Dobó Mátyás blogja 2003 óta webes trendekről Rólam

Egy ikon, ami meg fogja változtatni az életed

Az utóbbi időben a következő dologra lettem figyelmes. A Google Reader-ben elsőként a hazai kedvenceket veszem át, majd rátérek az ismerőseim által megosztott tartalmakra, végül elolvasom a nemzetközi iparági blogokat.

Kissé ciki, sőt jogilag is problémás volt korábban, amikor az ember a blogjában mások tartalmait megjelentette azért, hogy az abban rejlő értékeket eljuttassa őt olvasó emberekhez. Ennek azonban most vége.

Most ugyanezek az emberek a Reader-ben és a Friendfeed-en keresztül könnyedén terjesztik azokat a tartalmakat, amiket érdekesnek találnak és nincs benne semmi problémás, sőt kifejezetten örül neki a blogger, ha ez megtörténik. Nem kell hozzá sok idő, hogy ez terjesztési modell szélesebb körben terjedjen el a weben óriási változásokat hozva, akár elsődleges forrása legyen a beérkező webes forgalomnak.

Úgy tűnik, hogy nekem már most azok az emberek kezdenek a fő információ közvetítő forrásaimmá válni, akiket ismerek és akik hozzám hasonlóan újraelosztanak tartalmakat a weben. Korábban is ezt csináltuk, a blogok és a videómegosztók nem véletlenül vannak tele másolt tartalmakkal, úgy tűnik, hogy sokkal alapvetőbb viselkedési mintázat véleményt formálni meglévő tartalmakról, pletykálni, tovább adni, mint létrehozni valami előzmény nélkülit. Az emberek döntő többsége ebben jó és ezek az újraelosztó eszközök ezt teszik rendkívül egyszerűvé.

Jó író kevés van, de olyan ember, aki jó írásokról véleményt formál és ezt elmondja ismerőseinek, rengeteg.

A most formálódó újrapublikáló hálózat középpontjában a terjesztés felett döntő emberek vannak, ők azok, akik egy gomb megnyomásával továbbítják az adott tartalmat több száz, vagy akár több ezer ember irányába. Ez a terjesztési hálózat sokkal inkább automatikus - egy poszt megírása helyett csak egy gombot kell megnyomni - és kevésbé az identitást helyezi előtérbe - ami persze még a későbbiekben változhat -, inkább csak arról szól, hogy tudassam az engem követő emberekkel, hogy miben hiszek, mit szeretek, mit érdemes olvasni.

Most még csak páran csináljuk, de így is napi szinten már legalább 30-40 hírt kapok, és ha mindez beindul, akkor a webes forgalom jelentős részét hozhatja majd az általam gyártott tartalmakra.

Egy ilyen újrapublikáló hálózatba beküldött anyag, ha virulensnek bizonyul, akár órák alatt személyes ajánlások bizalmi hálózatán keresztül több ezer véleményformáló látóterébe kerülhet.

Ebben az új világban nem az lesz a nyerő, aki jól tudja seozni a tartalmait és rengeteg forgalmat csíp el a keresésekből, ismeretlen emberek tekinteteiből, hanem az az ember, aki az adott számára fontos, mondjuk szakmai hálózat középpontjában ülve hatással tud lenni a SHARE gomb felett ücsörgő emberekre.

Ez a fenti zöld gomb forradalmi változásokat fog hozni a webre érdemes felkészülni rá.

Tetszett a bejegyzés? Kövess Facebook-on, vagy Twitter-en.

• Az IPO hiány jó webes cégeket teremt
• Üzleti modellek: Livejasmin
• A következő 3 millió
• Annyira nem is nagy titok
• Honnan jön a webes alkalmazások töméséhez szükséges idő?

amit forradalomnak gondolsz az legfeljebb kezdetben működik, és akkor is csak részlegesen. az ilyen hálózatok tele lesznek szeméttel.

a mérnökök szeretik azt hinni, h az információs rendszereknek minimiális redundancia, és maximális diszkréció mellett kell működniük. ez a gyakorlatban csak ritkán valósul, ettől függetlenül lehet rá törekedni, és a legtöbb esetben érdemes is.

ha jól értem az ellenkezőjében hiszel. a maximum redundancia, és a minimum diszkréció elvében. az rss éppen a levelező listát szorította a háttérbe, te meg ha jól értem éppen a levelező listát akarod újra feltalálni.

