület áll rendelkezésre.
El kéne felejteni ezeket a megjelenéseket, mert erőtlen kommunikációt biztosítanak és azzal, hogy nem adnak helyet, még a márkának sem tesznek jót, nem lehet igazán vonzó hirdetéseket készíteni rájuk.

Milyen lenne jó a mobil hirdetés?
A jóérzésű hirdetők remélhetőleg a mobilt a teljes képernyős, vagy féloldalas hirdetések irányába fogják tolni és standard, fix navigációs megoldások jönnek létre a hirdetések kezelésére: 
Egész oldalas hirdetések esetén valami ilyesmit tudnék elképzelni:
  • Cikkeknél, oldal tördeléssel az oldalak közé teljes képernyős hirdetések kerülnek
  • Balra húzással – swipe – a hirdetés kilökhető legyen a képernyőről és automatikusan a következő tartalmi oldal ugorjon be
  • A hirdetés átugrásához nagy, könnyen érinthető gombok kerüljenek ki
  • Hogy gyors legyen, a következő oldal töltődjön be előre a hirdetés alá, a swipe gesztus legyen villámgyors, úgy egyébként a megszabadulási folyamat villámgyors legyen
  • A hirdetés fix, vagy minimál animációval jelenjen meg
  • Funkcionális alkalmazásoknál a legkevésbé inzultáló pontokon elhelyezve – pl. akciók végén -
  • A hirdetés a felhasználónak egy látogatáskor csak egyszer jelenik meg, különleges esetben többször
Féloldalas hirdetésre jó példa lehetne:
  • A hirdetés a tartalom felett jelenik meg a fejléc alatt
  • Első felgörgetésre a tartalom kitolja a hirdetést a képernyőről és a tartalom felpozícionálódik a képernyő tetejére, kihasználva a teljes felületet.
  • A hirdetés legörgetésre nem jön vissza, vagy hasonlóképpen, ha felhasználó lefelé görget
  • A hirdetés a felhasználónak egy látogatáskor csak egyszer jelenik meg, különleges esetben
  • A tartalomba illesztve ugyanúgy jelenik meg, mint eddig, rásegítéssel lehet pozícionálni esetleg a hirdetés után érkező tartalmat az oldal tetejére
Miért?
Mert a hirdetésnek kell a hely, hogy érvényesülni tudjon. A kommunikáció már csak ilyen, a mobil nem lesz – sokkal – nagyobb, a felhasználható felület sem, szóval ki kell találni, hogyan lehet értelmezhető méretű hirdetési megoldásokat megjeleníteni rajta úgy, hogy a tartalom is kezelhető maradjon, de a hirdető is megkapja, amiért jött.

 


Könyvkiadás másként

Photo

Az iBooks-ot hazai megnyitása óta követem, az első hónapban nem volt nagy különbség az amerikai toplistához képest, amerikai címek, főleg angol nyelvű tartalmak vezettek, hazai tartalom szinte sehol.

Karácsonyra megváltozott a helyzet, nehány leleményes kiadó elkezdte felrakni ingyenes és fizetős modellben a hazai klasszikusokat, meg persze egy-két új hazai anyagot, aminek köszönhetően a toplista képe teljesen átalakult. Az alkalmazás- és az iTunes bolttal ellentétben úgy néz ki az első villanásokból, hogy a digitális könyvesboltban nincs félnivaló. A nyelv olyan, mint a bor, szinte kizárólag magyar nyelvű könyveket akarunk olvasni.

Ami kérdéses, hogy ki fogja ezeket szolgáltatni? Nyilván nincs szükség túl sok köztes szereplőre a terjesztéshez, a régi struktúrára nehéz évek várnak, a hangsúly itt is áttevődik majd a szerzőkre, akik erős online jelenlétet építhetnek ki – Facebook, edm, web, könyves oldalak, mobil -, mert a digitális könyv vásárlás is ezeken a csatornákon lesz elsősorban támogatva. A következő generációs kiadók valószínűleg sokkal kevésbé fognak érteni a fizikai terjesztéshez és sokkal inkább digitális ügynökségek lesznek, akik értenek szerzők és könyvek digitális bevezetéséhez.

