Dobó Mátyás blogja 2003 óta webes trendekről Rólam

Nem lehet pénzt csinálni blogokból

A tegnapi Reklámkonferencián beszélgettünk, hogy mi van a hazai blogokkal.

Hiába indult el már majdnem 10 éve itthon is, még mindig nem lehet arról hallani, hogy bloggerek megélnének abból, amit csinálnak. Hogy léterjött volna a profi bloggerek rétege, akik nem abból veszik a parizert, hogy blogból közvetett módon varázsolnak ki jövedelmet, hanem abból, hogy profin írnak egy adott területről.

A bloggerek egy része szakmai reputáció építésre és network karbantartásra használja a médiumot - ide tartozom én is -, egyesek újságíróként használják a blogot is - pl. Index újságírók -, vannak, akik kapcsolt szolgáltatásokkal, például tanácsadással és megvárásolható prémium anyagokkal próbálnak kihozni némi pénzt a közösségéből, mint a Wolf Gábor tanítványok.

De itt sincsenek nagy sikersztorik, egy kivételtől eltekintve még nem hallottam arról, hogy valaki azt mondta, “én a blogból fogok egy éven belül megélni” és aztán tényleg, a blogból generált forgalom kapcsolt szolgáltatások révén valaki szépen meg is élne belőle.

Az okok közül csak egy lehetne, hogy a fővonalas témákat az újságok már rég lenyúlták, a niche meg itthon egyet jelent a forint nélküliséggel. Látszólag.

De a 37Signals posztját a témában elolvasva, akik részletesen végigveszik, hogy egy jó blogból hogy csináltak millió dolláros üzletet, mégiscsak az az érzésem van, hogy ebben az országban az emberek nem tudnak pénzt csinálni. A klasszikus kreatív online vállalkozó, aki értéket teremtve és mindezt barátságosan és szerethetően előadva, egyszerűen alig létezik. Hiányzik a hazai bloggerekből az egészséges pénzcsinálási ösztön, hogy miként lehet sok bőrt lehúzni egy termékről, anélkül, hogy az ember kuruzslóvá váljon.

Ezt egyébként gyakran az egyetemen is látom, a most kirepülő végzős hallgatók között, hogy nincsenek megtanítva a vállalkozási szemléletre. Várják a csodát, ami többnyire - sőt soha - nem érkezik meg.

Tetszett a bejegyzés? Kövess Facebook-on, vagy Twitter-en.

Nincs kapcsolódó bejegyzés

• Venice projekt
• AC heti: 300 trailer, 24 prequel, tornádó Londonban, víz a Marson, Photoshop CS3
• Ne szólj hozzá a blogomhoz, inkább nyomj a share gombra
• Vándorlás szolgáltatások között. Melyik a kedvenc mikroblog szolgáltatód?
• Hírbehozóval értékelünk

Itthon ertelemszeruen nembirja eladni magat a 2x eves okoskodo, keves elettapasztalattal es valodi szakmai tudassal rendelkezo “blogger”, kint azert ostobabbak az emberek. [a mondat kozepen => tisztelet a keves itthoni kivetelnek]

Neked pl. fizethetett volna az MS a lelkendező posztokért, nekem meg vmelyik kutatócég, aminek promózom a termékét azzal, hogy használom. Dehát nem.

Egyrészt azért a hazai az igencsak pici piac, de ezzel nem mondtam újat. Másrészt abban meg igazad van, hogy hiányzik a vállalkozási szellem. Én úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy vállalkozz, három dolog kell:

1. Pénz
2. Kapcsolatok
3. Tapasztalat.

Ebben a sorrendben. Pénz itthon nem sok embernek adatik meg a felsőoktatásból frissen kikerülve. Kapcsolatokat főleg a munka során lehet szerezni, de már az egyetem/főiskola évei alatt is el lehet kezdeni építgetni a magad várát. A tapasztalatot pedig abszolút úgy tudod megszerezni, ha elkezdesz a ranglétra alján dolgozni erre-arra, figyelsz, és ellesel mindent, amit csak tudsz. És csak ezek után vagy kész arra, hogy saját vállalkozást indíts.

