Archive for december, 2013


TED és felszínesség

Érdekes kritika jelent meg nemrég, hogy a TED-en tartott előadások mennyire felszínesek és ez a felszínesség valójában inkább káros, mint egészséges. Hogy az előadók többsége inkább a Csillag Születik mintájára kerül kiválasztásra és kevésbé a tudományos értékeket helyezik előtérbe.

Egyáltalán nem értek egyet ezzel az érveléssel. A TED nem a kutató laborok világa, nem a mélyen szerkesztett akadémiai kiadványoké, ha valaki mély tudásról álmodik, meg se próbálja azt egy előadástól várni. A jó előadás művészet, az információ átadásnak, az izgalomnak, a megismerésnek és a szórakozásnak a keveréke.

A TED-et én soha sem primér információ forrásnak láttam, hanem olyan élménynek, amin keresztül betekintést kaphatok más tudományterületek innovációiba és ahol elég inspiráló formában kapom ezeket, hogy ha érdekel, tovább tudok olvasni róla.

Ha mélyre akarsz bármibe jutni, akkor ne azon lamentálj, hogy a TED mennyire sekélyes vagy sem, hanem azon, hogy képes vagy-e bármire több száz órát rászánni, hogy valódi mélységbe juss. Olvasni, írni, beszélgetni, gondolkodni valamin, ami aztán valódi változást tud hozni. És legyünk őszinték, az emberek többsége soha nem fog továbblépni a TED előadásokon.

Pedig a TED előadások legjobbjai mögött kiadott könyvek, hónapokra elegendő olvasnivaló van, akár több 10 évnyi kutatómunka, a színpadra nem azért nem viszik fel mindezt, mert nincs mögötte tudás és mélység, hanem mert pontosan tudják, hogy egy előadás célja, hogy megmozgasson.

A tudás megszerzése az érdeklődés felkeltésén keresztül tud elindulni, amely motivációval és akarattal együtt hosszú távon tudásba tud átfordulni.

Konferenciákra azért kell járni, hogy a képzelőerőnket mozgósítsuk, inspirálódjunk. 100-ból 90 ember ennyivel bőven beéri, mert nem érdekli, nem mozgatja meg, nem azért néz TED előadásokat, mert változtatni akar a világon, hanem mert el akar kellemesen tölteni 15 percet és minden világváltoztató ereje egy Facebook megosztásban kulminálódik. Nincs ezzel semmi gond, néhány embert viszont tényleg elindít, megmozgat, hogy mélyebbre jusson és változásokat hozzon.


Boldogság és botladozás

A Stumbling on happiness az év könyvje nálam. A gyenge cím alapján nem olvastam volna el, ha Maria Popova – http://www.brainpickings.org/ – nem ajánlja, mint 2012 egyik legjobbját, ugyanis a cím alapján egy boldogság kereső vudu könyvre számítottam. Tévedtem.

Mostanában nagyon érdekel az agykutatás, kontemplatív tudományok, a tudás és az érzékelés határterületei és bár az irodalom és a filozófia rengteg zsenit adott a világnak, akik mélyen láttak az emberi pszichébe és rajtuk keresztül rengeteg dolgot megérthetünk magunkról, az utóbbi időben a kognitív tudományok és kísérleti módszerek számos olyan tényt erősítettek meg, amik megváltoztatják – megváltoztathatnák – a magunkról alkotott képünket.

A könyvről két fontos dolgot lehet elmondani, amit tudományos könyvekről ritkán. Nem próbál meg messzemenő következtetéseket levonni, mégis a kortárs kutatási eredmények megmutatásával nagyon erős következtetésekre vezet rá arról, mennyire rosszul tudunk dönteni a saját boldogságunkról. Második, és ez talán még ritkább, a könyv elképesztően vicces, tele van humoros kiszólásokkal, amik cseppet sem csorbítanak a hitelességén, az olvashatóságon viszont rengeteget javítanak.

Röviden a könyv a boldogságról, egész pontosan arról a képességünkről szól, hogy úgy irányítsuk az életünket és olyan döntéseket hozzunk, hogy boldoggabbak legyünk. A könyv konklúziója az, hogy bár nagyon sok mindenben elképesztően tehetségesek vagyunk, ebben biztosan nem.

