Archive for január, 2014


A technológia jövője: Daimon

A gép-ember kapcsolat jövője a személyes AI partner, amely ellátja az embert minden információval és funkcióval az egészségesen működéshez. Ismeri az ember belső világát, tudja, hogy milyen szituációkban milyen támogatást kell adnia és képes az emberi teljesítményt, stabilitást nagy mértékben javítani.

Az Arany iránytű című film leginkább arról híres, hogy miatta nem látsz mostanában New Line Cinema filmeket a mozikban. A forgatókönyvének előzménykönyve, amelyben világok sokasága létezik, némely világokban az emberek lelke a testükön kívül él állati alakban és végigkíséri az embert egész életén át. Bár a film óriási bukás volt – az amerikai piacon főleg -, ez az egy elem, a daimon annyira erős ötlet, hogy mikor múltkor újra megnéztük, teljesen megragadt és azóta is többször eszembe jutott.

Egyesek daimonja erős tigris, másoké majom, a gyerekeknek pedig folyamatosan változó, szituációkhoz igazodó állati forma. Nagyon tetszett benne, hogy valami alapvető igényt fogalmaz meg az emberrel kapcsolatban, egy olyan partner igényét, amely velünk együtt élve támogat minket egész életünkön át. Ez a világ, ahol az embereknek daimonja van, sokkal barátságosabbnak tűnik, mint az, ahol az ember egyedül küzd meg a világ nehézségeivel. Ebben a világban a daimon elvesztésének még a gondolata is rettegéssel tölti el az embereket. A daimon egy velünk összenőtt entitás, egy örzőanygyal, amely életünk mozgatórugójaként funkcionál. Inspiráció és isteni kapocs.

Spike Jonze _Her_ elképzelése egy digitális aszisztens. Siri 10.0 vagy Google Assistant 10.0, egy kütyübe zárt entitás, amely nem csak információt ad, de partner is, társ, aki mindig olyan, mint amilyenre éppen vágyunk.

Egyértelmű, hogy a jövő a teljesen személyre szabott digitális támogató rendszereké. De milyennek is kell egy ilyen entitásnak kinézni?

Spike Jonze filmjéből kiderül, hogy nem biztos, hogy az a jó, ha női alakot öltve romantikus kapcsolatba lép az emberrel. Az állatok jó minták lehetnek, mert megtestesítenek rengeteg dolgot, kommunikációt, ismerősséget, és kapcsolati formát, amit egy digitális rendszerrel kapcsolatban is tudnánk szeretni.
Izgalmas kérdés, a jövő biztosan nem csak egy kis eszköz a zsebünkben, de ha nem az, akkor mi?


Mi a technológia jövője?

Egészen a 2000-es évek közepéig a technológia prezentálta magát, és harsány jelzést adott környezetének a létezéséről. A futurisztikus filmek mindegyike olyan jövőt látott maga előtt, amelyben a technológia elfoglalja az életünket és mindent átölelve ránktelepszik. Apokaliptikus filmeknél akár az ember fölé kerekedve, vagy teljesen tönkretéve lakókörnyezetét. Szárnyas Fejvadásztól a Terminátoron át a Minority Riport-ig. Nem csoda, a korszak tervezői és technológusai maguk előtt látták a technológia korábbi térhódítását, ahogy az autók elfoglalták az életünket, az eszközök beköltöztek a lakásunkba, kitöltötték a nappalinkat, bekerültek a zsebünkbe, felkerültek a fejünkre.

Spike Jonze új filmje, a _Her_ azonban egy teljesen másik világ felé kalauzol minket. A Her egy látható technológiától mentes, mégis elképesztően fejlett mesterséges intelligenciák uralta világot fest fel elénk, ahol elsősorban nem képernyőkön keresztül mediáljuk az életünket, nem ütközünk lépten nyomon valamilyen kütyübe, mégis a velünk lévő technológia a legtermészetesebb módon kerül velünk kapcsolatba.

A film mesterséges intelligenciája Scarlett Johannson hangján és stílusában kommunikál a férfi főszereplővel, aki beleszeret a gépbe és kettejük kapcsolatán keresztül tudjuk meg, milyen ebben a világban élni.