Láttam olyan embereket a főiskoláról kikerülve, akik megcsinálták a maguk bizniszét nulla tapasztalattal, és jó PR-rel és kapcsolatokkal mindig középpontban próbálják magukat tartani, ám munkáik szakmai színvonala megkérdőjelezhető.

De láttam olyat is, aki jókor volt jó helyen és jó időben, és hirtelen belekerült a jóba, és már saját céget vezet.

Konklúziót nem tudok levonni. Igazából visszatérve a három pontra, talán lehetne egy nulladik pont: nyitott szemmel kell járni, és a többi csak utána jön.

Úgy gondolom, hogy Vida Ági az a blogger, akit említettél. A saját célcsoportja számára szerethető, kreatív online vállalkozó - pénzt tud csinálni bloggal. Nem is eggyel - női témával indult (www.kismamablog.hu), de tanítja is, amit és ahogy csinál (www.gazdagmami.hu), és nem kevés tanítványa van.

Egyébként jómagam is szeretném azon kivételek számát gyarapítani, akiket említettél :-)

Ida***

[...] nem látom ezt az egészet működő szerkezetnek, hogy aranybányának aztán meg főleg nem. Doransky írása kapcsán is eszembe jutott most, például hogy miért nincsenek itthon megélhetési bloggerek [...]

Indirekt hozománya is van a blogolásnak, amit te is említettél egy Kultúrház interjú során amikor Pollnerrel meg Meskó Bertalannal szerepeltetek egy műsorban.
És ez sokkal lényegesebb pont hazai viszonylatban, ilyen kis ország esetén.

Kizárólagosan, ha blogolásból szeretnél megélni, akkor célközönségre pontosan célozva kell egy témát kiválasztani (vásárlás, biztosítás, hitel témában pl.) és jó pénzt kereshetsz magyarországi viszonylatban is, ha ügyesen csinálod.

Hát pont azért tartunk itt, mert a legtöbben azt hiszik a vállalkozáshoz pénz kell. Az kell a legkevésbé, de kitűnő kifogás sokaknak hogy bele se kezdjenek, hanem dolgozzanak robotként 8 órában. Mert ugye az könnyű, megbiztos. És lehet siránkozni, és utálni azokat, akik merték, megcsinálták és BMW-vel járnak.

Mennyi pénz kellett a 37Signals-nak?

Mondjuk 10.000 Ft, hogy vegyen egy domain nevet és egy kis tárhelyet? Annyi sincs? Keress egy ingyenes blogszolgáltatást és indulj el ott.

ez tudjuk, merjük, tesszük ócska duma.

a lakáspiacon nyomulsz, ahol az állam a szerencsétlen robotolóknak kioszt évente 300 milliárd forinttal, de előbb elvonja tőlük a többszörösét, csak azért, mert így egy csomó tökfej jóllakik.

az állami újraosztás következtében vannak piacok, ahonnan pakolják kifelé a pénzt, és vannak területek, ahová pakolják befelé. és ez attól függ, hogy kinek mekkora a lobbiereje.

az építőipar és a bankszektor erős lobbistának számít, a piac szereplői túlfizetettek, a társadalmi elismertségük viszont zéró körüli. azaz a társadalom kompenzál.

nem azt mondom, hogy tehetségtelen vagy, hanem hogy gyenge a dumád.

ez egy messzirevezető téma persze.
az állam összevissza billegteti a piacot.

elvben annyi lakástámogatást lehet szétosztani, amennyi adót az lakáspiac produkál, annyit volna szabad törleszteni az államadósságból, amennyi pénzt az állam a bankoktól elvon.

és ha ezt az összeget társadalom kevesli (mondjuk a lakástámogatás esetén), akkor meg kell nevezni azt a forrást, amiből ezt az hiányt pótoljuk. ha meg sokalja (mondjuk az adósságtörlesztés esetén), akkor meg kell nevezni azt a célt, amire a többletet elköltjük.

ehhez képest az összes közhantász szakértő annyit tud mondani a kormányoldalon, növeljék a bevételt és/vagy csökkentsék a kiadásokat. ennyit a nagymamám is tud mondani 6 elemivel. az ellenzék ötlete: szüntessük meg az adókat, és a megszűnt adókból támogassunk mindenkit. ez a nagymamás is megérti, hogy ezt így nem lehet.