Ha a magyar nyelven írt tartalmak tarolnak is majd a hazai boltban – elsőre legalábbis így néz ki -, kérdéses, hogy a nemzetközi szerzők hogyan jutnak majd el a fordításig és kiadásig? Ebben azért már nem vagyunk finnyásak, itt meg is bicsaklik a boros hasonlat, kellenek a nagy külföldi szerzők is. 

Ami már első ránézésre változik, hogy a boltok lehetővé teszik számukra, hogy sokkal kevésbé függjenek a hazai infrastruktúrától. A fizikai kiadás súlya az egyetlen, ami védi a hazai szereplőket, ez nyilván még néhány évig komoly érv lesz, de ha beleképzelem egy nagy szerző ügynökének terjesztésért felelős vezetőjének a helyébe magam, akkor itt nyilván elhagynám a régi módszereket.

A digitális jogokat megtartanám, keresnék régiós szakosodott fordító irodákat, én magam menedzselném a digitális publikálást, a bevezetést pedig helyi, vagy regionális digitális kommunikációs ügynökségekre bíznám, és velük is elsősorban a szerzők helyi saját kézben lévő online megjelenéseit építeném ki – Facebook-on, weboldal, twitter stb. -, ezeknek a csatornáknak a növekedését pedig függően a szerzőtől és bevételtől médiavásárlással és pr eszközökkel serkenteném.


E-kereskedelem táblagépen. Igen, jön.

Ipad

A táblagépekről már a kezdetek óta mondják, hogy alapvető változásokat hoz a tartalomfogyasztás terén, magazin olvasás, hírolvasás egyértelműen tolódik a mobil és a tábla irányába, hiszen utazás közben és a kanapén is helye van, itt pedig ezek az eszközök dominálnak.

Ami nekem komoly újdonság, hogy az IBM kutatása szerint az Egyesült Államokban 16%-os növekedés mellett a karácsonyi online vásárlások közel 7%-át iPad-ről indították, egy eszközről, ami másfél évvel ezelőtt még nem is lézetezett. Végiggondolva persze érthető, a vásárlás olyan aktivitás, ami sok böngészéssel, lamentálással, turkálással jár, az iPad tökéletes kiegészítő az ehhez kapcsolódó információk megszerzésére, az App Store miatt pedig eleve otthonosan fizetenek az eszközön keresztül és hát az iPad tulajdonosok nem is tartoznak azok közé, akik ne tehetnék meg, hogy vásároljanak.

A szám még így is nagynak tűnik, 7% bőven a vonal felett van, az olcsó táblák megjelenésével és hazai elterjedésével pedig itthon is lehet majd gondolkodni, honnan is vásárolnak az emberek.
Munka jellegű tevékenység-e, amihez az ember leül a számítógép elé, vagy rekreációs böngészés, amit inkább a kanapéról intézünk. Én az utóbbira tippelnék és ha tényleg így lesz, az e-kereskedelem is komoly átalakulás előtt áll. Érdemes lehet komolyabban gondolkodni, hogy egy érintőképernyős környezetben mit is jelent a termék keresés, termék nézegetés.

A mobil “web”

Karácsonykor nyomogattam az iPad-et és egy dologra lettem figyelmes, a játékokon és funkcionális alkalmazásokon kívül az izgalmas alkalmazások többsége valamilyen webes tartalmat csomagol újra.
  • A Flipboard és a Zite webes híreket tesz elérhetővé, előre feldolgozott formában, de teljes értékű böngészőt is biztosít, ha az ember az eredeti formátumban szeretné elolvasni a híreket.
  • A StumbleUpon a webes tartalmak felfedezését teszi lehetővé táblagépről
  • A Google alkalmazással a webes tartalmak között tudok keresni, ha éppen arra van szükségem
  • A Twitter és Facebook kliens segítségével az ismerősök között megosztott webes tartalmak között lehet böngészni
Nyilván nem véletlen, az értékes tartalmak jelenleg nagy mennyiségben ingyenesen a weben érhetők el, a legtöbb ilyen alkalmazás a webre épít, de valamilyen speciális funkcióra fókuszál. 

