Kell a zaj (nem)
Scloble mostanában inkább irritál engem, kissé megtestesíti számomra a figyelem hajhász blogger esetét, aki mintha rettegne, hogy kiesik a pixisből. Egy dolgot szeretek benne, gondolatébresztő hülyeségeket ír, néha tényleg inspirálóan félremagyaráz dolgokat.
Most is írt egy jót a zaj védelméről. A zaj a weben, blogoszférában, szakmai kommunikációban minden olyan megjelenítési forma, amely többet ad, semmint be lehetne fogadni. Twitter, ha rosszul van beállítva, híroldalak, ha egyenként olvassuk őket, rss olvasók, ha túl sok blogot teszünk beléjük.
Az utóbbi években a zaj szűrése elsődleges prioritás lett, hogy olyan felhasználói környezetet teremtsünk, amelyik képes minket megvédeni a zajos, vagy egyenként még nem, de csoportosítva már rendkívül zavaró tartalomhullámtól.
A probléma, amit Scoble jól lát, hogy sajnos a szűrők rosszak. A Google rossz, az RSS olvasók rosszak, a Facebook rossz, még a Twitter is rossz - noha még így is az egyik legjobb zajszűrő -. A rossz szűrés pedig piaci rést teremt az olyan infojunkie-knak, mint mi bloggerek, akik a zavarosban halászva néha kikapdosunk egy-két szakmai dolgot, amit érdemes elolvasni.
Amit Scoble félremagyaráz az, hogy ez jó dolog lenne. Nem az, sőt. Amikor keresek “link juice terelésről” szóló cikkeket, mert éppen az érdekel, akár órákon át pörgethetem a Google találati listáit, nem találom meg azt, amit valójában szeretnék.
Amikor emberekkel kommunikálok, nem akarok érdektelen dolgokat olvasni. Ha csak böngészek és témát, vagy inspirációt keresek egy új bejegyzéshez, akkor ok, hogy olyasmikbe is belefutok, amikbe nem kéne, de minden más esetben a cél a durva előszűrés, amiben nekem már nem kell nagyon bogarászni.
Tetszett a bejegyzés? Kövess Facebook-on, vagy Twitter-en.
Nincs kapcsolódó bejegyzés
8 hozzászólás