Archive for július, 2013


Mitől leszel hatékony?

A hatékonyság javításra egy-két technikát szoktak javasolni a nagy blogok, például a GTD-t vagy pomodoro-t, de egyre jobban érzem, hogy ezek a technikák csak egy szeletét fedik le a hatékony munkának. Ha valakinek a munka elkezdése nem okoz – már – gondot, akkor is fontosak ezek és az ehhez hasonló technikák, mégis valójában a hatékonyságnak rengeteg egyéb olyan paramétere is van, amik erőteljesen hatnak a teljesítményre.

A következő tényezők például saját tapasztaltom szerint nagyon rontják a munkateljesítményt és semmi közük a GTD-hez:
- Kialvatlanság
- Alacsony energia szint
- Magas teljesítményű állapotok elengedése
- Képtelenség a fókuszra külső, vagy belső körülmények miatt
- Belső érzelmi feszültség munkatársakkal, családtagokkal szemben. Általános érzelmi állapot.
- Nem tudni, hogy mit kell csinálni
- Készségek hiánya, amelyek a feladatok elvégzéséhez kellenek
- Feladatok túlzott mennyisége
- Elvégzett feladatok értelmetlensége.

Ha szeretnél hatékonyabb lenni, akkor nem elég csak a feldatok megfelelő rendszerezésével foglalkozni, hanem sok más egyéb tényezőt is rendben kell tartani.

- Kialvatlanság: Egyik legfontosabb oka szerintem a stressz, valamilyen éjszaka is művelhető hobbi és ehhez kapcsolódó éjjeli működés, vagy a szórakozás lehet. Nálam ezek kerültek eddig elő. A stressz ezek közül, amelyik a legkevésbé irányított és ennek megfelelően a legnehezebben kezelhető. Sport és valamilyen meditatív technika elsajátítása jól jöhet például, elalvás előtt egy-két órával már nem szabad a munkával foglalkozni és megtalálni azokat az elfoglaltságokat – pl. olvasás -, amik felkészítenek az alvásra.
- Alacsony energia szint: Sport segíthet, lehetőleg reggel. Egy rosszul eltalált déli étkezés egy-két órát szintén elvehet. Érdemes rá odafigyelni.
- Magas teljesítményű állapotok: Mindenkinek vannak pillanatok, amikor sokkal jobban teljesít a nap folyamán, ezeket a pillanatokat érdemes tudatosan keresni és azonosítani. Nem csak azért, hogy a forrásukat megtaláld, hanem mert ha felismered, és újra jön, akkor ott érdemes gyorsan megcsinálni a lehető legtöbb dolgot.
- Képtelenség a fókuszra: Fókuszáló készséget erősítő gyakorlatok jól jöhetnek. Meditáció, fókuszt segítő játékok.
- Belső érzelmi feszültség: A legnehezebb, érzelmek menedzselése nem egy egyszerű dolog, erre kevés mondás van. Jó ha az embernek otthon rendben vannak a dolgai és lehetőleg nem kerül olyan munkahelyi konfliktusokba, amelyek aztán akár órákra, napokra leköthetik.
- Következő lépések ismeretének hiánya: Tervezés segíthet és GTD.
- Feladatok túlzott mennyisége: Tervezés, eszkalálás, saját határaink menedzselése, delegálás segíthet.
- Elvégzett feladatok értelmetlensége: Itt pedig már jöhetnek a szervezeti okok, hogy valamin dolgozunk, amit aztán lehúznak a kukába, nem megfelelelő időben, helyen végződnek el a feldatok, stb. Itt segíthet az eszkalálás, okok keresése és szervezeti menedzselése.

Valószínűleg nem is írtam le mindent, de látszik, a hatékonyság sokkal összetettebb dolog, mint ahogy azt sokszor gondolná az ember és a fenti tényezők mindegyikével és talán még egyéb dolgokkal is érdemes sokat foglalkozni.


Melyik a második képernyő?

A TV-s piacon régóta megy a keresgélés azokkal a digitális termékekkel kapcsolatban, amik kiegészíthetik a televíziós élményeket. Szolgáltatások, amik a TV-ben futó tartalmak mellett kiegészítő élményeket adhatnak.

Az utóbbi időben rendesen megváltozott a véleményem arról, melyik irányba érdemes keresgélni a második képernyőt.
A TV-től függő második képernyős szolgáltatásokat alig látok, de rengeteg olyan szolgáltatást, amit TV mellett is használunk.