és akkor marad a billegtetés. csak hogy világos legyen, nem személyes sértésből offoltam. hátha valaki ezt megérti.

kérdés, hogy mi számít megélésnek blogtéren. itthon is vannak olyanok, akik hatszámjegyet keresnek a blogjukkal közvetlenül és nem google-segítséggel. más kérdés, hogy hatszémjegyből sem lehet megélni.

hat ez sztem is rem ingovanyos. mert

1: mi szamit meg blognak es mi szamit mar nem annak ,
2: pontosan mi az amibol a blogger el. mi szamit meg blogbol szarmazo jovedelmnek es mi nem.
3: mit nevezunk hazainak

fentiekhez 2 szelsoertekkent: van pelda 0 bevetelre is es van 7 szamjegyure is.

Én szeretnék Antibes környékére költözni, és onnan írni a blogot. Monaco 30 perc, Nizza 15. Van tenger, és októberben is lehet napozni. Nekem ez a cél… :) A paradoxon a dologban, hogy az ehhez szükséges hétszámjegyű bevételt mire elérem, lehet hogy szeretni fogom az itthoni létet is. Mindensetre a deklarált cél, hogy két éven belül ez lehetőség legyen.

Pénzre meg amúgy szükség is van meg nem is. A lényeg a fegyelmezettségen és a fókuszáltságon van. Ha az igazi titokra vagy kiváncsi, hogy mitől működik egy “szervezet” (vagy akár eg mikrorendszer, mint egy blog), akkor olvasd el a Good to Great c. könyvet. Mármint nem te, Doransky, hanem az olvasók. Nekem nagy felfedezés volt.

errefelé a gazdaság úgy működik, hogy az állam folyamatosan billegteti a piacot. és amikor egy terület túlfinanszírozottá válik, akkor jön el a bloggerek ideje.

Ida,
nyilván a babablogger akkor lett híres kismama körökben, amikor az állam megemelte a családi pótlékot, amúgy helyesen, hiszen egy öregedő társadalomban ösztönözni kell a gyermekvállalást, mondjuk szerintem nem készpénzzel, hanem a gyermeket célzó minőségi szolgáltatásokkal, tehát inkább gyerekklinika lenne, meg jól felszerelt iskola, mint a jól szituáltaknak családi pótlék, de ez mindegy, amikor az állam családi pótlékot oszt, akkor jön el a babablogger ideje.

amikor utazási csekket osztanak, akkor érdemes indítani utazási blogot, amikor a sulinet express futott, akkor pécéblogot, most fűtéstámogatást adnak, energiatakarékossági blogot érdemes indítani. amikor meg a melegházasságot engedélyik, akkor melegblogot érdemes indítani.

ha a réspiacokat vesszük, akkor ez ilyen egyszerű. és persze hozzá kell tenni, hogy társadalomak szüksége van kismamákra, meg családi pótlékra, meg melegekre, hogy legyenek, akik kifizessék a családi pótlékot, meg fűtéstámogatásra, és energiatakarékosságra, és még otthoni internetre is.

ha a réspiacokat nézzük, akkor ez ilyen egyszerű.

két dolgot még gyorsan leírok, aztán el innen.

az egyik, hogy ha nem lenne ez a billegtetés, akkor nem egy színvonalas babablog lenne, felteszem a vida ágnes színvonalas, hanem sok. az persze az is igaz, hogy nem nyílna hirtelen minden sarkon bababolt, és utána nem zárna be. szóval nem lenne ekkor a hullámzás.

hanem lenne egy stabil európai hálózat, aminek része lenne egy rakás babablogger gyermekpszichológus, és egy csomó bababoltos kereskedő. és vida ágnes legjobb írásai több nyelven megjelennének, megjelenhetnének. és persze sok írás közül kiválasztódna a valóban legjobb. éles verseny lenne, mert a piacon ott lenne a szlovák, szlovén, és francia gyermekpszichológus.

ilyen alhálózatok létrejöttére esély nincs, amíg az államok egymástól függetlenül billegtetik a piacot. nincsen összeurópai stratégia, hanem pártérdekek vannak. ebben különbözik az usa és az eu. de ez megint messzire vezet.