Először is a psziché rendelkezik egy immunrendszerrel, amely a minket érő hatásokat segít feldolgozni. Ez a rendszer alapvetően segít minket úgy látni a világot, hogy abban különlegesnek érezzük magunkat, hogy akár a legkomolyabb traumákat is képesek legyünk feldolgozni. Az agy alapvetően torzítja a valóságot, de azért az információkat a valóságból szedi. A könyv főzésnek hívja ezt a folyamatot, amelyben az agy tudatalatt főzi a tényeket, amelyeket aztán a tudatos agy elfogyaszt.

Ez az immunrendszer hasonlóan a biológiaihoz nagy károkat képes rendkívül hatékonyan menedzselni, ezért van az, hogy bár kevéssé hihető, a vállások nagy része, a munkahelyek elvesztése után ez a rendszer elékpesztően hatékonyan működik és pár hónap alatt visszahoz minket a megfelelő helyzetbe. Ugyanez a rendszer már úgy tűnik nem kapcsol be akkor, ha kevésbé negatív élményeket élünk át, ezért gyakran nehezebb lehet feldolgozni a rossz élményeket, mint a rendkívül rossz élményeket.

Az agy és a szem a mi érdekünkben konspirál, de ennek a konspirációnak az egyik legfontosabb sajátossága, hogy zárt ajtók mögött történik, tudatosan nem látunk rá. Mivel nem tudjuk, hogy jelenleg is éppen úgy főzünk a valóságból élményeket, hogy védjük magunkat, ezért amikor a jövőre gondolunk, nem vesszük figyelembe, hogy pont ugyanezt fogjuk tenni, akkor amikor a kocsinkat ellopják, amikor megbetegszünk, vagy más nem kívánt dolog történik velük. Nem hisszük el magunknak, hogy bármi is történik velünk – főleg ha nagyon rossz dolgok -, az agyunk és a szemünk ott lesz, hogy megvédjen minket.

Szóval miért is nem tudunk a saját boldogságunkról jól dönteni? Mert a képzeletünk, ami segít minket abban, hogy jövőbeli eseményeket és azok hatásait elképzeljük bár oroszlánok elkerülésére rendkívül alkalmas, az érzelmi állapotaink előrejelzésére szinte alig.
- A képzelet első nagy hiányossága, hogy az emberi agy nem tárolja a történéseket, pusztán azok kereteit és amikor kell, fantázia segítségével feltölti a hiányzó részleteket. Mindezt annyira jól, hogy mi magunk sem látjuk a képzelet és az emlékezet határait, márpedig nemhogy léteznek, de bizonyos dolgokra, például egy esemény utolsó részére, sokkal inkább emlékszünk. Első probléma tehát, hogy nem úgy emlékszünk egy eseményre, ahogy egyébként ott éreztük magunkat.
- A képzelet második nagy hiányossága, hogy rávetíti a jelent a jövőre. Leginkább a jelen érzéseit. Bár vizualizálni nagyon szépen tudjuk a jövőt, azt az érzést, amit ott fogunk érezni, már egyáltalán nem. Valójában az elme úgy működik, hogy elképzeli a jövőt, majd rávetíti a jelen érzéseit.
- A képzelet harmadik hiányossága, hogy képtelen felismerni, hogy a dolgok máshogy fognak kinézni akkor, ha már megtörténtek, egész konkrétan nem tudjuk felismerni, hogy a rossz dolgok sokkal jobb színben fognak feltűnni.

Összefoglalva rosszul emlékszünk amire emlékszünk, ebből pedig igen rossz jövőbeni következtetéseket vonunk le, amik sokkal inkább a jelen állapotunkat tükrözik, semmint azt az állapotot, amit a jövőbeni események megélése után fogunk érezni. Úgy néz ki, hogy egy tehetséges festő képei alapján kellene megtippelnünk egy olyan jövőbeni állapotot, amiben két konspirátor folyamatosan a háttérben mozgatja a szálakat és formálja az emlékeinket annak megfelelően, hogy nekünk a jelenben jó legyen. Szóval ez a rendszer bár rendkívül sikeresen véd meg minket a jelenben, a jövőbe látó képességünket érzelmi szempontból alapvetően használhatatlanná teszi.