Igy van!
A Share on Friend feed a kedvenc gombon a bongeszoben. Mar csak azt hianyolom, hogy nem tudom a weblapon a vegeredmenyt atalakitani kicsit, hogy pofasabb legyen. Ez a lista nezet elegge ocsmany…
Monnyuk egy olyan eredmenyre gondolok, amit amit Feedly general az RSS tartalmakbol, de publikusan. (hmm.. meg is nezem, hatha a feedly tud publikalni)

A jelölgetéssel az a baj, hogy a népek véletlenül jelölnek. Kattintás számlálással a lényeget nem tudod kiemelni. Káoszt kapsz helyette.

Bizonyságul álljon itt a Linktér jelenlegi címlapja:
– Rita nyomja a sódert - 27 perc hanganyag
– CSIRKEMÁJ SALÁTA
– Favicont változtatott a Google
– Egy példa a változáshoz: “Én nevelem az orvosaimat”

Persze lehet mondani, hogy lehessen csoportokat és alcsoportokat létrehozni. És akkor majd részleges rend lesz. Igen.

Segítek. Kapcsoljátok össze a Blogteret és a Linkteret a Freemail-lel és az Iwiw-vel. Nagy ötlet mi? Tudod mi fog belőle kijönni? A levelező lista. Tudod mióta létezik? 25 éve. Halihó.

25 blog rss-et olvasom, kesz, ennyi, nem birok tobbet. Az hogy az egyik haver valamit erdekesnek talal…pff, lex@rom. Majd ha atveszi egy “nagy”, akkor onnantol mar talan engem is erdekel. Tul sok az info es oly keves az ido. Ez nem tőzsde, hogy 0-sec-be kell jonnie az uj infoknak. En maradok a “nagyok” olvasasanal, olvasok tovabb Doransky-t :D Ha valaki kinövi magat, akkor arrol ugy is szoltok, es akkor max bekerul az olvasott rss-eim koze.

Téged nem zavar, hogy ha valamit megosztasz és utána feldolgozod, akkor a feededet figyelők belátnak a kulisszák mögé? Engem zavarna, csak azért kérdezem.

Engem nem zavar. Az olvasóim többsége nem követi ilyen részletességben az általam megosztott stream-et. Akik meg mindenen rajta vannak, azok számára is jelzés értékű, hogy miből írok posztot, vagy éppen miből nem. A legfontosabb pedig az, hogy minden esetben van hozzáadott érték a bejegyzésekben.

Ha nincs, akkor meg úgy is mindegy.

ha az ismerősöid hasonló érdeklődésűek, akkor valószínűleg érdekel, hogy mit olvasnak. ha meg nem, akkor meg nem érdekel. keveseket érdekel, hogy mit olvas a gimnáziumi exnője. de ettől ő még ismerős. ennek szélső esete thomas akit egyáltalán nem érdekel, hogy mit olvasnak az ismerősei.

bí esetleg el akarja rejteni az összes ismerősei elől, hogy ő éppen mit olvas. bí igénye jogos. nem csak megosztani kell tudni az információt, hanem rejteni is. a szélső eset itt doransky, aki semmit sem akar az ismerősei elől elrejteni.

erre a problematikára léteznek régi és új megoldások. jóval intelligensebbek, és szofisztikáltabbak, mint a “forradalmi” zöld gomb.

az email? :)

már a usenet (1979) levezőlista is képes volt kezelni thomas és bí problemáját. közösségi hálók az internet előtt is léteztek.

akkoriban persze nem volt html/css/js csak a burok (shell). mai szóhasználattal élve az volt a web0. de már akkor is lehetett a neten híreket, és hirdetéseket olvasni. amikor még a bilin ültünk. persze a felhasználói élmény is alacsony szintű volt. (ezt ellensúlyozandó persze már akkor is volt pornó.)

egy valamit tudott a usenet. amit a blog/rss nem tud.
alkotó közösségek jöttek rajta létre. (a pornó csoportokat kivéve). sokan ezt azzal magyarázzák, hogy a felhasználók akkoriban majdnem kizárólag egyetemisták voltak. szerintem nem ez a valódi ok. hanem az, hogy a felhasználók, nem személyekhez, hanem csoportokhoz tartoztak és valamilyen cél elérésének érdekében osztották meg a problémáikat, és az eredményeket. ezért nem volt például elsőzés, zsidózás, buzizás. persze ilyenkor hatékonyabb a marketing is. amikor valóban a közösség van középpontba helyezve.