Fura, de nekem sokkal jobban tetszik ez a jövő, mint bármelyik futurisztikus, repülő autós fantázia. Van benne valami elképesztően emberi, abban az értelemben, hogy a technológia a legemberibb módon, a nyelv adottságait kihasználva kommunikálva és egy valós személy stílusát felvéve, ráadásul elképesztően vonzón jelenik meg.

Johny Ive híres mondása, hogy a technológia akkor van jól megtervezve, amikor megszűnik technológia lenni és beolvad az életünkbe.

Megszoktuk, hogy a technológia alapból az, ami feltűnő és ami új. És ebben benne van az a fajta agresszívitás, ahogy beköltözik a környezetünkbe, átfogja az életünket. De mi van akkor, ha mindez csak átmeneti állapot, ha a technológia elindul abba az irányba, hogy beolvadjon az életünkbe és úgy emeljen fel minket, hogy közben észre sem vesszük?


Youtube = oktatás

Egy. Elkezdtem fejleszteni a rajz tudásomon, főleg karaktereket szeretnék jobban rajzolni, vettem egy Wacom nyomásérzékelős elektronikus tollat az iPad-hez – nehogymár ne ehhez ne találjak valami digitális megoldást -, és nekivágtam a Youtube-nak, hogy keressek néhány oktató anyagot. Mondanom sem kell, tele van elképesztő mennyiségű és jó minőségű anyaggal.

Kettő. Tegnap ajándékozás volt, két gyerek egy gyönyörűen meghatjogatott papír virágot készített ajándékba, kérdeztem, hogy honnan van, kiderült, hogy a Youtube-ról nézték le a hajtogatást.

Három. Kicsit később az egyik lány rokon elkezdett kötni, elővette a laptopot és egy Youtube videóban nézte meg, hogyan kell az adott mintát kötni.

Tucatszámra látok erre példát, a Youtube mintha az emberi készségek közvetítésének egyik legnagyobb motorjává vállt volna az utóbbi pár évben. A világ zenei videó klippjeinek gyűjteménye mellett láthatóan a oktatás egyik kulcsa is lett. Ha van valami, amit meg szeretnél tanulni és át lehet adni szóban, képekkel illusztrálva, majdnem biztos, hogy találsz rá Youtube-on videót.


A Bitcoin rejtély. Ki az a Satoshi Nakamoto?

A napokban a plastik.hu-n megjelent egy olvasmányos leírás a Bitcoin hálózatról, amennyiben még nem hallottál erről a valutáról, kezdésnek érdemes elolvasni.

A Bitcoin hálózat kapcsán talán a legizgalmasabb elem a letrehozójának története. A neve Satoshi Nakamoto, akiről konkrétan nem tudjuk, hogy kicsoda, valójában egy álnév, ami takarhat egy embert, de akár egy csoportot is.

Van egy minket is érintő szála a felkutatását célző vizsgálódásoknak, egyesek úgy gondolják, hogy a hálózat koncepciója mögött az a Nick Szabo áll, aki – láthatóan hazánkbéli származással – nagyjából 1989 óta foglalkozik a digitális pénzzel és bit gold néven kidolgozott elképzelése egyértelműen hatással volt a hálózat fejlesztésére.

A Bitcoin már a létrehozásának körülményei és elindítása miatt is elképesztően egyedi, filmbe illő, láthatóan semmilyen olyan történethez nem hasonlítható, amit eddig ismertünk. Elindítása mögött nincs semmilyen nagy cég, sem egy Tim-Berners Lee féle kutató, sem valami egyetemről kipottyant startup zseni, mint Zuckerberg, sem az egyetemi közegből kiugró és a vállalkozói világban érvényesülő szakember, mint Sergei és Larry. Szinte minden jelölt, akről azt feltételezik, hogy a Bitcoin kitalálója lehet, magas képzettségű, akadémiai körökben mozgó, egyetemen tanító, kriptográfiában jártas szakember.