De szerencsére van megoldás. Úgy néz ki, hogy ha olyanoktól kérünk információt, akik most ebben a pillanatban megélik azt, amire mi számíthatunk a jövőben, akkor a kutatások eredményei szerint nagyon jó következtetéseket tudunk levonni ezekről a szituációkról. Egy probléma van csak ezzel, ha hasonlóak vagyunk más emberekhez, akkor, ahogy a legtöbb ember, mi is azt gondoljuk, hogy nem vagyunk olyanok mint mások. Sőt. Azt gondoljuk, hogy mi teljesen egyediek vagyunk, egyedi módon éljük meg az eseményeket és ezért nem támaszkodunk másokra.

Innen pedig be is zárult a kör. Az egyetlen lehetőségünket arra, hogy használható következtetéseket vonjunk le a jövőről, aláaknázza annak az képnek a fenntartása, hogy úgy gondolkodhassunk magunkról, mint az univerzum teljesen egyedi teremtményéről. Másokra aktuális élményeire nem hallgatunk, mert azt hisszük hogy teljesen mások, mint mi – pedig egyáltalán nem -, magunkra viszont annak ellenére, hogy a képzelőerőnk és a saját tudatunk működése miatt nem szabadna, annál inkább.

Ezért bukdácsol szinte mindenki a saját boldogságának keresésében, ha másban nem is ebben legalább nagyon hasonlóak vagyunk. Olvasd el, érdemes. Stumbling on happiness.


2013

Eltelt lassan ez az év is, nézzük meg mi történt idén a digitális iparágban:

- A mobilweb 20%-át eszi a teljes webes használatnak
- A Google Glass, ahogy sejtettem nem ütötte át a mainstream kapuját.
- A drone-ok reptetését jövőre privatizálják az Egyesült Államokban, idén már ilyen rendszerek egész garmadáját láttuk.
- A Grand Theft Auto 3 nap alatt 1 milliárd dollárt termelt.
- Az idei évet digitálisan a Messaging appok vitték, amikről kiderült, hogy nem csak milliárdos felhasználó bázis felé tartanak, de a milliárd dolláros bevétel felé is.
- A Snapchat az új MMS, itthon még nem használjuk, de szerintem hamarosan itthon is elindul azoknak a képeknek és tartalmaknak a cseréje, amikre nem szeretnénk hosszú távon emlékezni.
- A digitális pénz látható közelségbe került. Kínában Bitcoin bányák épülnek, és már a rendszer működéséből fakadóan is látható, a jövő digitális pénzei sokkal bonyolultabbak és sokkal komolyabb problémákat kell átívelniük, mint ahogy eddig gondoltuk, ugyanakkor nagyobb stabilitást adhatnak, mint a jelenlegi pénzügyi rendszerek.
- A mobil hivatalosan is megy a TV-re, az idei karácsonyi iPhone reklám az első, aminek a középpontjában az állandóan telefonon lógó tinédzser és a TV-n megosztott közös élmény öröme volt. Android is megjelent a Chromecast-tel.
- A tabletek sebessége az új iPad-ek megjelenésével olyan ütemben gyorsul, hogy akár 2 éven belül elérhetik az iPad Air-ek szintjét, a britek harmada már tabletet használ, nincs nagyon mit szépíteni 2013-ban kiderült, hogy a PC érát gyors ütemben hagyjuk magunk mögött.
- A hordozható kütyük piacra kerülésének éve volt 2013, de idén nem terjedt el széles körben. Továbbra is a Pebble a leghasználhatóbb, de a sport órákon kívül széles körben használható igazi tömegterméket idén senkinek nem sikerült piacra vinni.
- Az amerikai felhasználók 20%-a használja az Instagramot, a fotózás, mint appért folytatott harc folytatódik.
- A Facebook már nem a legtöbbet használt közösségi szolgáltatás a fiatalok körében, a Twitter és az Instagram a nyerő.
- Az online TV nézés erőteljesen jön fel az USA-ban, a TV-zés történetében először csökken az előfizetők száma. És mit néznek helyette? Netflix-et.
- Az Apple térkép szépen lassan megelőzte a Google Maps-et, pedig emiatt rúgták ki Scott Forstall-t. Mivel mindenhonnan az Apple saját térképére jutunk az operációs rendszerben és mélyebben integrált – jelzések, nyitó képernyőn megjelenés utazás közben -, nagyjából ugyanaz történik, mint az Internet Explorer és a Netscape kapcsolatában 15 éve. Aki vezérli a platformot, könnyebben el tudja vinni az ügyfeleket.
- Míg korábban az Apple-t már leszálló ágban kezelték az amerikai piacon, idén visszatért a növekedési pályára, mint a legnagyobb amerikai telefon értékesítő.
- A Youtube forgalmának 40%-a idén már mobilról érkezett. 25%-ról kúszott fel alig egy év alatt. A mobil videózás robbanásban van.
- 2013-14 az alap alkalmazásokért harc éve az új mobil érában. Fotózás, telefon, üzenetküldés, kapcsolatok.
- 2013-ban az Android elérte az 1 milliárd felhasználót. Jövőre jön az iOS, utána pedig szerintem vagy egy fotó megosztó, vagy egy üzenetküldő app.
- 2013 a hangvezérlés térnyerésének éve volt. Itthon még nem sajnos a nyelvi korlátok miatt, de a hang alapú keresés már nálunk is szépen működik. 2013-ban hittem el először, hogy közelében vagyunk annak a forradalmi lépésnek, hogy ne billentyűzetről adjunk információt egy számítógépnek, hanem olyan formában, ahogy nekünk a legtermészetesebb, a hangunk segítségével és úgy, ahogy a legkényelmesebb, természetes emberi tolmácsolásban.