Ami nagyon más az általános célú asztali böngészőhöz képest, az, hogy a böngészőben megnyitott szolgáltatások helyett, amelyek további webes tartalmak irányába kalauzolnak el, a mobilon speciális böngésző alkalmazásokból használunk többet. Ha olvasni szeretnénk, ha csak úgy böngészni, ha keresni, minden alkalommal más appot. 

A web nem tűnik sehova, csak nem böngészőből nézzük.

Oscar Pistorius és a Gepárd

Pistorius

A dél-afrikai Pistorius sípcsontok nélkül született, ezért mindkét lábát amputálták térd alatt. Hiányossága ellenére már kezdetek óta érdekelték a sportok, vízilabdázott, rögbizett és birkózott, majd egész későn 2004-ben tért át a futásra. A futásban egy protézis segítette, az emlékezetes hajlított, lábra szerelhető kiegészítő, amit úgy hívtak, Gepárd. A srác alig néhány év alatt olimpiai futók közelébe jött fel, a története ellenálhatatlan volt. Egy mozgássérült srác elindul az Olimpián, megméretteti magát és nyer az ép lábakkal futó sztárok ellen.

Egy probléma volt csak, a sportág szakértői közül többekben felmerült, hogyan lehet képes ilyen teljesítmény növekedésre ez az egyébként nem mindennapi futó. Hogy megértsék a szituációt, fogták Pistorius-t és megnézték, hogy a protézise mennyiben segíti őt a többiekkel szemben, származik-e bármi előnye a protézis viseléséből. Az eredmény egyértelmű volt, Pistorius a Gepárddal a talajtól jóval több erőt kap vissza, mint egy egészséges sportoló. Közel háromszor akkorát, mint ép lábak esetén. 41,4-os átlagos energiaveszteség helyett a protézissel ő csak 9,3%-ot veszt így 30%-os mechanikai előnye van a többiekkel szemben. Másképpen fogalmazva negyedével kevesebb erőkifejtés kell neki egy bizonyos sebesség fenntartásához, mint az átlagos futóknak, ha egyszer nekilendül, megverhetetlen. Egy gond van csak, a protézis miatt nyer.

Pistorius-t a vizsgálat eredménye miatt kizárták az Olimpiáról. A magyarázat szerint a protézis miatt könnyebben tud futni, így olyan előny birtokában van, amitől a verseny nem fair. Az ilyen kizárások általában semmiféle visszhangot nem váltanak ki, de Pistorius esetét felkapta a világsajtó, a kizáró bizottságot támadták minden elérhető fórumon, az emberek felháborodtak, hogy a meseszerű történetet hogyan tiporhatják lábbal. A mozgássérült fiú megnyerhetné az Olimpiát és ez olyan sztori, amit nagyon szeretünk, megmutatja, milyen teljesítményre lehet képes az ember.

Van azonban egy kis gond, ha Pistorius indulhat és nyer a versenyen, a következő alkalommal valaki egy hosszabb protézissel jön, aztán valaki rakétát szerel a protézis mellé, majd valaki számítógéppel irányított protézist kezd használni és néhány év alatt a futás az emberi teljesítményre alapozott atlétikai versenyből egy szinte tisztán technológiai sportág lesz, amely nem az emberi tehetségről, hanem az eszközök teljesítményéről szól. Ezt senki nem akarta, tönkretenné az egész sportágat, annak szellemiségét. 

