Archive for június, 2013


Tippelni valakiről

Akármennyit gondolkodtam rajta, nem találtam még megoldást arra – ahogy nézem más sem -, hogyan lehet emberek jövőbeni teljesítményét megtippelni. Az egyetlen igazán működőképes eszköz a múltbéli teljesítmény vizsgálata, de persze ez sem 100%-os, mert gyakran a múltbéli teljesítmény nehezen emelhető ki a “környezetből”.

Az egyik tipikus példa a felvételi procedúra, amikor valamilyen előirányzott paramétereket és némi vizsgálódást követően embereket kell néhány 10 perc alatt értékelni. A múltbéli teljesítményekkel ebben az esetben a leggyakoribb probléma, hogy nem feltétlenül lehet látni, hogy milyen kontextusban jött létre és konkrétan mihez fűződik.

A dizájnerek például nagyon jól szemlézhetők online, a dizájner piac kitermelte azokat a közösségi oldalakat, ahol az ember rátalálhat a tehetségekre, de más piacokra ez nem jellemző.

Az előadásokkal hasonló a helyzet. Aki jól ad elő, az valószínűleg máskor is jól fog előadni, de érdekes módon ha szeretnél megtalálni egy jó előadót egy konkrét témában, nem tudod. Nincs adatbázis a jó előadókról, felvételekről és beszédekről. Egy dologból lehet csak dolgozni, az ajánlásokból. Az ajánlások pedig néha nem jönnek be.


Koncentráció

A fogyasztói technológiák mára elképesztő lehetőséget adnak arra, hogy bárkit elérjünk és korlátlan mennyiségű szolgáltatást és ajánlatot alakítsunk ki, ezzel az internettel induló és arra rápülő platformok konszolidációt is eredményeznek. A méretgazdaságosság ezen a területen is működik, csak nagyon máshogy, mint eddig.

Google, Apple, Amazon, Facebook, Netflix, csak néhány olyan szolgáltató, amelyik világmárkává vállt és néhány országot kivéve dominálnak egyfajta funkciót és szerepet.

Ami új ezekben a szereplőkben, hogy milyen kevés helyi jelenlétet igényel a pozíciójuk fenntartása. A legtöbb cégnek minimális lokális akcióra van szüksége, mert a terjesztést részben maguk, részben távolról vezérelhető aktivitásokon keresztül szervezik. A fizetés automatizált, a marketing digitálisan szervezett csatornákon történik, az üzemeltetés jelentős része sem helyi szereplőkre épül. A legtöbb világmárka helyi hálózatokra és erőforrásokra épülve és globális modelleken keresztül épül fel, ezek az új szereplők azonban valóban globális szolgáltatók.

A másik érdekes, hogy mennyivel erőteljesebben koncentrált az erő ezeknél az új szereplőknél. A legtöbb piacon 3-4-5 nagyobb szereplő is komolyan verseng bizonyos pozíciókért, de a legtöbb szegmensben, ahol ezek az új játékosok játszanak szinte nincs verseny. Ha van is konkurencia, az annyival hátrébb van, hogy nem tekinthető igazán komoly versenytársnak.

Bár szeretjük azt gondolni, hogy a gyorsan változó világban mindent gyorsan megértünk, a helyzet az, hogy ezek a cégek olyan üzleti modelleket építettek ki, amire máig nincs válasza a versenytársaknak. A piac értelmezése és a válaszok generálása messze nem olyan gyors, mint ahogy gondoljuk, hogy gyorsak vagyunk. Érzékelni sokkal egyszerűbb bizonyos üzleteket és működésüket, mint megérteni és válaszokat adni rá.

A harmadik pedig az, hogy a globális digitális terjesztési hálózatnak, fizetési hálózatnak pont olyan hatása van, mint az autopályáknak, vasútvonalaknak és gyors fizikai terjesztési infrastruktúráknak. Kedveznek globális szereplők létrejöttének.


iOS 7, a dizájn mashup

Johny Ive segítségével az Apple nagyobbat lépett előre, mint bárki eddig a mobil OS piacon és ez a bátorság, nagyon remélem, hogy be is fog jönni nekik.

Az iOS 7 egy dizájn mash-up, amibe beletöltöttek mindent, ami jót látnak jelenleg a piacon. A legjobb dizájn trendeket összefogták és egybe integrálták. A tipográfia alapú tervezési hullámot – Yahoo Weather -, a friss ikon trendeket – Google -, a minimalista platform dizájnt – Windows Phone – és beleraktak néhány olyan dolgot, amit más még nem tudott.