—

aki pénzt akar keresni, figyelje a miniszterelnököt, ő mondja be, hogy éppen hol osztják a pénzt. most majd azt kell mondani, hogy tudta-e, hogy 50%-ot spórolhat, ha kicseréli a nyílászárókat, iratkozzon fel ingyenes hírlevélre. ezt persze mindenki tudja hogy lehet spórolni, de azt is, hogy most lehet visszaigényelhet, ennyit meg annyit, és akkor majd feliratkozik.

persze hogy egyáltalán rátaláljanak az ablakos blogggere, előbb meg kell bíznia valami furcsa embert, aki google keresőjére optimalizálja az oldalt, ez azt jelenti, hogy várásol az oldalra mutató hivatkozásokat a piacon, vagy beszerez ilyeneket az ingyen piacon, és kell egy márketinges, aki képes megírni a mindig is az energiatakarékosság híve voltam, és ennyi és ennyi pénzt spóroltam, bla, bla, bla szöveget, és feltelepíti az ingyen szoftvert a tárhelyre. és akkor működik a bolt, amíg éppen az állam erre billegteti a piacot. aztán meg eldobják az ablakosblogot, pontosabban eldobnák, mert wolf gábor a címlistákkal tovább bizniszel, amíg az adatcsősz be nem csukatja a boltot.

Kicsit polblogosba fordult a hangulat, de nem is baj, erről is megvan a véleményem. Kutacs, az a helyzet, hogy szép dolog a politika, magam is figyelemmel követem az eseményeket, de el kell felejteni ezt az “állambácsi a fejünk felett mozgatja a szálakat” gondolkodásmódot. Persze vannak politikailag “felkapott” területek és vannak csúnya multicégek, amik egyes területeket csak úgy kiemelnek a semmiből, és akkor abból meg annak a réspiacaiból a kicsiknek is csurran-cseppen.
(hozzáteszem most nem a családi pótlék miatt születik sok gyerek, hanem mert a Ratkó korszak “unokái” most születnek meg, valamint akik a családi pótlékra alapozzák a gyermekvállalást, az nem kifejezetten az én célcsoportom)

Jómúltkorában beszélgettünk a vállalkozói szemléletről é akkor mondta azt Ida -nagyon helyesen-, hogy aki vállalkozó szemléletű, az nem vár a lehetőségekre, hanem felkutatja őket. Nehogy azt hidd, hogy ablakosok százai várnak lesben, hogy mikor hirdetik meg az ablakcsere projektet. A jó ablakosok már most megélnek, akik meg a nagy projektre várnak és ez lesz életük NAGY lehetősége, aztán meg pofára esnek, ha kimúlik alóluk a projekt, azok nem is igazi vállalkozók.

A jó réspiac nem azon múlik, mibe nyomja éppen valaki a pénzt, hanem azon, tudod-e hol kell keresni és mit kell keresni. Ha ennek a mikéntjét egyszer megérted, akkor mindegy, ki mit billegtet és merre, mert bármikor talpraállsz a nulláról is.

Kedves Ági,
az a helyzet, hogy a jól szituáltak nálad költik el azt a családi pótlékot, amit néha megemel az állam. és a blogod szerintem akkor fut, amikor emelnek, mert az ott fölös pénz. és szerintem akkor futott fel, amikor alaposan megemelték. és ha a jól szituáltak támogatását megszüntetnék, akkor azt megéreznéd te is.

félre ne érts, ez az érdemeidből nem von le semmit sem. hiszen volt ezer gyerekdoki, és mindnek volt lehetősége blogot indítani, és te voltál az, aki kitartó munkával eljutott oda, ahova. és most te vagy a babablogger. és azt mondod, hogy téged már nem érdekel, a billegtetés, az hogy az állam éppen mikor kit támogat. és ha megvonnák az összes családi pótlékot, akkor is maradna előfizetőd. oké. ez biztosan így van.

egy dolog azonban biztos múlik ezen. az, hogy tagja vagy-e sűrű szövésű hálózatnak, vagy nem vagy nem vagy tagja. hogy egy rakás profi vesz körül, vagy egy rakás amatőr. hogy ott vannak a hálóban a tekintélyes gyermekpszichológusok, vagy nincsenek ott. mondhatnám úgy is: egy szűk körbe vagy zárva a mondandóddal, vagy nem vagy bezárva. és ez attól függ, hogy sokaknak sikerül egymással összekapcsolódva, vagy keveseknek egymástól elszigetelődve. és lehetsz akármilyen okos, ez már nem rajtad múlik, hanem a környezeteden. szia.