Este megy a film, közben elolvasunk pár emailt, megnézzük a Facebook-ot, esetleg rákeresünk a filmre IMDB-n és megnézzük mi a szereplő neve, aki annyira ismerős. Ezek teljesen természetes kiegészítői az esti TV nézésnek, de nem összefüggő második képernyős aktivitások, nem lehet őket igazán összekötni, egyébként is folytatott aktivitások – TV nézés és kütyü nyomogatás – csúszik egymás mellé mindenféle technológiai integráció nélkül.

Ahol a TV és az okos eszköz láthatóan összeér, az pont a fordítottja. A telefonon és a tableten navigált tartalmak televíziós megjelenítése erősödik erőteljesebben. Több ismerősöm van, aki így nézi a filmeket, így böngészik tartalmakat androidos eszközökön, iPhone-on és tableteken.

Egy-két éven belül – ahogy most a Maverics esetében az OS X-nél már ebben az évben – a telefonok képesek lesznek arra, hogy önálló képernyőként kezeljék a televíziót, külön alkalmazásokat jelenítsenek meg rajta és úgy kezeljék a szoba közepén a képernyőt, ahogy ma egy projektort használunk.

Fontos különbség ez. A második képernyő nem a telefon, hanem a TV.


A gyakorlat

Ha valakit megkérdezel, hogyan legyen mestere valaminek, nem tudja elmondani. Nem tudja, mert a fejlődés nehezen magyarázható. Nemcsak, hogy nehezen magyarázható, valahogy az emberi agy nem alkalmas arra, hogy egy készséget történetében lásson. Ha látunk egy tehetséges embert, valahogy rögtön azt érezzük, hogy ezzel a készséggel született. Talán mert minden embert valami nagyon konkrét és fix, kész lényként érzékelünk. Még magunkat is. Erre vagyunk berendezkedve. Meglátunk valakit és azt gondoljuk, hogy mindig is olyan volt.

Tucatnyi olyan esetre emlékszem gimnáziumból, amikor valaki már 15 évesen felsőfokon beszélt angolul, azt hittem valami ufóval van dolgom, vagy zsákolt a kosrában, vagy szépen rajzolt.

Vannak persze tipikus sztereotip példák is ezeknek a változásoknak a felismerésére. Amikor előkerülnek a nagyi fiatal kori képei és rájövünk, hogy még nálunk is nagyobb partyarc volt.

Ami érdekes az internetben és a végtelen dokumentálásban, amit magával hozott, hogy sokkal kissebb időtávokat is részletesebben dokumentálunk, mint korábban akár egy egész életet. Ez pedig lehetővé teszi, hogy lássuk, amire alapvetően nincs szemünk. Hogy az ember fejlődik.

A srác, aki évekig minden nap lefotózta magát, miatta tudjuk, hogy az ember arca folyamatosan változik, ha csak egy kicsit is, de folyamatosan.
A lány miatt, aki meg akart tanulni egy év alatt táncolni, tudjuk, hogy a tánc tudás egész jól felszedhető egy év alatt.

Érdemes lenne ezekből a videókból jó sokat csinálni és megmutatni megmutatni a hitét vesztett embereknek, akik már magukra is kész emberekként gondolnak és nem tudnak elkezdeni fejlődni semmilyen irányba, mert úgy gondolják, hogy ők kész vannak.

Nekem egyébként egyetlen dolgot mutatnak ezek a videók. A fókusz szerepét. Ahol fejlődést látsz, ott fókusz van. A fókusz pedig feladatokkal jár. Energia befektetés, értékelés, legnehezebb dologként pedig más dolgok fókuszvesztését. Változást. Lejársz futni minden este? Ott kimarad 1 óra TV, vagy olvasás. Nyelvet tanulsz? Egy-két baráti kör bezárul. A fókusz azt jelenti, hogy minden nap változni egy kicsit abba az irányba, amerre mi akarunk, nem pedig arra, amerre az élet változtat minket.


Ultra minimálba a minimálból

Amikor a mobilos tervezés először berobbant az alkalmazásokon és a mobilwebes felületeken keresztül, a minimalista tervezési trendek kerültek előtérbe. Megszelidült a digitális tördelés, az egy hasábos megjelenés lett a menő, a grafikák helyett a tartalom került előtérbe.

Aztán teltek az évek és az iOS által meghatározott tervezési trendek – glossy felületek, gradiensek, vetettárnyékok és anyag mélység – elkezdett elfáradni.

Viszont ahelyett, hogy valamiféle bonyolultság irányába indult volna el újra a trend, akár egyfajta visszacsapásként a korábbi irányra, még jobban tisztul a mobilos felületek megjelenése. Ahol már azt hittük, nem lehet tovább pucolni, ott a tervezők még találnak “helyet”.