Ha innen nézzük, az iOS 7 egyébként tökéletesen jellemzi Johny Ive szellemiségét. Persze, nagyon sokat merített Dieter Rams féle minimál hardver elemekből, de azért egyértelműen “nyúlta” a Bang&Olufsen fém-üveg megjelenését is és vitte a tömegtermék piacra. Ahogy a hardver piacon, most sem átalkodott minden jót ellesni, és gyúrni belőle valamit, ami egyedi, egyértelműen azonosítja az Apple-t.

Hangulatában, az alap háttérkép alapján egyébként első körben azt mondanám, hogy a termék erőteljesen unisex lett, a filmes utalások többsége is egyértelműen mutatja, hogy ez már nem egy férfias készülék, hanem egy készülék, ami mindenkinek szól. Mivel a képernyő erőteljesen építkezik a háttérképernyő színeiből, valószínűleg egy háttérkép megváltoztatásával teljesen más dizájn élményt fogsz kapni.

Szóval akinek a színek nem tetszenek, az valószínűleg pozitívan fog csalódni, amikor beállítja a saját készülékét.

Egy biztos, az iOS végre megint nem a kis frissítések ünnepléséről szól, hanem a bátor tervezési döntésekről.


Boldogság, kiszámolva (1.)

Mindig azt hallottam, hogy boldogság megfoghatatlan dolog. Én is így voltam vele, de rájöttem, hogy nekem ez a mondás nem elég. Egész pontosan, hogy talán a legfontosabb dologról az életemben nincs pontosabb képem, azt ugyan tudom, hogy hány kiló vagyok – mérleg -, hogy mennyi pénzem van – bankszámla -, hogy mennyit költök – költségfigyelő app -, hogy milyen szokásokat építgetek – Lift -, hogy hol járok – Foursquare -. Tudtam, hogy mit gondoltam arról, mi tesz boldoggá, de nem tudtam, hogy VALÓJÁBAN mik azok az események, dolgok, amiktől jól érzem magam.

Tudom, hogy mindenkinek más mondása van a boldogságról, a médiából rengeteg kép érkezik felénk, ami mutat egy utat, anyagi javakról, szabadsággal teli életről, tengerről, nyaralásról, de ezek mind külső képek és nem valós élmények, amik a valóságot mutatnák.

Hogy az elméletből gyakorlatot faragjak, nagyjából egy éve elkezdtem rögzíteni minden este – egy héten többször – azt a három dolgot, ami aznap történt velem és amiről azt gondoltam, hogy boldogabbá tesz. Aznap este még a memória komoly bezavarása nélkül fel lehet idézni az adott nap eseményeit így valós képet tudtam kapni arról, hogy azon a napon milyen jó dolgok történtek velem. Több, mint ezer ilyen pillanatot rögzítettem le egy év alatt, így egy elemezhető és analízisre alkalmas adathalmaz jött létre.

Ahogy elkezdtem feldolgozni ennek az 1 évnek a történetét, meglepően egyszerű kép rajzolódott ki előttem. A boldogság nekem a mindennapok apróságaiban jelenik meg és nem “nagy” eseményekben, ezekben viszont sok kis egyediség és hangulati különbség van, a hangsúlyok pedig teljesen máshol vannak, mint amit magamtól mondtam volna.

Ezzel a felismeréssel meg is fogalmazódott bennem egy izgalmas projekt ötlete, amiről hamarosan többet fogok írni.


Nem ír többet

Egész véletlenül nézegettem a régi képeimet és belefutottam egy lájkba valakitől, aki már elment egy ideje.

Megnéztem a képeit és bár nem ma történt, mintha csak megszakadt volna a poszt folyam, ráunt az egészre és abbahagyta. Ha nem tudnám, hogy elment, akár még itt is lehetne egy másik, jobb szolgáltatást használva.

Iszonyat nehéz lesz a mi nemzedékünknek elengedni azokat, akiket szerettünk, ahogy nehéz a szakításainkat, barátságaink felbomlását is feldolgozni, mert ott van minden kint, egy kattintásra, befagyva az időbe.

A technológia sajnos nem tudja még, hogy milyen az, amikor VÉGE és valaki már nem véletlenül nem ír többet. Nem szolgál jó érzékkel és illetlenül tolakodóan részletes, amikor jobb lenne csöndben lennie.