Vajon Pistoriusnak volt igaza, vagy a bíráknak? Pistorius mindenki számára példaértékű értékeket képvisel, de olyan eszközt használt a győzelemhez, ami nem fér össze a sportág szellemiségével. Ritkán előforduló anomália, hiszen a sport nem csak annak szellemiségét és sportszerűségét képviseli, de egyben az emberi teljesítmény nagyságát is, így a történet azon ritka pillanatok egyike, amikor mindkét félnek igaza van és őszintén, az ilyen esetekkel nehezen tudunk megbirkózni.

Nem ismerős a történet?

Webapp vs. natív alkalmazás? Álprobléma.

Internet Hungary-n Gergővel pont erről vitatkoztunk, örülök, hogy megírta a mostani bejegyzését, lehet a kérdésről vitatkozni. Van néhány dolog, amit szerintem érdemes rendbetenni mobil web. mobil alkalmazás témakörben.

1. A web dominanciájának vége. Jelenidőben.
Ez van, tessék elfogadni, a a sok platformos kimenetek irányába tartunk és ez már a jelen. Annyi alkalmazás jelenik meg naponta a boltokban, hogy elképzelni is nehéz. Arról vitatkozni, hogy ennek a modellnek van-e létjogosultsága, értelmetlen. Itt van, robbanásban van, mindenki támogatja és rengeteg cégnek érdeke, hogy ez a modell is életképes legyen. Leginkább a mobil gyártóknak és bizony ők döntenek, hogy a mobilon mit kényelmesebb használni.

2. Igen, a digitális csatorna drága
A legtöbb kritika szerint drága, ha több platformra megyünk. Ez van, tessék ráeszmélni, hogy a digitális csatorna megjelenés egyre drágább lesz. Vége a "kétszázért" gyártott digitális megjelenéseknek, vége az unokatesó megcsinálja nekünk a tuti megoldást korszaknak. A digitális piac rég elindult abba az irányba, hogy miközben tömegtermékké válik, úgy lesz egyre nagyobb a bekerülési költség, a mobil technológiák bizony erre még egy nagy lapáttal rátesznek. Ideje ráeszmélni, hogy a web, a mobil platform már nem a 90-es évek webje, itt most már a nagyok játszanak, ez már nem egy kísérleti médium, hanem milliárdos árbevételű cégek kiemelt platformjai. Pont emiatt lényegtelen, hogy drágább a gyártás 3-4 platformra. Akinek fontos, hogy elérjen 3-4 millió embert és tudja, hogyan csinál belőle pénzt, számára a mobil egy extra lesz, amit beépít a költségeibe. Az ingyen játszunk webes kultúrának vége. A médiacégeknek nehéz  dolga van, mert még a weben sem találták ki, hogy miből lesz a pénz, érthető, hogy óvatosan lépkednek ebbe az irányba. Ez azonban a média modellkeresési válsága, nem a natív app, mobilweb kérdése, ne keverjük a kettőt. 

3. A média modellkeresése nem igazán fontos a mobil szempontjából 
Gergőn azt érzem, hogy – okkal – a médiacégek oldaláról nézi a mobilweb, app kérdést. 
Ha médiacéget vezetsz, ilyenben dolgozol, nagyon gyorsan fel kellene ébredni, nem a mobilweb és natív alkalmazás közötti választás a legnagyobb problémád. Mobilwebes kimenet mindenkinek kell, aki digitális médiát gyárt, mert ez az a modell, ahonnan a legtöbb platform irányába terelhető a tartalom. Ez fog az olvasókon domináns aggregátorokban megjelenni – pl. Flipboard -, ezt fogják megosztani Facebook-on és Twitteren, erre ugranak majd a keresőkben – Google -. 

És valóban, tényleg nehezen elképzelhető, hogy 30 médiacég alkalmazását telepítsem a telefonomra, de legyünk őszinték, egy hamis problémát akarunk megoldani. Senki nem olvas 30 online lapot. Én minden nap egyszer ránézek az Index-re, minden más hírmédia a közösségi oldalakon és a keresőkben ér el. Jelenleg nekem egy médiás app kell, de valószínűleg ugyanez másnak a Nemzeti Sport, a Portfolió, Origo, HVG, stb. Viszont ez az egy kell. A rajongóknak kell, a többieknek talán nem.