ezzel nem azt akarom mondani, hogy az volt a jó, meg hogy nincs szükség személyes jelentlétre, hanem csak azt, hogy nem szerencsés, ha azt összekeverjük a csoportos jelenléttel úgy, hogy az egyikre rámondjuk, hogy az a másik. rámondjuk mindenre, hogy közösségi. a blogok környékén nagyon sok a látszat közösség, a céltalan csoportok.

szerintem érdemes különböztetni, hogy egy írás az “én” számára, vagy a “mi” számára fontos. a useneten nem volt ez gond. amennyire emlékszem ott csak “mi” volt. nem volt olyan, hogy nekem a személyes kedvencem gryllus dorka és wittgenstein. én nekik hiszek meg tamás gáspár miklósnak. ilyen nem volt. csak a szorosan össze tartozó dolgokat lehetett összekapcsolni. persze ettől még vannak laza összekapcsolások. a népek fejében összefér az arsenal, a kajakozás és az orosz krémtorta.

szerintem a “zöld” gomb azért nem működni, mert ez a kétféle közlés egybemosódik. ettől még lehet vele kísérletezni, de ismerősök kattintásai véletlen hálózatot eredményeznek. abból meg ritkán lesz forradalom.

Kutacs: a twitter is egy ilyen véletlen hálózat, aztán mégis működik, pedig nem kéne…

Én hiszek ebben a modellben és azért, mert már most a korai geek-ek között beindult a megosztás ilyen formában.

Ez azoknak jó, akik a saját nevüket akarják építeni és nem szégyellősek. Mondjuk még mindig szimpatikusabb, mint a Twitter.

Szerintem ez durván jó. Számomra ez az első kézzelfogható jele annak, hogy az információ az 5. erőforrás, miből ha sok van és jó minőségű, az érték.

Mert most például az internet számomra értékes és főleg értéktelen információk össszessége, amiből nem tudok és nem is akarok válogatni, mert nem szánok rá időt.

Sőt van,aki válogat helyettem és inkább olvasom az ő válogatásait, mert jobban tud választani, mint én valaha is fogok…
ez a trend pedig az ő munkáját segíti, közvetetten én is minőségibb információhoz jutok és összességében hatékonyabban tisztul az “információspiac”…
mert minőségibb lesz az egész, mert egy átlagos infotömeg kevesebb hozzáadott értéket teremt számomra, mint egy profi által válogatott infótömeg.

A forradalmi és a közösségi jelzővel vitatkozom. Inkább úgy fogalmaznék, hogy ezek folyamatosan formálódó alternatív megoldások, amelyek egyre inkább az egyént tolják előtérbe. Valódi közösségi hálók szerintem a hőskorban voltak, ma csak elvétve fordulnak elő.

A mai hálók énközpontúak. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy ne lenne létjogosultságuk. A többség az életét maga köré akarja szervezni (férfi), és a kapcsolatok felől híreket akar hallani (nő). Ez nyilvánvaló.

Kellenek ilyen típusú rendszerek persze. Csak azt érdemes tudni, hogy véletlen az amire rámutat az egyén. Pontosabban ezt én így gondolom. Néha közli azt, hogy mit észlel a környezetében, néha meg nem. Néha megmondja, hogy mi a kedvence, néha meg nem mondja meg. Véletlen hírközlés ez.

Van olyan is van akinek ez a véletlen működés véletlen kapcsolással is bejön. Van akinek tetszik, hogy pörögnek az információk, van aki a képes ezeket szintetizálni.

(Autista gyerekeknek valószínűleg nagyon bejönne a kapcsolatok nélküli friendfeed. Egy nagyképernyős tévén vetíteni kellene nekik, hiszen egy véletlen, de mégis valóságos környezetbe kerülnek, amit ők szeretnek, ráadásul kapcsolatokat építhetnek. Aztán aki akar vegyen egy laptopok maga elé, és akkor beszélgethetnek egymással, illetve a távoli barátokkal.)

