Most futottam bele egy BBC-s cikkbe, van benne jó hír is, rossz hír is.
A jó hír:
Mi vagyunk Európa második legkeményebben dolgozó nemzete.
Rossz hír:
Mi vagyunk a második legkevésbé produktív nemzet Európában.
A lengyelek nem produktívak, de nem is dolgoznak túl sokat, a németek nem dolgoznak sokat, de elképesztően produktívak. A görögök pedig szintén sokat dolgoznak, de legalább cserébe közepesen hatékonyak – még ha csődbe is mennek közben -.
Nem vagyok valami nagy makrogazdasági szakember, de ez szörnyen rosszul hangzik.Magyarország a rendelkezésre álló erőforrások közül egyedül a humán erőforrások kisajtolásával képes fenntartani egy rendkívül rossz gazdasági teljesítményt.
Rommá dolgozzuk és dolgoztatunk mindenkit, miközben az elvégzett tevékenységek hatásfoka minimális, valószínűleg az alacsony hatásfokkal működtethető szakmák vannak jelen nagy mennyiségben az országban.
Innen nézve már nem is kell annyira csodálkoznunk, miért van olyan rossz kedve az embereknek. Ki vannak merülve, túl sokat dolgoznak, közben alig termelnek valamit.
Minden alkalommal, amikor valaki rátalál erre a szolgáltatásra, első kérdése, mi annyira nagy dolog benne?
Én is így voltam vele. Rendben, van benne néhány zseniális interakciós megoldás, ami lehetővé teszi, hogy:
Nagyon sok képes tartalmat lehessen áttekinteni
A tartalom megnézése elképesztően gyors egy-két egyszerű ötletnek köszönhetően
De ettől még csak egy lenne a tucatnyi hasonló szolgáltatás között.
Tegnap viszont megmutattam Timinek, aki 2 perc alatt teljesen elveszett az oldalban. Elkezdte nézegetni a ruhákat, a képeket és azt kérdezte, "miért nem mutattad ezt meg előbb?". A Facebook esetében korábban azt mondta elsőre, hogy neki nem tetszik, a Google+-ra pedig, hogy nem fog még egy közösségi oldalt használni a Facebook mellett, szóval nagyon nagy szó, ha valami így megtetszik neki.
Aztán eszembe jutott, hogy olvastam valahol, a Pinterest látogatóinak döntő többsége nő.
Hogy ez mennyire fontos, jó tudni, hogy a tartalommegosztó közösségi oldalak régóta jelen vannak, Digg, Reddit, stb. Döntő többségüket geek, vagy technológiailag képzett közösségek indították el. Még a Twittert és a Facebook-ot is, így kultúrájukat erőteljesen meg is határozza ez a sajátosság.
A Pinterestet azonban nők hozták létre. Női tartalmakat osztanak meg és olyan stílusban kommunikálnak, ahogy a nők szoktak.
És nagyon úgy néz ki, hogy ez a nőknek nagyon is bejön és ami még fontosabb, a Facebooknak köszönhetően ma már ők is szeretik és akarnak használni tartalommegosztó rendszereket, ahol az érdeklődésüknek megfelelő tartalmakat tudnak nézegetni.
És ha már eddig eljutottunk, hol van ebben az üzlet? Timi tegnap nagyjából 15 perc után már egy olyan webshopot nézegetett, ahol a Pinteresten látott ruhát lehet megvenni.
Steve Jobs-ról készült egyik legjobb videó, amikor a Think Different kampányfilmjének vetítése előtt magyarázza el, milyen értékek vezérelték a marketingjüket és a cég új kommunikációját.
Az egyetlen márka, amit említ a filmben, a cég amely az egész Apple kommunikációt és értékválasztásukat inspirálta, a Nike.
Jobs szerint nem bitekről és megahercekről kell beszélni, hanem értékekről, példaként a Nike-t hozza fel, akik miközben tömegtermékeket gyártanak, a nagy atlétákat értékelik és a sportteljesítményt.
Elkezdtem futáshoz használni az alkalmazásaikat néhány hónapja és elsőre az volt az élményem, hogy ezek egyáltalán nem erőltetett megoldások.
Nagyon kevés olyan nem szoftverfejlesztő cég van, amelyik megértette a saját pozícióját és feladatát az új érintőképernyős digitális technológiákkal kapcsolatban. A Nike-nál kitalálták néhány éve, hogy a sportban a mobil eszközöket mérésre lehet majd használni. A szenzorok, amik ma még csak hobbi eszközök, pillanatokon belül gigászi mennyiségű adatot fognak tudni közvetíteni rólunk és mióta ezt az egyszerű gondolatot felismerték, azóta menetelnek rendületlenül.