Ha össze kéne foglalnom 2013-at, akkor annyiban volt más az előző évekhez, hogy a webes szolgáltatások, témák szinte teljesen kikoptak a technológiai párbeszédből, nem mintha nem történt volna innováció a technológiai piacnak ezen a tájékán, egyszerűen csak teljesen megváltozott a fókusz. Eszközök, platformok, a korábban megkérdőjelezhetetlen szolgáltatások újragondolásának éve volt 2013. Az új technológiák éve is lehetett volna 2013, de végül nem lett. Idén is az iPad-ről, az iPhone-ról és az androidos csúcskészülékekről szólt elsősorban a sajtó, szépen csendben pedig elkezdtek felnőni az okos otthonokat, szenzorokat támogató cégek.

Akárhogy is 2013-ban sokkal közelebb kerültünk egy olyan futurisztikus világhoz, amit korábban csak sci-fikben láthattunk, ahol az emberek számítógépekkel beszélnek, ahol széles körben vesznek körbe minket szenzorok és mindezt nem csak néhány technológiai szakértő használja, hanem valódi tömegek.


10 év

El sem hiszem, de 10 éve írok blogot, még az egyetem alatt kezdtem a szakdolgozatom előkészítő munkálatai közben. Akkoriban a Google csak egy robbanásban lévő kereső volt, a szakmai blogok épp nyitogatták a szárnyaikat az Egyesült Államokban, a Gmail éppen elindult, de még csak meghívóval lehetett regisztrálni, Demszky Gábor elkezdett blogolni, itthon csúcson voltak a Suematrahoz, Mileshez, Tornadohoz és Plastikhoz hasonló személyes blogok, a nagy cégek sem Facebook profilokat, hanem blogokat indítottak, és valakik már írtak egyesekről, akinek az ismerősei állítólag tudtak pénzt csinálni belőle. A Google-ről azt mondták, hogy 10 éven belül nagyobb cég lesz, mint a Microsoft és mindenki az internetes szolgáltatások aranylázában égett, az Apple pedig még vonal alatt repült az új iPodokkal.

Az internet pegig még az a hely volt, ahol úgy általában különlegesnek éreztük magunkat.

10 év elképesztően sok idő, mégis sok téma itt maradt, de még több új dolog érkezett. Ha megkérdezel akkor, mit lesz 10 év múlva, bizonyos szempontból biztos sok mindent beleláttam volna a jövőbe, de még érdekesebb, hogy miket nem. Egyszerre léptünk alig előre és egyszerre változott 10 év alatt meg szinte minden, ami a technológiai világban érdekes.

Az internet közmű lett és minden ami rajta elérhető, ugyanekkora jelentőséggel bír manapság. Azok, akik ma változást akarnak a világban, már nem feltétlenül az internet felépítésén dolgoznak, nem kép és tartalom publikáló szolgáltatásokat építenek, hanem robotokat, drónokat genetikai mérő rendszereket, elektromos autókat és rakétákat, eszközöket, amik ugyan használják az internetet, mint adatátviteli csatornát, de már sem annak eredeti kulturáját, sem egyéb sajátosságait nem tekintik különösebb vívmánynak.