Egyébként én kicsi valószínűségét látom, hogy egy ilyen rendszer egy ember munkája lenne. Az egész annyira összetett és olyan széles ismeretet feltételez a matematika, programozás, gazdaság, pénzügyi tranzakciók területén, hogy nehezen tudnám elképzelni valaki a pénzügyi rendszerek működését ismerve, a digitális pénz akadémiai előzményeit körbejárva, kidolgozna egy modellt, majd egymaga programozna egy olyan hálózatot, ami mindazt tudja, amit a Bitcoin. Valahogy nem életszerű, mégis annyira jó elképzelni egy zsenit, aki most bizonyítja be a világnak, hogy mit is jelenet a valódi innováció.

Persze nem csak ezt. Nakamoto, bárki legyen is az, állítólag több millió bitcoin felett rendelkezik. Csak, hogy legyen hova tenni, 1 millió bitcoin értéke 2013 decemberének valamelyik napján 1.1 milliárd amerikai dollárnak felelt meg, szóval akárki is indította el a történetet, nagyjából egy top – Youtube, Instagram, stb. – startup exitjéhez hasonló mennyiségű összeggel gazdagodhat, ha szépen lassan értékesíti bitcoin készletét.

Mi ez történet, ha nem a az utóbbi évek legjobb forgatókönyve? Ha a bitcoin nem tűnik el és tovább terjed, az emberi civilizáció történetének egyik legnagyobb szemléleti változását indíthatja el, az olyan teljesen decentralizált pénzügyi rendszerekét és a modell kiterjesztésével számos hasonló decentralizált tulajdonjog menedzselését biztosító hálózatot, amiről eddig feltételezni sem mertük, hogy létezhetnek.

Akárki is Nakamoto, a valódi identitását keresők közül Ted Nelson fogalmazta meg jól a kilétét kutató emberekről. “Nem azért keresik, mert bűnösnek tartják. Hanem azért, mert óriásnak.”


Mosógép és önmagát vezető autó

Azt mondják a számítógépnél nagyobb innováció volt a mosógép bevezetése a háztartásokba. Mert a nőket felszabadította a nehéz házimunka terhe alól, így lényegében ez volt az a pillanat, amikor a nők is megjelentek nagy számban a munkaerőpiacon.

A technológiai innovációk értéke tehát úgy is leírható, hogy felszabadít-e időt az életünkben.

Ha azt nézzük, hogy milyen technológia lenne még képes arra, hogy hasonló hatást érjen el, akkor kevés dolgot tudunk felmutatni. A munka sebessége gyorsulhat egyik oldalon, de idő teremtő technológiát keveset látunk.

A mobilinternet, hordozható számítógép és okostelefon valamennyire ilyen eszközök, mert az utazás közbeni időnk hasznos eltöltését segítette elő. Olyan szituációkat is produktív környezetté tesz, amiről korábban nem is sejtettük, amikor másokra várunk, orvosi rendelőben ülünk, a felszabaduló 5-10 percekkel lényegében kitolta a napunkat.

Ami körbenézve hasonlóan nagy ugrást eredményezhet az időnk felszabadításában, az az autonóm autó megjelenése lehet. Amerikában egyértelműen, de itthon is rengetegen töltik a napjaik egy igen jelentős szeletét autóban. Ingázva, városi dugóban ücsörögve. Ez egyeseknek akár napi 2-3 órát is jelenthet.

Vajon mit lehetne 1-2-3 órával kezdeni ahelyett, hogy az utat nézzük magunk előtt az úton?


T, mint tudás

Olvasom Johny Ive életrajzi könyvét, a Brit oktatási kultúráról és a politechnikumról, ahol tanulta a dizájn alapjait. Johny már akkoriban sem csak elképesztően jól tervezett, de multidiszciplináris képzettséget szerzett, együtt tanult rengeteg tervezővel és olyan cégekkel, ahol megtanulta kommunikálni a tervekkel kapcsolatos koncepcióit, már egész korán ügynökségi gyakorlatra ment, sőt az iskoláját is egy ilyen ügynökség fizette cserébe azért, hogy ott dolgozott. A minimalista dizájnt lényegében a német Bauhaus és az egyszerűségre törekvő tervezői trendeknek köszönhetjük, amit a Brit oktatási rendszer a hatvanas években vett át. Az is érdekes, hogy Johny már egész korán termék dizájn felé mozdult és olyan koncepciókat lehet látni nála egész korán, amik ma is jellemzik az Apple terméksturktúráját. A termékek fanatikus kicsinyítése, kompaktsága, az illesztési tökélyre való törekvés, a kiemelkedő minőségű alapanyagok, ezek mind a Brit szigetekről hozta magával.

