Archive for november, 2013


A milliárdosok klubja

1 milliárd felhasználót elérni elképesztően nehéz dolog volt korábban, alig pár platformnak sikerült – pl. Windows -, az utóbbi időben azonban több ilyen esemény is volt, köztük a Facebook, az iOS pedig hamarosan követheti.

Úgy néz ki, hogy a milliárd felhasználót érintő platformok kora érkezik és aki ebbe a klubba be tud lépni, annak lesz helye a következő világrendben.

A digitális eszközök terjedése és a gyors elérést biztosító platformok ugyanúgy működnek, mint az autópályák. Koncentrálják az erőt és a szolgáltatási központokat. Ahogy Barabási híres könyvében írja, az ilyen hálózatokban általában a győztes mindent visz. Olyan korszak érkezik, ahol a digitális szolgáltatások erőteljes konszolidálása mellett vilgméretű cégek uralnak a felhasználók életében egy-egy konkrét feladatot.

Kik lesznek a következő belépők a milliárdosok klubbjába? A platform növekedés szempontjából láthatóan az üzenetküldés.

De kik uralják jelenleg ezt a piacot?

- WeChat 270 millió aktív felhasználó
- WhatsApp 350 millió aktív felhasználó
- Line 300 millió felhasználó
- KakaoTalk 110 millió felhasználó
- Facebook messenger nincs hivatalos adat, de több száz millió felhasználója lehet

Van olyan, amiről alig tudunk. Voltak időszakok, amikor az egész amerikai startup piac pezsgőt bontott és fejenpörgött, amikor egy szolgáltatás elérte a 100 millió felhasználót. A fenti cégek úgy lépték át ezt a méretet, hogy észre se vettük. Közülük többen alig két évesek, ami azt jelenti, hogy robbanási pályára alig pár hónap alatt álltak.

Ilyen növekedés mellett az 1 milliárd felhasználó szám nagyjából 1 évre van, talán kicsit többre. Lehet rá készülni.


Stratégia vagy adaptáció

Egy korábbi bejegyzésben írtam arról, hogy az ember egyik sajátossága, hogy képes a jövőt elképzelni és arra reagálni. Annyira jók vagyunk benne, hogy a munka világában építettünk is erre egy szakterületet, úgy hívják: stratégia.

A Singularity University-n a big data témakörben az egyik legérdekesebb trend számomra az volt, hogyan változtatják meg a cégek működését a big data rendszerek. Ez az egyik olyan buzzword, amit leírva sok helyen láttam már, de valódi hatékonyságát ritkán tudtam ellenőrizni.

Most minta mégis valódi változások jönnének és a nagy mennyiségű élő adat feldolgozására képes rendszerek miatt átalakul a cégek működése.

Egy nagyon jó példa, a pénzügyi szektorban olyan rendszereket építenek, amelyek nem modelleket használnak a piaci befektetések menedzselésére, hanem olyan adatfeldolgozó rendszereket, amelyek elképesztő mennyiségű élő adatra reagálnak, mintakövetés helyett az anomáliákat keresik, ezeket vizsgálják és hoznak elképesztően gyorsan döntéseket.

A cégek működésére ez óriási hatással lesz. A vállalati működés az agy működését imitálja, annak is azt a képességét, hogy megjósolja, mi következik – nexting – és azt a képességét, hogy gyorsan felismerje az anomáliákat – oroszlán a bokorban – és ezekre gyorsan reagáljon.

Erősödik az adaptáció és a gyors reagálás szerepe a modellezés mellett, ami azt jelenti, hogy egy cégnek a jövőt már nem csak megjósolni kell, de az automatizált, valós idejű adatokon alapuló adaptivitás szerepe is nő a versenyképességben.


Terminátor: A gépek csendes forradalma

Emlékszel a jelenetre, amikor a Terminator egyik híres jelenetében robotok gépfegyverekkel rohanják le az emberek állásait és az egyik robot a lábával szétroppant egy emberi koponyát? A jelenet akár szimbóluma is lehetne a gépek forradalmának, ám minden rossz benne, ami csak lehet. A gépek ugyanis csendes forradalmat indítottak el a 80-as években a középosztály ellen és ez azóta is folyamatosan haladnak előre, miközben észre sem vettük.

Egy olyan világban élünk, ahol hamarosan 1 trilliárd eszköz lesz a neten, közben a foglalkoztatás es a regenerálódás a gazdaságban egyre lassabb ütemben halad minden egyes gazdasági krízist követően. Kezdenek eltűnni az állások a világból, főleg alacsony képzettséget igénylő formáik. A forradalom fájdalmas és már most milliókat érint, főleg a fiatalok, akik képzetlen munkahelyek hiánya miatt már nehezen tudnak bekerülni a foglalkoztatásba.

