Introvertált ember vagyok, szeretek foglalkozni olyan dolgokkal, amik nem függenek össze emberekkel. A közhiedelemmel ellentétben szerintem jó dolog introvertáltnak lenni. Sok – az életben előrejutáshoz elengedhetetlen – feladatot könnyebben tudnak ellátni az introvertált emberek, mint az extrovertáltak. A beszélgetés ugyanakkor gyakran nem az erősségünk.

Mégis azt tapasztaltam, hogy minden alkalommal, amikor a megfelelő emberekkel beszélgetek, beindul a fantáziám, a legjobb ötleteim úgy születnek, hogy egy előző ötletet mesélek valakinek és ahogy mondom, bevillan, mi lenne a következő lépés. Mintha beszélgetés közben, megosztva a víziókat, valamiért messzebre és tisztábban látna az ember.

Ezért marhaság nem beszélni az ötletekről, ha NDA-val rohangászol minden megbeszélésre, egyszerűen kizárod magad azokból a spontán lehetőségekből, amik ezekben a pillanatokban születhetnek meg.

Van úgy, hogy az embert hónapokig elkerülik az inspiráló beszélgetések, aztán minden héten van egy-egy új villanás. 

Az elméletem a következő. Ha nem tudsz visszaemlékezni arra, hogy mikor volt utoljára inspiráló beszélgetésed, az-az egyik legjobb jele annak, hogy ideje váltani.

Minden nagy korszakváltás komoly önvizsgálatot és jövőképet kíván az előző éra cégeitől. Sokszor fájdalmas változásokat és még fájdalmasabb döntéseket.

Váltani nehéz, az utóbbi években tanácsadóként és gyártóként cégről cégre, iparágról iparágra járva láttam mennyire nehéz nagy cégekben ezeket a változásokat meglépni, legyen ez szuperkreatív  ügynökség, médiavállalat, telekommunikációs terület, vagy teljesen más iparág sikeres szereplője. 

Egy egyszerű logikát találtam szinte mindenhol. A nagy horderejű változások nem egyik pillantról a másikra zajlanak le, a cégek logikusan működnek, az a terület, amelyik több pénzt termel, annak van szava a cégben, azon a területen dolgozik több ember, ott van több erőforrás és hatáskör, egyszerűen több erő.

Mivel az új “világrend” felemelkedése és a régi bukása nem egymást követő, hanem egymásba nyúló folyamat, az új világ felemelkedése minden korábban sikeres cégben ellenreakciót vált ki a nagy bevételeket és nagy termelékenységet biztosító területek irányából. Teljesen joggal, hiszen ezek a területek termelik a pénzt, rendkívül tehetségesen és sikeresen építették fel a területük működését, a jövőt is ők finanszírozzák. A legtöbb korábban sikeres cég azért volt sikeres, mert nagyon jó emberek dolgoztak annak létrehozásán.

A környezet azonban egyre erőteljesebben mutatja a változás jeleit, a nagy termelékenységű területek mindenhol érzik a csökkenő bevételeket, csökkenő lehetőségeket és ez további feszültséget gerjeszt a cégekben. Miközben még több fókusz kéne és erő a korábbi nagy bevételek megtartására, az új, a homályos, a kis bevételeket produkáló jövőbe fektetés annál nehezebben feldolgozható emberileg és szervezetileg, különösen azért, mert a régi emberek és az új emberek nem azonosak, általában korkülönbség, stílusbeli különbség, eltérő kultúra jellemzi őket. A régiek nem érzik a jövőben a saját szerepüket és teljesen racionális okok miatt megvan az erejük az új blokkolására, fel vannak szerelkezve érvekkel, erőforrással és magyarázattal a status quo fenntartására.

Ez a kiegyensúlyozatlan harc gyakran oda vezet, hogy a cég hosszú távon haracukával áll a földbe, rövid távon azonban ezek csak apró, alig feltűnő csaták elvesztéseként jelentkezik, a fókuszok apró eltolódásával, jelentéktelennek tűnő kiegyezésekkel. Amennyire drámai egy cég haldoklása, annyira kipárnázott és nehezen érzékelhető belülről, mint egy csillag, amely szinte csak az utolsó pillanatban mutataja meg, mekkora erő szabadul fel végül.

A paradoxon tehát a következő, egy cégnek, ha másik pályára kell állnia, sokkszor irracionális módon saját magát kell részben elpusztítania, hogy képes legyen az új világhoz igazodni.

Az Apple az iPod bevételekre fittyet hányva dobta piacra az iPhone-t, mert tudták, hogy a jövő nem a zenelejátszóban, hanem a zene lejátszására is képes telefonban van. Saját piacukat pusztították el és a legsikeresebb bevételű területüket csonkították meg csupán azért, hogy ne maradjanak le a jövőről. 

Ez bizony pusztítás, ami nagyon kemény döntésekkel, sok emberi drámával jár. Ezekben az időkben nehéz igazán menedzsernek lenni és minden jel arra mutat, hogy egyre gyakrabban kell szembenézni ilyen változásokkal.