Már a könyv olvasásának elején világos, hogy Johny Ive nem – csak – különleges dizájneri képességei miatt lett az Apple vezető dizájnere. Imád beszélni a tervezésről – apja nagyon híres brit tervező és oktató volt, akivel rengteget beszélgettek a dizájnról -, valószínűleg ezért tudta megérteni magát annyira a “főnökkel”, igen mély tapasztalatai vannak az ügynökségi, tervezés társterületeiről, tudja hogyan kell beszélni a nem dizájneri közönséggel, tudja kommunikálni az elvárásait és a tervek mögött húzódó gondolatokat.

T alakú tudásként hivatkozik erre a könyv – a brit dizájn oktatásban törekednek erre erőteljesen -, széles kereszt irányú ismeretek és egy területen igen mély, szakmai képességek. A sikeres tervező – és szerintem szakember – ismérve.


E-Könyv, kész termék

A karácsonyi szezon nagy győztesei tablet/ebook oldalon az Amazon Kindle e-olvasók voltak. Érdekes korábban mennyire nem értettem ezt a kategóriát, ma viszont már ámulattal nézek a könyvolvasókra. Nincsenek régi tapasztalataim erről a piacról, nagyjából fél éve vagyok Kindle tulajdonos, akkor is csak azért vettem, mert a nyaralásra akartam vinni könyveket és nem akartam cipekedni.

Ami viszont az utóbbi időben nagy hatással volt rám, hogy lényegében mennyire kész is van ez az eszköz. Alig néhány éve vannak a piacon, hallunk ugyan róluk, de mégis mint a tabletek lesajnált kistestvérét kezelik. A valóságban azonban az ebook 2013-ban szinte már annyira érett termék, mint a televízió, vagy a rádió.

Csak összehasonlításként a tablet piac korai stádiumban van még, mivel a PC piac babérjaira tör, multifunkciós jellege miatt még óriási fejlődés előtt áll, akár játékkonzolként, akár produktív eszközként, akárcsak fogyasztásra alkalmas kijelzőként nézzük. Gyorsan merül, lassú még, tárhely kell hozzá, nem minden elérhető rajta abban a formában, ahogy szeretnénk. Tele van olyan nem természetes korlátokkal, amik fejlesztése hosszú éveket fog igénybe venni.

Ezzel szemben az ebook olvasó könyvek olvasására kell jó legyen.
Egy prémium olvasó már most tudja amit el tudok várni egy ilyen eszköztől, hogy csak néhány hetente kelljen feltölteni, akkora tárhely van hozzá, amire annyi könyvet lehet feltenni, amit szó szerint életed végéig olvashatsz, olyan katalógusból válogathatsz, amihez nem lehet kivetnivalót fűzni. A klasszikusok ingyen hozzáférhetőek, a friss könyveket pedig meg lehet azonnal venni – kivéve persze ha a hazai könyveket nézzük -.

Egy háttérvilágítással rendelkező könyv olvasóval olvasni jobb, mint egy valódi könyvet. Könnyebb tartani, lehet az ágyban úgy olvasni, hogy a másikat nem zavarja a fény, egyetlen dolog hiányzik még, a retina felbontású e-ink kijelző, de igazából ez sem valódi probléma, az olvasási élményt egyáltalán nem zavarja meg a jelenlegi felbontás sem.

Ha van valami ami a korlátlan előfizetéses zene hallgatáshoz hasonló élményt adott nekem az utóbbi időben, akkor ez biztosan. Egy korábbi óriási piac újraformálásából született élmény, ami valóban előrébb van, mint ahonnan jöttünk.