4. A mobil nem a médiáról szól
Ezt is ideje rendbe tenni, a mobil kirakatában nem a média van. Nem ezek az appok, amiket a legtöbben használnak, nem ezek az appok vannak a toplistában. A céges megrendeléseinken is érzem, vannak médiacéges ügyfeleink, de a bevételeink jelentős részét olyan cégek termelik, akik nem médiát csinálnak, inkább szolgáltatásokat. Bankok, bórker cégek, kórházi, orvosi cégek, egyházi intézmények, állami intézmények. stb. A megrendeléseink jelentős részét nem tartalmi alkalmazások teszik ki, hanem szolgáltatások, játékok, adatgyűjtésre, kommunikáció támogatásra, crm-re. 

Ebből is érzem, hogy a mobil sokkal nagyobb lesz, mint a web. A web kommunikációs platform és némileg szolgáltatási irányba kínál dolgokat. A mobil sokkal több cégnek tud értéket szállítani sokkal több helyen. Ennek megfelelően sokkal több pénzt is fognak ide invesztálni. Ez nem egy kommunikációs médium, amire ráerőszakolnak szolgáltatási elemeket, hanem egy valódi digitális csatoló mindenféle intézmény, cég, szolgáltatás irányába. 

5. A mobil alkalmazásoknak semmi köze a 90-es évek szoftvereihez
A mostani appok annyira vannak a 90-es évek szoftvereitől, mint a bekurblizós autó a hibrid Toyota-tól. Valószínűleg a lovakat sokáig jobb alternatívának tekintették, mint az autót, mert lassúak voltak, büdösek, nem lehetett őket tankolni, állandóan elromlottak stb. A mai autók nem ilyenek, ahogy a mai alkalmazások sem olyanok, mint a 90-es évek szoftverei, pont azokon a pontokon lett megerősítve az alkalmazás modell, ahol vesztett a 90-es évek szabad webes technológiáival szemben. Megoldották a frissíthetőséget, az internetes kommunikációt, a letöltést és telepítést. Megoldottak mindent, amit a 90-es években annyira gyűlöltünk a szoftverekkel kapcsolatban és megadnak mindent, amit annyira nem szeretünk a webbel kapcsolatban.

6. A natív alkalmazások verhetetlenek
Ha egy-két app média oldalról elég is, megszámoltam, van legalább 40 alkalmazás, amit rendszeresen használok és el sem tudnám képzelni, hogy miért lenne jó, ha lassabb, gagyibb mobilwebes kimeneteken kellene bohóckodnom velük  a multiplatform életérzés jegyében. Én nem vagyok multiplatform felhasználó, nekem egy okostelefonom van, azon működjön. Aggregátorok, olvasók, játék, költség figyelés, taxi hívás, keresés, közösségi média, navigáció, jelszó kezelés, feladat kezelés, jegyzetek, parkolás, matrica vásárlás, zene felismerés, távirányító, tv szoftver vezérlő, levelezés, naptár, számológép és néhány speciális dolog, amit valószínűleg csak én használok. És még rengeteg dolog hiányzik, nincs itthon rendes banki app, nincs jó TV-s app, nincs jó filmes app, stb-stb. Rengeteg kihasználatlan lehetőség van és nem, ezeket semmi értelme webes kimenetbe erőszakolni.

7. Az, hogy a natív alkalmazásokból direktben lesz-e pénz, lényegtelen 
Jönnek folyamatosan az app store kritikák, hogy itt nincs annyi pénz, mint remélték és hogy hát ennyi, a mobil appok nem is olyan jók, mint a web. Teljesen fura ezt olyan emberek szájából hallani, akik maguk is sok éve építenek egy olyan médiumot, amelyik a fizetés megoldása kérdésében többszörösen is megbukott. A webet.