Nem biztos, hogy célszerű csak arra fogni (hozzászólások némelyike), hogy igen, de akkor tudnék jót csinálni, ha lenne hozzá pénzem / máshol laknék / más színű lenne a hajam. Aki itt lakik, az azt mondja, hogy akkor tudna, ha ott lakna, aki pedig ott, az meg akkor, ha amott. Aki meg valóban meg akarja csinálni (és tehetsége is van hozzá), az meg nem mond semmit, hanem csinálja. Mindig a körülményekhez képest kell tudni teljesíteni.

(Bár azt hiszem, hogy a kommentem tök ugyanaz, mint a post, csak más szavakkal kifejtve.)

amúgy meg beleolvastam az ida blogjába, mert így hivatkoztak rá, és nagyjából a második oldalon, hogy hány millót pályáztak össze “gazdagnők” mint “civilek” az államtól.

ez az ami brit, német, francia, vagy akár spanyol közegben elképzelhetetlen. és mindenhol ahol az angolszász modellt követik.

hölgyeim, azon vitatkozunk, hogy ez állami pénzekre épülő biznisz vagy sem, és azt mondjátok, hogy nem, amikor nyilvánvalóan az.

ez a szovjetorosz minta, állam támogatta, hogy menjenek a népek strandra, és akkor jött a lángossütő és meggazdagodott. és elmondta, hogy ő nem lopja a napot a gyárban, mint a dolgozók, ő nem henyél, hanem süti a lángost. és süssön lángost aki csak akar. csak azt felejtette el hozzátenni, hogy a lángossütőt az állam futtatja fel, és az ő ócska sütödéje sehol nem állna meg a piacon, ha az állam azt nem dotálná legalább közvetve.

most meg az állam azt támogatja, hogy a gazdag nők tegyenek sokat az internetért, ami baromi fontos, meg hogy járjon internetes gyerekdoki, ami mondjuk lehet fontos.

errefelé a blogger kultúra alapvetően az állami segélyre épül, az állam futtatja fel ezeket a réspiacokat, az erre épülő blogokat. az idáét közvetlen, az ágiét közvetve. ez van csajok. sajnálom.

[...] gondolkodott _original - doransky mai postja kapcsán -, hogy mi hiányzik neki ebből az egész magyar webkettőből. Arra jutott, hogy a [...]

kutacs, teljességgel tévedés, hogy a GazdagNők.hu projektre bármilyen támogatás lenne pályázatokból, sőt!!!
Kizárólag egyéni ügyfelekre épít.

A pályzatósdi a civil életemben történt, amiből éppen hogy kifelé jövök, újra a vállalkozói, mégpedig az online vállalkozói lét felé. Mert hogy olyan szívások vannak egy-egy EU-s pályázati elszámolással, hogy azt mondtam, mondtuk: EZT NEEEEEEeeeeeMMMMMM, és nem!
A MINők, a Magyar Internetező Nők Egyesülete soha nem lett volna nagy éves bevételeket felmutató civil nőszervezet, ha a korábbi pályáztatók is olyan módon álltak volna hozzánk, és más civilekhez, ahogy pl. hefopos pályázatok esetében történt (nem véletlenül hulltak nemrégen az ESZA Kht.-nál a fejek).

Én már életemben nem egyszer voltam hálás azért a “rossz”-ért, ami történt, mert olyan új távlatok nyíltak meg ennek révén, amikre régen megérett az idő.
A pályázatoknak sokat köszönhetek, a végrehajtott projekteknek is - a projektmenedzsment meg a távmenedzsment tudás hihetetlenül jól jöhet/jön egy online vállalkozás működtetéséhez is.

Én 1997 óta internetezem, és emlékszem, hogy mi mindent csináltunk ingyen, és mi mindennel kísérleteztünk - volt egy időben egy Vikk.net néven futó virtuális könyvkiadónk is, ami a MINőkkel egy időben született mint ötlet 2000 tájékán. A Vikk.net abbamaradt, a MINők szépen felserdült. És örülök, hogy ma már léteznek olyan online üzleti modellek, amik megmutatják, hogyan kell összefűzni azokat a láncszemeket, amikről annak idején fogalmunk sem volt, ill. még nem léteztek, hogy nyereséges online vállalkozások legyenek belőlük.