Ma már egy olvasó – Feedly pl.- olvasás közben semmit nem mutat a szövegen kívül. Az iOS 7-tel a fejlécek kisimulnak teljesen, megszűntek a vetett árnyékok és gradiensek, bejön a transzparencia új elemként. Kevesebb a struktúráló elem, a tartalom kap még nagyobb hangsúlyt a felületeken és a tartalom tényleg egyre inkább magát strukturálja. A navigációs elemek is elkezdtek kikopni, kezd teljesen bevett interakciós megoldás lenni a swipe, pl. jobbra swipe visszavisz az előző felületre, vagy hasonló gesztusok adnak ki utasításokat az érintett elemre – fel lökés bezárás, balra húzás pipa, stb. A menü tartalmak eltűntek a bal oldalon – egy gombnyomásra -, a láblécet már csak ritkán látjuk.

Mindennek az eredménye egy tökéletesen kicsontozott trend lett, ami szerintem nagyon jót fog tenni az alkalmazások funkcionális működésének, ahogy az eszközök fizikai egyszerűsége is érkezik, úgy közeledünk a rendkívül egyszerű alkalmazások korszaka felé, amik tervezettségükben azt kommunikálják magukról, amit webes testvéreik soha nem tudtak elmondani. Hogy nincs itt semmi megtanulni való, ide érintesz és az történik, amit szeretnél.


Belenézni az üveggömbbe, Óra és TV

Akik előbb élnek meg egy technológiát, azok a piac előtt járnak. Az amerikai fejlesztések azért vannak az európai és ázsiai piacok előtt, mert a fogyasztói kultúra és a vásárlóerő miatt az amerikai piac időben tényleg előrébb van, mint mindenki más. Ha csak pár hónappal, akkor is előrébb. Valaki, aki ott fejleszt, hamarabb kap képet arról, milyen egy telített okostelefonos piacon dolgozni, mint az, aki Európában. Amikor mi elkezdünk egy telefon típust vásárolni itthon, kint már hónapok óta vásárolják, amikor mi elkezdünk egy termék bevezetéséről beszélgetni, ott már rég sikertermék telített piaccal.

Vannak dolgok, amiket nem lehet szimulálni, ezért sem tud Kína technológiai piacon igazi innovációt letenni az asztalra. Mert bár a technológiát tökéletesen másolja, egy olyan piacon, ahol nincs meg az élethelyzet – nagy vásárlóerő és környezet -, egyszerűen nincs meg az a lehetőség, hogy a fejlesztőket olyan impulzus érje, amivel a piac előtt járhatnának.

Hasonló a helyzet a termékekkel. Amikor először fogtam kezembe okostelefont, nem tudtam, miért olyan óriási dolog, amíg nem használtam, nem volt a kezemben, nem azzal feküdtem és keltem, fogalmam sem volt, hogy mi is valójában, milyen hatással lesz. És nem csak a lehetőséget nem láttam addig benne, a fejemben nem tudott létrejönni a tudás, hogy mit lehet vele kezdeni.

Ezért is szeretek beszerezni egyre inkább különböző technológiákat, hogy lássam, használjam akár hónapokig is, míg annyira belém ivódik, hogy elkezdjem érezni, mit érdemes vele kezdeni.

Ez alapján pl. biztos vagyok benne, hogy az Apple nem fog egy olyan iWatch-t piacra dobni, ami csak kijelzi a telefon üzeneteit és hívásait. Ennél sokkal több lesz, szenzorok, akár valamilyen önálló eszköz, ami magában képes lesz kiváltani a telefont. Mindezt azért tudom, mert egy hónapja használom a Pebble órát és bár nagyon hasznos eszköz, mégsem érzékelem önálló termékként, sokkal inkább egy kiegészítőként. Az Apple nem fog piacra lépni egy kiegészítővel.

A másik termék, amivel nagyon sokat találkozom, az Apple TV. Az utóbbi időben rendszeresen vetítem ki a netes videókat a telefonomról a TV-re ezen keresztül. Újra elkezdtem TV-zni, soha nem gondoltam volna, de már teljesen mást nézek rajta mint korábban. Néha van úgy, hogy a gépet elő se veszem. Egy kis eszközzel vezérlek egy nagy képernyőt és közben még navigálok a telefonon és böngészgetek. Teljesen más élmény, mint eddig bármikor, teljesen más élethelyzet. Ha nem használnám, nem tudnám leírni, sem azokat a következményeket, amiket érzek amiatt, hogy kezdek beleszeretni ebbe az új típusú TV-zésbe.

Röviden, ha valamiben alkotni akarsz, meg kell élned. Kívülről nem lehet elmondani, nem lehet ráépíteni, nem tud alapzatot adni. Bizonyos technológiákat ki lehet itt is próbálni, de egy piac működését megérezni, sajnos azt leginkább csak kint lehet.