Usability rémálom

A MySpace egy usability rémálom, mégis működik. Az emberek bár könnyebben és jobban navigálnak a használhatóság szempontjából kritikusan előkészített oldalakon, a hálózatépítő szolgáltatások más módon fogják meg a felhasználókat és emiatt a hagyományos kommerciális oldalakra jellemző hangsúlyok e szolgáltatásokban nem érvényesek.

A bevásárló oldalakon a cél az adatbázisban található termékek értékesítése, ahol a felhasználónak nagy döntést kell hoznia, ennek folyékony előkészítése a legfontosabb szempont és a siker egyértelmű záloga. Egy online bolt nem sokban különbözik a közérttől, beszaladunk, minél gyorsabban meg akarjuk találni a megfelelő termékeket, jó, ha a pultos nem pofátlan és pénzügyileg sem járunk rosszul. Nem beszélgetünk – kivétel talán az Amazon modell -, a mérce, hogy milyen gyorsan tudjuk a sikeres vásárlást befejezni.

A hálózatépítő oldalakra egész másért megy az ember és teljesen mást jelent számára a siker. Itt az emberek megtalálása, a profilok böngészése, a társas érintkezés az, ami a motiváló tényező, a szórakozás, az idő eltöltése. A használhatóság nem jelentkezik kritikusan, mert ezeken a helyeken nem kalkulálunk racionálisan az idővel, az emberekkel való érintkezésre fordított energia más szempontok mentén méretik meg. A boltban vásárolt cool termékek az identitásunk meghatározásának egyik legfontosabb kellékei, de ezek felhasználása általában csak offline keretek között lehetséges. A profilok ezzel szemben lehetővé teszik, hogy virtuálisan cool valóságot építsenek maguk köré és biztosak lehetünk benne, hogy ezt potenciálisan a fél világ megtalálhatja, ha akarja.