A tegnapi és mai Singularity University konferencia után egyértelmű lett számomra, hogy középtávon megoldjuk az energia problemát, megtanulunk húst tenyészteni, vizet tisztítani, megtanulunk eltartani fenntarthatóan 7-10 milliard embert. A nagy problémák többségét exponenciálisan fejlődő technológiák támadják és minden ilyen technológia tényleg a fény sebességével halad.

De mindezeket a problémákat nem emberek milliardjai oldják majd meg, hanem pár millió felkészült ember olyan technológiai, számítógépes es robotikai kiterjesztésekkel, amivel képesek bármit elérni, amit ember el tud képzelni.

Miközben megoldjuk, hogy ennyien elférjünk a földön, nem látni, hogy azt miként fogjuk, hogy értelmet adjunk ennyi életnek. Az ember fizikai erejént régóta elkezdtük kiváltani, precíziós motoros képességeit éppen most váltjuk ki, produktív agyi számítógép képességeinek nagy részét pedig a 80-as évek óta kezdjük helyettesíteni és a helyettesítő gépek fejlődése elképesztő, szintén exponenciális.

Az emberi szervezet fejlődése lassú, az emberi agy utolsó nagy frissítése pár tízezer éve volt, de ez a test, ez az agy egy olyan világot teremtett, ahol a technológia exponenciálisan fejlődik, nem egy területen, szinte minden fontosabb területen.

Mik a következmények? Én most azt látom, hogy ha így haladunk tovább és nem történik az emberi potenciál kiterjesztésével kapcsolatban valami nagy áttörés következő években – ami akár meg is történhet – az inaktív társadalmak kora jön, sok alibi munkát végző emberrel, szűk hatalmi elittel és azokkal a magasan képzett szakemberekkel, akik kiszolgálják ezt az elitet.
Egy ilyen világban a társadalom stabilitását az éppen elégséges szociális körülmények és a mentális lefoglaltság jelenti majd – TV, Facebook, stb -.

Ha nem ez fog történni, akkor mi? Az emberi potenciál fejlesztésének, az ember motivációs képességének erősítése, az emberi kreatívitás fenntartása, fejlesztése nélkül erős egzisztenciális kérdőjelek közé kerülhet az emberiség hamarosan, és egyre komolyabban érzem, hogy ez ma legnagyobb feladatok egyike a mai világban.


Menjek/Maradjak?

Személyesen is érintett vagyok ebben a történetben, a Speakeasy csapatával éveken át voltunk közös irodában, költöztünk helyekről helyekre, a csapat egyik tagjával – Lócival – pedig minden évben most már sokadszorra vesszük be valamelyik európai nagyvárost. A csapat két tagjával egy egyetemre jártam, láttam és végigkövettem ahogy létrejött az alábbi történet.

A csapat pár hónappal ezelőtt kiment az Egyesült Államokba és leforgatták a Menjek/Maradjak c. dokumentumfilm első részét, amiről elsőre nem tudtam, jó-e a világnak, hogy elkészült, aztán mikor megnéztem, aztán mégegyszer, rájöttem, hogy amit itt dokumentáltak, az egy egész generáció gondolkodásának közös metszete.

A gondolat, hogy el kell menni innen, új életet kezdeni, visszavágyódni, visszajönni, lehetőségeket keresni és találni, felfedezni a világot mindenkiben benne van. 2008 után valahogy a lehetőségeket kereső, de itthon már nem találó generáció, amelyik küzd a munkanélküliséggel, az alacsony fizetésekkel és a rossz munkával, az a generáció, akit az internet rádöbbentet, hogy milyen távlatok vannak máshol, az a generáció, amelyik a lehetőségek beszűkülése és a világ betódulása a mobiltelefonon keresztül arra döbbentett rá, hogy érdemes megpróbálni külföldön, de közben azt is tudja, hogy az otthon, a barátok és a család elhagyása milyen áldozatokat követel.

Lóciék felvállalták a feladatot, hogy szószólói legyenek ennek a generációnak és megmutassák a világ nagyvárosaiba kivándorolt magyarok életén keresztül, hogy mit jelent menni és mit jelent maradni. Nem akármilyen sikerrel, szerintem hazai dokumentumfilmes viszonylatban kiemelkedő nézettséget sikerült elérniük az első epizóddal, most pedig támogatókat toboroznak az Indiegogo-n a következő projektjükhöz, amit Londonban forgatnak majd.

Ha úgy érzed, érint a téma, küldj nekik pár forintot és hamarosan újra gondolkodhatsz a kérdésen, hogy érdemes-e menni, vagy jobb maradni:
http://www.indiegogo.com/projects/menjek-maradjak-leave-stay-london-episode

Az első film pedig:


Startup: Királydráma

Egy startup elindulása, vállalkozás felépítése tele van óriási élményekkel de rengeteg drámával is. Az egyik legnehezebb dolog nem is a képességek hasznosítása, termékek kitalálása és piacra vitele, hanem a vállalkozások építésének emberi oldala, megélése és kezelése.