Az ember életben 7 évente azt mondják váltások vannak - hát most az enyémben is, és valószínűleg a MINők életében is ennek van az ideje. A GazdagNők.hu projektem pedig köszöni ennek a váltásnak szépen, és indul az útjára… Nekem nagyon érdekes megtapasztalnom azt, amit elméletben tudok már jó ideje, hogy működik a gyakorlatban, az online üzleti világban.

Például pontosan tudom, hogy honlap (szakértői honlap) nélkül milyen megszervezni például egy tréninget, konferenciát a hagyományos, azonnal eladni akaró marketinggel szemben, amikor például alig tudnak rólad. Mert még egy site-on sem nézhetik meg, hogy ki is vagy te valójában. Én vállalkozóként nem sokra megyek a civil szervezeti elnöki titulusommal, tevékenységemmel ugyanis. De még a tréneri munkámmal sem, ha projektek honlap oldalakon vagyok itt-ott elpöttyözve. De ha van egy fókuszáltabb site-om, akkor az már kezd kicsit más lenni :-)

A való világban én ugy csináltam egyéni vállalkozást, olyan régen, hogy el sem mondom :-), hogy fogalmam sem volt róla, hogy gerillamerketingezek éppen. Most lehet online módon is csinálni, ezt is…

Szerintem drukkolni érdemes, hogy sok-sok online vállalkozás, jó blogger működjön - én például annak is végtelenül örülök, hogy egy online vállalkozónői master mind csoport tagja lehetek. Ez abszolut alulról, önszerveződő módon müködik, zárt listán, és nagyon jó energiák mozognak - senkit nem érdekel, mi van a külvilágban (melyik kormány, milyen politikával, esik v. fuj), mert hogy attól egy vállalkozó nem megy előrébb, más sem, megjegyzem, ha nem a hatáskörébe tartozó dolgokkal foglalkozik elsősorban.

Köszönöm a - hosszas - figyelmeteket.

ida ***

Metablogokból valóban nem. Főleg a tech szektorban nem, arra gondolok, amikor különböző “niche”-blogként aposztrofált oldalak valójában online fordítást látnak el, amikor a mainstream sajtóból fordítják a címlapos híreket magyarra. Ez nem blogírás, ez senkit sem érdekel. Az értékteremtő, értéktermelő (magyar) blogok tömegeket vonzhatnak, nyelvtől függetlenül. Vannak ilyen magyar publicisták is, akik gigantikus látogatottsággal büszkélkedhetnek. Nem sok - de hát ennyien csinálják jól. A többi csak színváltós utánzó idióta, a jó értelemben, már amennyire jó értelemben lehet ezt a szót használni valakire, aki bár jó szándékú, kedves, de tulajdonképpen mégis csak egy futószalagon gyártott tucatidióta.

kedves Ida,
oké. elfogadom amit írsz, persze. kicsit más fogalmam van a civilekről. csak keményen tudnék érvelni, és nem akarlak bántani, vagy bosszantani. inkább azt mondom: bocsánat.

dH,
egy hozzászólás, aminek az elejétől a végéig egyetértek. egy baj van. ezek a nagyon pörgős, karekteres blogok nem tudnak eladni. a web2 eladásban rosszabb, mint a web1.

persze abban egyetértünk, hogy ezek a jó blogok, de a jelenlegi modellben az üzleti sikert az nagyon bulváros puskás peti majdnem leejtette a mobil telefonját malajziában típusú bulvár hírek hozzák. ezeket könnyű akár előre legenerálni, végső soron leejtheti ma is, meg holnap is, és nem is csak puskás peti, hanem gyakorlatilag bárki, lehet figyelni, hogy mennyit kattintanak, és lehet cserélgetni a híreket, szóval ebben a modellben, ahol nincsenek előfizetők, ez így működik.