A mobil kapcsán az, hogy direktben app fizetésre lehet-e üzletet építeni nem a mobillal kapcsolatos kérdés, hanem egy modell probléma. Akár lehet, akár nem, lényegtelen. Több modell van, nagyon sok cégnek lényegtelen, hogy itt tud-e pénzt csinálni, megint csak hozhatnám az ügyfélkörben látható igényeket. A mobil appok ettől függetlenül növekedni fognak és azt gondolom, hogy lesz terület, ahol a direkt fizetés működőképes lesz – mert már most is az -. A játékok, könyvek, zenék, filmek, folyamatos felhasználású szoftverek esetén fizetni fogunk, lehet, hogy tisztán erre építeni üzletet nem biztos, hogy lehet, de még ezt sem írnám le.

8. A sok platform problémája a gyártók problémája, nem a felhasználóké
Én nem vagyok 5 platformos felhasználó. Nekem van egy okostelefonom, egy táblagépem, és egy laptopom. Mindhármon elvárom, hogy kiemelkedő élményt kapjak és ezzel mindenki valószínűleg így van. Az, hogy ezt most appokkal és webes kimenetekkel lehet kiszolgálni nem az én problémám. Ha neked problémát okoz, hogy maximumot hozd ki minden platformból, majd mások megteszik helyetted.

Végül
Amíg te azon gondolkodsz, hogy natív appot, vagy mobilwebes kimenetet érdemes-e csinálni, a világban valószínűleg pont a te piacodat támadó mobilos fejlesztésen dolgoznak. Gondolkozz még egy kicsit és arra fogsz ébredni, hogy parkolópályára kerültél. Csinálj mobilwebet, ha a tartalmaidat megosztásra szánod más alkalmazások irányába, csinálj natív appot, ha nagy számban rendszeresen visszatérő felhasználókat akarsz funkciókkal kiszolgálni. Találj üzleti modellt a store-on kívül, ha sok pénzt akarsz keresni, de érdemes lassan nekiállni. 

Google Zeitgeist értékelés

Zeitgeist

A Google sokadik éve adja ki a Zeitgeist-et, az éves keresések alapján az év trendjeit. Eddig ez ilyen candy mellékszál volt, ebben az évben azoban látványosan ráépítettek egy nagyon ügyes HTML 5-ös oldalrendszert és olyan infografikás megjelenítéseket, amitől az egész életre kelt. Eddig is minden évben elárasztották a netet az ezzel kapcsolatos értékelések, a Zeitgeist legalább annyit szerepel a hírekben, mint akármelyik nagy díjátadó - Zeitgeist gála ? -. 

Az év legdinamikusabban növekedő keresési találatai az Éden Hotel, a Való Világ, a Kapi Hospital, a Csillag Születik, a Nav, az Összeesküvők, az Ezel, a népszámlálás, a Samsung Galaxy és a Balaton Sound volt. 

Ez alapján az RTL a maga 3 pozícióval továbbra is a legsikeresebb keresési trend csináló cég ma itthon, a televízó pedig a legerőteljesebb ágazat 5 kulcsszóval. Az okostelefon hazai térhódítását pedig semmi nem mutatja jobban, hogy a toplistába felkerült a Samsung Galaxy is.

Az is látszik, hogy sztárcsinálásra is még mindig az RTL képes leginkább a keresések szerint, Seherezádé, Gigi, Wolf Kati személyében, az év self made man-je Fluor Tomi lett, illetve sikeresen meghallni a toplistára vezető út egyik biztos technikája – Steve Jobs és Amy Winehouse -. Rajtuk kívül néhány külföldi énekesnőt szerettünk ebben az évben.

Hogy úgy általában ki volt a 2011 nyertese? Hát ki más, mint az Apple, az iPhone, az iPad és Steve Jobs is ott van a lista tetején.

Graulálunk a nyerteseknek.