Egyre több szenzoros megoldással jönnek ki, amik szépek, sportosak és működnek. Kevés cég van, amelyik hasonló elkötelezettséggel építené a jövőt.
Hasonló helyzetben van az Adobe is. Steve Jobs éra nagy vesztesei voltak ők, Jobs köztudottan nagyon ellenséges volt a céggel szemben, mert miközben az Apple létrehozta a asztali kiadványszerkesztés piacát, az Adobe velük együtt vált a világ egyik legnagyobb szoftverfejlesztő cégévé. Aztán jött a Windows és az Adobe elfordult az Apple-től, a kiadások lassabban jöttek, a termékeik máig nem hozzák azt a minőséget az OSX-en, amit elvárhatnánk tőlük és ezen Jobs bepipult. Annyira, hogy egy egész iparágat indított el a Flash alapú technológiától más dinamikus megoldások irányába. Pusztán azért, mert megtehette.
Az Adobe azonban nem nézte tétlenül a piacot, elkezdett erőteljesen innoválni a táblagépek irányába. Az Ideas – zseniális tervező eszköz – után jönnek ki egymás után olyan képszerksztő termékekkel, amik új szintre emelik a táblagépes szoftverfejlesztés piacát.
A táblagép nem játékszer, hanem egy olyan következő generációs technológiai platform, amit hamarosan erőművek fognak hajtani és ahol nagy teljesítményű, gyors és professzionális tervező eszközök működnek majd.
Azt látni, hogy az Adobe tudja, mi jön. Az jön, hogy százmilliónyi ember fog képszerkesztő szoftvereket vásárolni táblagépeken és mobil eszközökön néhány év alatt és ez a piac talán nagyobb lesz, mint az asztali kiadványszerkesztés piaca.
Ők sem félnek attól, hogy elinduljanak oda, ahová nyilvánvalóan tart a piac.
Letisztulóban van az alkalmazásfejlesztői piac. A bolt továbbra is szigorú, mivel pár 10-20 elemet mutató listából válogathatnak a felhasználók alkalmazások letöltésére, ezért aki jelen van ezekben a listákban, annak megy, aki nincs benne, annak általában nem, hacsak nem talál magának valami erős réteg igényt, ahol drágán lehet értékesíteni speciális tudást. A bevételek nagyon egyenlőtlen elosztása jellemző az alkalmazás boltra.
Mostanában elég sok cikket lehetett olvasni arról, hogy a fejlesztők nem elégedettek az eladási mutatóikkal, a bolt nem termel elég pénzt a fejlesztésekre, hogy az alkalmazásokat pofátlanul másolják az indiai és kínai fejlesztőcégek.
Mégis velük szemben ott a Rovio, valószínűleg az első olyan alkalmazásfejlesztő cég, amely tulajdonosait milliárdossá tette okostelefonos alkalmazásokból. Vagy a Clear, ami néhány nap alatt 350.000 dollárt – kb 73 millió Ft-ot – termelt a fejlesztőinek.
A boltban nagy lehetőségek vannak, de az ingerküszöb is drasztikusan emelkedik, azok a fejlesztők, akik eredeti és valódi felhasználói igényeket kiszolgáló termékeket tudnak piacra dobni, továbbra is nagyot dobbantanak – erőteljes kommunikációs támogatással -, a többség azonban szomorúan távozik néhány kísérlet után.
Ahogy a weben. Az alkalmazásfejlesztői piac a nem túl egészséges társadalmakra jellemző jövedelemeloszlást mutatja. Kevésnek jut rengeteg, a többségnek pedig alig.
Hogy kik vannak ebben a szűk elitben? Cleart például olyan szupersztár fejlesztők és tervezők csinálták, mint Milen Dzhumerov http://milen.me/, Phill Ryu és David Lanham együttműködve a RealMac szoftverrel – http://www.realmacsoftware.com -. Ez utóbbi valószínűleg a kommunikációt adta.
Ezen a piacon is szépen működik Máté-effektus :"Akinek van, annak adatik, kinek nincs, attól elvétetik"
Az utóbbi időben jelentős Facebook fáradtság tört rám, valószínűleg azért, mert az iWiW korábbi rossz pilanatait idéző hírfolyam kép kezd kialakulni, amikor belépek.
Három alapvető problémám van a Facebook modellel.
1. Kényszeredetten kattintok a vicces videókra és a macskás képekre, ha felbukkannak az idővonalamon – tudom, nem bírom megállni -, így az elvárásaim és a viselkedésem közti különbséget kérem számon a rendszeren. A Facebook algoritmusa képtelen valódi igényeket kiszolgálni, mert nem tudom elmondani neki, hogy mit szeretnék.
