Kelt friss bejegyzése boncolgatja Koronix egyik Reader-ben született megjegyzését, ami az Amerikában már általánossá váló jelenséget hozza el. Az emberek nem mennek a blogra hozzászólni, inkább a Reader-be betolják a megjegyzéseket, aztán az látja, aki az ismerősi hálózatban van.
Ha elsőre belegondol az ember, könybe lábad a szeme. A blog hozzászólásai szépen kiüresednek, a tartalom pedig mindenféle aggregátoron keresztül megjelenik a felhasználók rövid megjegyzéseivel.
A helyzet azonban egyáltalán nem ennyire rossz, sőt! Én sokkal jobban örülök annak, ha az általam írt bejegyzéseket a Koronix-hoz hasonló megosztók Reader-ben tovább adják, mint annak ha valaki hozzászól a blogomhoz.
A hozzászólás ugyanis a blogon marad, azok látják, akik nagyon elvetemültek és szeretik olvasni a hozzászólásokat. Én nagyon kevés ilyen emberről tudok, csak a saját blogomba kommentelő emberek megjegyzéseit nézegetem, a többi blog esetében azonban nagyjából teszek rá, hogy ki mit szólt hozzá. Se időm, se kedvem. A hozzászólások sajnos kimentek a divatból és amúgy sem hatékony formái a vélemények kifejezésének egy olyan tartalom típus esetében, amit többnyire nagy csokorban fogyasztanak.
A Reader-es megosztás ezzel szemben akár több száz olyan embert is elér, akikhez korábban a tartalmam nem jutott el. Ha Koronix, vagy más Google Reader felhasználó megosztja a bejegyzésemet, azzal a bejegyzés láthatóságát nagy mértékben növelheti, több száz ismerőséhez juttathatja el, szemben a hozzászólással, ami semmit nem tesz hozzá a bejegyzés láthatóságához.
Egy szó mint száz, ha valakinek csepnyi kétsége is támad azzal kapcsolatban, hogy hozzászóljon, vagy megosszon egy blogbejegyzést, tegye az utóbbit. Sokkal nagyobb hasznot hajt a szerzőnek.