Ha csak profitot akarsz csinálni, az valóban egyre kevésbé fog működni template-kkel. Pont ez a legszebb az egészben: ahogy a szolgáltatások egyre inkább a felhasználóhoz customizálódnak, ugyanúgy az üzleti/marketing modellek is egyre inkább egyes esetekre kell hogy customizálódjanak (ez egy sokparaméteres egyenlet, minél több változóval dolgozunk, annál precízebb lesz: termék/időpont/célcsoport és a többi). És a legszebb az egészben, hogy ha mindent a lehető legjobban paramétereztünk, a következő alkalommal már nyugodtan el lehet felejteni az egészet. Vagy lehet belőle könyvet írni, amiből aztán az idióták idézgethetnek :D

ezzel együtt mégis csak tetten érhető két nagy iskola.

az egyik a tradícionális, angolszász, kapitalista iskola, a másik a kommunista, szovjetorosz. ez nem lekommunistázás akar lenni. a kommunisták a marketing nagymesterei voltak, el kell ismerni. propaganda szempontból szenzációs, hogy vörös csillaggal telepakoltak mindent. gerilla marketing volt a javából.

a két iskola között az alapvető különbség, hogy az angolszász a piacra, a szovjetorosz az ingyen piacra épül. a tradícionális marketing célja a direkt eladás: always coca cola. ha bemész a boltba, akkor nincs ingyen üdítő. a termékekért, szolgáltatásokért alapvetően fizetni kell, még abban az esetben is ha azt az állam dotálja, például egészségügy, van valamekkora önrész. amit a rászorultság elve alapján a közalapítványok és a mögöttük álló egyházak kifizethetnek, többek között ezért kell szétvalasztani az egyházat az államtól, többek között ezért kell szekularizáció. de ez messzire vezet. a lényeg: ebben a konstrukcióban nincs ingyen piac, illetve van, de az erősen korlátozott.

a szovjetorosz iskola ennek gyakorlatilag az ellenkezőjét hirdeti. itt a marketing nem az eladásra, hanem a nem-eladásra, az ingyenességre épül. az eladás mindig csak indirekt formában jelenik meg. a szovjetek ingyen piacot akarnak teremteni, és ágazatokat próbálnak ennek alárendelni. oktatást, egészségügy, a lapkiadást, hogy témánál legyünk, újabban a szoftvergyártást.

ez persze nem egy naiv elképzelés, ahogyan azt egyesek beállítják. nem arról van szó, hogy ezek égből pottyant mesék, bár sokak számára úgy tűnhet, hanem arról, hogy pusztán a vállalatok befizetéseiből ingyenes közösségi szolgáltatások nyújthatók az összes háztartásnak. a google ezt csinálja. és ez korlátozottan ugyan, de működik. és ez a kommunista marketing.

szerintem létezik ez két iskola. csak az egyik próbálja tagadni, hogy van a másik.

a komcsi marketing szemérmesen úgy van elnevevezve: web2.

Csapó Ida, szerettem volna hozzátok csatlakozni önkéntesként, de válaszra se méltattatok. Csak azért írom, hogy kicsit árnyaltabb legyen a kép.

A blogolásból azért nem lehet megélni, mert nem önálló tevékenység. A blog csak egy eszköz, ha olyasmit csinálsz, amit ezt igényli, ezen keresztül érintkezhetsz a közönségeddel. Vannak tevékenységek, amihez ez jól illik, másokhoz kevésbé. Én sem a blogolásért kapok pénzt a hvg.hu-tól, hanem azért, hogy az online médiával kapcoslatos információkat gyűjtsek és szűrjek és adjak közre a hvg.hu felületén - történetesen blogban, mert ez a legkényelmesebb forma erre.

[...] Nem lehet pénzt csinálni blogokból fogalmazta meg bejegyzésének a címét pár nappal ezelőtt Doransky. Ajánlom Mátyásnak és az ott pesszimistán hozzászólóknak a téma újragondolását és ezt a hírt: BankRate Acquires Bankaholic For Up To $15 Million. A Bankaholic egy pénzügyekről, hitelekről, befektetésekróől szóló blog, napi átlag 8 ezres látogatottsággal. Két dolog: [...]

Csak ennyit szeretnék hozzászólni: perezhilton.com . Helyezz el nála egy reklámot, vagy próbálj hozzászólni elsőként a legutoljára beküldött posthoz.Ha valamelyik sikerül állom az aznapi vacsorád!:)