Akkor biztosan nem láttam volna előre sem az okostelefonokat, sem a tableteket, sem az Apple menetelését, a kütyü kultúra megjelenését, a Twitterezést és a Facebookozást, sem az okos órákat, sem az Apple TV-t, röhögtem volna, ha valaki azt mondja, hogy az apám egy egy videós szolgáltatáson fog nézegetni videókat és a nagynéném is mobilon készített fotókat fog küldözgetni interneten keresztül. Úgy egészében nem készültem volna fel arra, hogy minden forradalmi jelentőségűnek látszó dolog olyannyira lesz hétköznapi, mint bekapcsolni a TV-t.

És arra sem, hogy milyen elképesztő fejlődésen megy majd át alig 10 év alatt a technológia.

- Hogy telemarketing robotok fognak hívogatni telefonon:

http://io9.com/freakishly-realistic-telemarketing-robots-are-denying-t-1481050295

- Hogy a természetes hangvezérlés csak egy lépésre van tőlünk
- Hogy emberek fognak járni exoskeleton kiegészítőkkel: http://www.ted.com/talks/eythor_bender_demos_human_exoskeletons.html
- Hogy robotok fognak rohangálni hamarosan az erdőinkben: http://www.youtube.com/watch?v=wE3fmFTtP9g és droneok repülnek majd a levegőben

Hát ennyi. 10 év.


Senki nem nevet egy kiborgon

A novemberi SU egyik legjobb előadása egy mozgássérült előadóé volt, aki néhány évvel ezelőtt elvesztette a jobb kezét egy balesetben. Néhány évig élt így, aztán bekerült egy programba, ahol kapott egy kézprotézist, amivel képes 18 különböző mozdulatot elvégezni. Mindegyiket más izomcsoport mozgatásával.

A protézisekkel kapcsolatban színpadra jött egy 3D-s nyomtatással foglalkozó kutató is, aki a hozzá hasonló embereknek gyártott protézisek fejlesztésével foglalkozik. Olyan külső rendszereket készít, amik bénult embereket tudnak újra megtanítani járni, protéziseket, amik képesek rengeteg mozdulatra. Nagyon érdekes témákat feszegetett, például, hogy miként kell tervezni ilyen eszközöket.

Korábban az volt a trend, hogy a protézisnek az emberi testrészt kell utánoznia, amit helyettesít, de nem sikerült elérni azt a szintet, ahol a protézisek felismerhetetlenek legyenek, ahová pedig sikerült eljutni, abban a formában az emberek elutasították. Kéz kinézetű kezekben és a láb kinézetű lábakban van valami alapvetően fura, amit az ember nem tud megszokni.

Példaként felhozta, hogy ahelyett, hogy a tervezésben az emberi végtagokat próbálnák utánozni, az látszik működőképes iránynak, hogy ezeket pont olyanra tervezik, mint amilyenek az egyéb kiegészítők, amit az emberek viselnek. Sokkal kevésbé az imitált emberi anatómia és sokkal inkább a “Swarowski” az iránya a protézis tervezésnek. Mutatott is pár képet, ami elemi erővel mutatta meg, hogy egy gyönyörűen megtervezett 3D-s láb protézis hatásában mennyire képes például egy ékszerhez hasonlítani. És bár ha valaki ezt elmondja nem hiszem el, ahogy ott láttam a képernyőn, azt éreztem, hogy egy ilyen protézist még én is szívesen hordanék, de én nyilván nem tudok és rögtön meg is értettem, hogy mi a zseniális ebben a gondolatban. Az ékszer olyan tárgy, amit irigyelni tudunk és egy mozgássérült ember rögtön nem rejteget valamit, hanem rendelkezik valamivel, ami másnak nincs. Talán furán hangzik, de ez a helyzet. Kicsit olyan, mint amikor Oscar Pistorius megfutotta a 100 méteres távokat olimpiai szinten és az egész sport világ felbolydult, hogy a protézis, amit hord valójában alkalmasabb futásra, mint egy normális emberi láb. Oscar Pistorius-t senki nem sajnálta, szánta, mindenki megijedt, hogy valójában a protézis lesz számára az előny, amivel nyerni fog.

A legjobban az a kép írja ezt le, amit a brit mozgássérült előadó mondott a beszéde végén, hogy miért örül annak, hogy részt vehet a programban, ahol ezt az új protézist használja. Korábban megnézték az utcán és most is megnézik, ebben nem változott semmi. De most már senki nem nevet és szánakozik rajta, ugyanis egy kiborgon senki nem nevet.