Doransky,
Ha elfogadod, hogy az ilyen csatorna részben véletlen, akkor tulajdonképpen nincs vitánk. Ez olyan hírfolyamot eredményez, ahol a részleteknek majdnem mindig van értelme, de az egésznek ritkán. Olyan, mint a posztmodern irodalom, vagy az én kommentjeim.

A twitter persze nem totális véletlen. Egy olyan gráf amelyik véletlen a végeken, de a közepe viszonylag stabil. A twitter kapcsolatok egy idő után stabilizálódni szoktak. És akkor joggal várjuk el, hogy a véletlen hírfolyam is stabilizálódik. Tehát nem csak autisták (desktop) és geekek (laptop) használhatják, hanem eljuthatunk, hogy gyakorlatilag bárki (palmtop/mobile). Aki szégyellős az is, mert nem muszáj hirdetnie magát, elég ha hírekre bök.

De ez az egész úgy megy, hogy előveszi a telefonját, játszik vele, beleír, átpörgeti, kikacsint, ismerkedik, alkalmilag. És figyeli, hogy mit csinálnak a társai. De ebben semmi forradalmi nincsen, ma is ezt művelik a tinik SMS/MMS-sel van, ezt váltja fel az RSS.

Ajaj, megint kisregény lett. De talán sikerült tisztázni néhány dolgot.

“A mai hálók énközpontúak… Véletlen hírközlés ez.”

Köszi Kutacs, az utóbbi időben egyre inkább azt érzem, hogy kell valaki aki értelmezi nekem (és helyrerakja ha kell) Doransky szavait.
Bár néha már kezdem azt hinni, hogy értem, aztán jössz és rájövök, hogy nem is.
Saját blog nem lesz? Csak úgy véletlenszerűen … :)

bpelhos,
annyi a lényeg, h a friendfeed egy mobilra való alkalmazás szerintem. egy kör rss gyakorlatilag. aminek eredményeként egy véletlen csatornát kapunk. amit éppen ezért szerethetünk, mert nem annyira unalmas, mint mondjuk az e-mail.

a mondandóm másik fele meg az volt, h mindenre rámondjuk, hogy közösségi. arra is, ami nem az. a közösségnek szerintem előfeltétele, hogy legyenek közös célok. az interneten/blogokon nincsenek ilyenek. a twitteren sincsenek, de lehet, hogy kialakulhat ez mobilon.

amúgy meg néha ellent mondok magamnak is, rögtönzött szöveg az összes kommentem. ha valamit nem értesz, akkor skippeld nyugodtan.

kutacs_,
wikipedian miért nincs közös cél (egy tudásbázis közös felépítése)? vagy az nem a net része?
a wikiknél pont hogy van közös cél.

andry,
számomra a közösségi az volna, ha minden intézmény (iskola, vállalat, újság, párt, szakmai szervezet stb.) írna saját wikit. persze nem úgy, hogy csak a tanár, a főnök, a szerkesztő, a politikus, az akadémikus írhat csak bele, hanem a diák, a beosztott, az olvasó, a választó, és a felhasználó is. mindenki aki tagja a közösségnek. tényszerű cikkekeket, szócikkeket. és a globális wikipédiát homokozónak tekintenénk.

ez a web0 irányába tett lépés, zárt csoportok, intranetek kialakulásának irányába. ezeket az intraneteket tekintem igazából közösséginek. sokak szemében ez az irány visszalépés lenne. ők azok akik web0, web1, web2, web3 sorozatot forradalmak sorozatának tekintik. szerintem nincs ilyen forradalom, mindössze arról van szó, hogy a web egyre nagyobbb tömegeket ér el, a technológia folyamatos változásokon megy keresztül.

Én véletlenszerűen kavarodtam mondjuk úgy fél éve a FriendFeed közösségi oldalra, de egyáltalán nem bántam meg.
A beállításomnál heti 1 e-mailt kértem az általam kedvesnek és érdekesnek tartott oldalakról, és ezt így nem tartom soknak!
Az utóbbi 2 hónapban már azon kaptam magam, hogy naponta 2x olvasok belea kedvenc oldalaimba, és nézem a frissített friss hozzászólásokat is.
nagyszerű képeket, olvasmányokat és hírekhez jutok el, amit talán soha nem látnék és olvasgatnék egyébként.
Nem utolsó sorban, de ami számomra fontos volt hogy az írásaim és a fotóim eljussanak egy gombnyomásra több emberhez is…

[...] clipped from doransky.hu [...]