Rengeteg cikket olvastam már arról, hogyan kell vállalkozást építeni, hogyan kell marketingelni, pilotolni, lean módon építkezni, embereket felvenni. Nekem ezekkel ritkábban voltak gondjaim, a legnehezebb dolog soha nem a munka, hanem a stressz menedzselése volt. A stressz, ami teljesen be tudja szippantani az embert, fel tudja őrölni, hogy aztán úgy tegye ki magából, mintha semmi értelme nem lenne.

A vállalkozások építésében eltöltött évek alatt – így visszatekintve – átéltem rengeteg visszautasítást, butaságot, lehetetlen elvárásokat, fals ígéreteket, szándékos rossz akaratot, olyan dolgokat, amiket az ember színdarabokban szokott látni. Mégis nagyon hálás vagyok érte, mert bár volt többször volt olyan, hogy úgy éreztem, maga alá gyűr, végül megtanultam kezelni mindazt, ami ezzel együtt jár és ez az életem minden területére jótékony hatással lett.

Menedzselni a határokat, az alvással töltött időt, a feltöltődésre szánt időt, a képességet a munka és a magánélet lehatárolására, a képességet, hogy a kemény dolgokkal szembenézzünk, a visszautasítással szembeni toleranciának a növekedését, a belülről vezéreltség erősítését, a megbocsátást, vagy például annak az erősítését, hogy ebben a világban semmi nem személyes és semmi nem Rólad szól.

Ha valaki párszor megpróbálkozik vele és nem pusztul bele, akkor a munka világának utcai harcossává válik.


Akik megcsinálták a hazai webet 2013-ban

A vs.hu felüdülés volt a mobilom kijelzőjén. Érthető navigációval, gyorsan betöltődő felületekkel, megnéztem a weben, ott is szép.

Tudja:
- Flat dizájn
- Responsive megjelenés
- Kellemesen játékos animációk
- Egész oldalas, multimédiával kiegészített cikkek -» amit mostanában a The Guardian és a New York Times forradalmasított
- A medium.com-hoz hasonló letisztult megjelenés

Igen, hasonlít a Verge-re, igen, a Medium.com-ra is, de kit érdekel.

Olyan webes iparos munka, ami világszinten 2013-at képviseli. Ellentétben a sok béna és használhatatlan weboldallal, ami piacra kerül.


Jövő

Van egy emberi tulajdonság, amelyről biztosan tudjuk, hogy az emberen kívül más nem képes. Mi, ellentétben más élőlényekkel el tudjuk képzelni a jövőt, nem csak azt, hogy mi következik. Ez utóbbira rajtunk kívül szinte minden állat képes, úgy hívják nexting. Ha dobnak felénk egy labdát, elhajolunk, nem csak mi, minden állat. Mi azonban bele tudunk pillanatani abba, ami még nincs, abba, ami még nem biztos, hogy lesz. Jövőbe látó lények vagyunk.

A Neurománc híres szerzője, William Gibson szerint a “jövő itt van, csak még nincs teljesen elterjedve”. Az egyik kedvenc mondásom, mert rávilágít, hogy bár apró jelek formájában, de minden itt van, ami a jövőt alkotja, minél közelebb van, annál valószínűbb, hogy látjuk az oda vezető utat, erőteljesebb mintákként és trendekként.

Általában a jövőbe látó képességünkkel pont az a probléma, ami az előnye is. Az agy hatásosan szimulál és mint ilyen elképesztő erővel képes azt a látszatot kelteni, hogy amit elképzelünk egy adott információ halmazból, az meg is fog valósulni. Gyakran azért hozunk rossz döntéseket, mert annyira hiszünk annak amit az agyunk mesél, hogy képtelenek vagyunk rá félinformációkból épített szimulációként és lehetséges jövőként gondolni.

Mégis, a paradoxon az, hogy úgy tűnik, hogy egyesek ereje pont abban rejlik, hogy képesek egy általuk kiválasztott jövő felé tartani olyan erővel, hogy az egy egész iparágat új irányba indítanak el. Steve Jobs, Larry Page, Ewan Williams vagy Elon Musk jó példái ennek az embertípusnak.

Ez utóbbi képességet olyan nagyra értékeljük, hogy azokat az embereket és cégeket – pl. korábban a HP, IBM, mostanában pedig az Apple és a Google -, akik olyannak látszanak, mintha erre képesek lennének, sokkal többre tartjuk, mint azokat, akik csak a jelent képesek maximális teljesítményen hozni.

Úgy néz ki, hogy jövő fetisiszták vagyunk és akik közülünk jobban képesek szimulálni, azokra árgus szemekkel figyelünk.