2. Az ismerőseim többsége egyáltalán nem érdekel, minimális átfedés van köztünk érdeklődésben. Az ismerőseim, kedvelem őket, szuper, hogy vannak, de amikor élvezetes médiáról beszélünk – márpedig a Facebook is valami ilyesmi kellene legyen -, akkor arról a néhány emberről van szó, aki élvezetesen tud pletykálni, az érdekli, ami engem és kiemelt személyes szimpátia van köztünk. Jelenleg a Facebook ezt a finoman rejtett minőséget egyáltalán nem ismeri fel.
3. Az ismerősi hálózat esetlegessége miatt a legkissebb közös többszörös témák tudnak érvényesülni, akárcsak a TV-ben. A Facebook pontosan ugyanazt hozza online, mint a Fókusz, vagy a Való Világ. Ha gépekkel mérünk statisztikai átlagot esetlegesen összepárosított emberek értékítéleteit vizsgálva, abból valahol érdekes ám mégis kínos tartalmak sorozata jön ki.
Ha a milliárdokra értékelt Facebook nem képes ezt megoldani és úgy néz ki nem tudja, akkor hamarosan új szelek fújnak majd a közösségi média piacon.
Ha valami az okostelefon piacon a következő években jelentős fejlődés előtt áll, akkor az a kapcsolódási pontok a mobil eszközök és mindenféle kiegészítő között.
A TV-t a távirányító öli meg, ami 20 éve alig változott, csak egyre nehézkesebb és bonyolultabb lett. Az okostelefon egyik nagy ígérete, hogy a televízióhoz olyan gyors interfészt biztosít, amivel már nem csak a fel-le kattintgatás élménye elviselhető rajta, de képesek leszünk valóban böngészni mozgóképes tartalmakat.
Boxee, vagy az éppen megjelent Clik nagyon jó példa rá hogy van még hova fejlődni ezen a területen. Ez utóbbiban meghívod bármilyen képernyőn egy böngészőben a Clik felületét és a mobiltelefonodról tudsz keresni mozgóképes tartalmakat, nem csak egyedül, ismerősökkel is, csak egy kijelző kell, amin fut egy böngésző.
Szinte korlátlan lehetőségek vannak ezen a piacon, de leginkább az előválogatás, szűrés, közvetítés és lejátszás terén.
Amikor Mark Zuckerberg megkezdte a Facebook hivatalos tőzsdére vitelét néhány nappal ezelőtt, egy vaskos levelet is mellékelt a tulajdonosok irányába, amelyben leírja, hogyan tervezik a cég jövőjét. A levélben nagyjából 4-ik helyen sorolta fel problémaként és egyben óriási lehetőségként a mobilt.
Mint üzlet, a Facebook jelenleg egy klasszikus pc-laptop webes üzlet, amely a bevételeit a webes felületen kiszolgált hirdetésekből szerzi. Nem túl sokat – a cég értékéhez képest legalábbis -, nagyjából 4 milliárd dollárt.
Amire Zuckerberg a levélben utal és amit valószínűleg már az analitikáikban is erőteljesen látnak, hogy a közösségi média mobil fókuszú dolog. A Facebook a mobil területen növekszik a legerőteljesebben, a felhasználóinak jelentős százaléka mobilon keresztül éri már el az oldalt. Márpedig a Facebboknak jelenleg nincs mobilos ajánlata. Nem nagyon tudják még, hogyan integráljanak hirdetéseket a felületre úgy, hogy az ne zavarja a felhasználókat. A Google hirdetésekkel szemben a Facebook hirdetések többsége klasszikus tartalom független hirdetés, nem lehet őket a fő nézetekbe integrálni.
Márpedig az emberek mennek át a mobilra. Egy olyan üzlet esetében, amely még a weben sem találta ki pontosan, hogyan is kéne pénzt keresni a felhasználókból.
A Google számára egész más a kockázat, amely már régóta pc korszak sikeres webes üzlete. Számukra a mobilwebes eltolódás bár jelenthet webes bevételi kockázatokat, a kockázat számukra sokkal inkább a modell kérdéséről szól.
A weben domináns navigációs modell a keresés. Az app üzletben a Google egy alkalmazás. Fontos és használt alkalmazás, kérdés, hogy marad-e ennyire domináns a web használat és vele a keresés a mobil korszakban.
Két külön cég, de jelenleg a Facebooknak több vesztenivalója van a mobilos átállás gyorsaságán.
