Van Németbányán egy nyaralónk a Bakony közepén, a szomszédban lakik egy házaspár, régi családi barátok, a férfi favágó, Tóninak hívják. Mikor lemegyek, mindig beszélgetek vele, most a horgászat került terítékre.

Átbeszéltük a közeli horgászhelyeket, hogy hány bottal horgászik – néha 6-7 -, hogy mekkora a tökéletes hal, hol kell horgászni, hogyan fogott többször óriásokat és hogyan lehet odajutni, mire kell vigyázni, miért nem volt jó most a víz, miért nem fogtak halat, akik kint voltak a tavon, mivel kell beetetni. 

Jó fél óra, negyven percet hallgattam, ahogy meséli a történeteket egymás után mire megkérdezem – Te Tóni, neked mi a kedvenc halad? -, mire ő – Á, én utálom a halat. -.

Az egész iparág akkor döbbent rá, hogy mekkora potenciál is van a közösségi média piacban, amikor a Facebook egyik pillanatról a másikra átváltozott platform szereplővé. Az addig csak ismerősök bejelölgetéséről szóló piac ezzel a fejlesztői bejelentéssel ugrott egy nagyot, amely mára a Zingahoz hasonló óriások megjelenéséhez vezetett.

Az Apple App Store elindítását sokan tekintették a post PC éra második nagy lépésének – az iPhone megjelenése után -, de eddig kevesen hasonlították össze a webes fejlesztéseket az okostelefon fejlesztésekkel üzleti szempontból.

Most kezdi megmutatni, hogy mennyi pénzt is termel ez a piac a legnagyobb és legsikeresebb játékfejlesztőknek. A Draw Somethingben nem csak az a nagy hír, hogy egy viszonylag egyszerű közösségi játék iOS alapokon milyen brutális mennyiségű pénzt termel hanem az, hogy egy ilyen játék aztán hogyan képes megugrani, hogy a Facebook legtöbbet használt játéka legyen, megelőzve a Zinga-t.

Hogy ez mekkora hír, érdemes belegondolni, hogy ez az egyik első bizonyíték arra, hogy egy okostelefon platformon sikeres fejlesztés képes megverni abszolute élvonalbeli klasszikus webes szereplőket a saját piacukon. 

Ha ez megvan, fel is tehetjük magunknak a kérdést. Mikor lesz az Instagram nagyobb, mint a Flickr? Mikor fog egy okostelefonos közösségi média app valódi veszélyt jelenteni a Facebookra?

Ha a játékpiacon megtörténhet, megtörténhet máshol is. Ha pedig megtörténhet, mindenkinek érdemes elgondolkodnia azon, mire is fókuszál a fejlesztései során. 

Ha van valami, ami az okostelefonok és táblagépek megjelenésével egyenértékű változást hozott a piacra, annak az igénynek a megjelenése, hogy ezek az eszközök hatékonyan és barátságosan illeszkedjenek egymáshoz és mindenféle komolyabb megpróbáltatás nélkül tudjunk fájlokat és beállításokat cserélni a telefon és a laptopunk, a telefon és a TV között, bármilyen elképzelt kombinációban. Mindenki beszélt a felhő alapú technológiákról, de az okostelefonok tudták egy csapásra a hétköznapi felhasználók számára is valódi igénnyé tenni. 

Az OS X lépett egy nagyot abba az irányba, hogy ezt az integrációt magasabb szintre emelje és az iPhone-on megszokott funkciókat és interakciókat kapjuk vissza. Rendesen bele is buktak eddig a próbálkozásba. A Lion és a Mountain Lion erőlködik, hogy összekapcsolja a két világot, de látszik, hogy nem találták még meg az útvonalat.

A Windows 8 még egy kicsit tovább megy és arra teszi fel hogy olyan eszközök irányába tartunk, ahol a két világ találkozik és a korábbi felületek összekapcsolódnak egymással és lehet olyan szituáció, hogy ugrálunk egy eszközön a táblagépes érintés és a klasszikus egér+billentyűzet között. De ez az első tesztek után úgy néz ki, hogy nekik sem sikerül a két világ összekapcsolása. A metro interfész tökéletes táblás környezetet fog hozni, ahol néhány dologban nagyot léptek, pl. multitaszkint felület kezelésben, a program kezelőjük pedig már most sokkal jobban tetszik, mint az iOS ikonos felülete. 

A két cég próbálkozásai alapján nekem az a tanulság, hogy felesleges érintőképernyőt és klasszikus PC környezetet felületek szintjén kombinálni. Én platformokra jellemző felületeket akarok, de ezek ne csak fájlok szintjén, hanem alapvető beállítások szintjén is cseréljenek adatokat egymás közt. Legyen egyedileg tervezett felület minden kimenetre – amennyire csak lehet igazodva az adott felület sajátosságaihoz -, de ha egyszer mentettem valahol valamit, változtattam egy olyan beállításon, amit érthetően a többi eszközön is szeretnék látni, akkor az kerüljön oda. Ebben szerintem sokkal több gondolat és fejlesztési lehetőség van.

Hamrosan alapvető elvárásnak fogjuk tekinteni, hogy az eszközeink úgy csatlakozzanak egymáshoz, hogy minden alapvető és fontos beállítást problémamentesen cseréljenek egymással, ebben a versenyben pedig az fog nyerni, aki több saját eszközt tett a felhasználó kezébe. 

Jelenleg az Apple-nél vannak a telefonok, a Microsoftnál a számítógépek. Az Apple az iOS-en keresztül akarja az embereket a laptopok irányába terelni, a Microsoft pedig a PC felől akar az emberek kezébe táblát és telefont dugni. A Google pedig a webes platformot és a böngészőt akarja integrálni az okos eszközökkel. Meglátjuk kinek fog sikerülni.

Teljesen más dolog adaptálódni valamihez, mint benne megszületni és alapvető adottságnak tekinteni.

A válság idején alakuló cégek nem láttak még nyarat, egy olyan piac adottságaiba nőnek bele, amelyben nehezebb üzletet kötni, többet kell dolgozni, jobban kell kezelni az erőforrásokat. Számukra ezt a realitást nem befolyásolja jobb idők képe.

A számítástechnika az utóbbi 3 évben ugrott egyet a PC utáni korszak irányába, már megszülettek azok az emberek, akik első alkalommal érintőképernyős készülékkel fognak  találkozni, az első videóikat egy táblagépen fogják nézni, az első játékukat érintőképernyőn fogják végigjátszani. Lesz persze a családban laptop, de ezek az emberek a számítástechnika varázslatát így fogják megtapasztalni. Számukra ez lesz a realitás és nem lesznek előítéleteik beviteli lehetőségekkel, csatlakozókkal, szabadsággal és futási paraméterekkel kapcsolatban. 

Rájuk kell felkészülni.