Érdekes módon működik a média. A televízió az internetes tapasztaláson kívülre esik, így többnyire nagyobb online médiumoknál olvasunk arról, hogy mit és hogyan csinál a két nagy konkurens csatorna.
Egész pontosan az Index vette az elmúlt hónapokban a vállára a terhet, hogy rendszeresen tudósítson a két TV közötti küzdelemről annyira szubjektíven – Index.hu-n, vagy a Comment.com-on -, hogy az már érdekes legyen és mindig a TV2 jött ki a bénának, még akkor is, ha egyébként ne adj isten látogatottságban erősebb volt.
Az Index blog stratégiája az utóbbi időben valahogy úgy néz ki, hogy a mainstream “vállalások” lejönnek az Index oldalain, a kényes kategóriába eső tartalmak pedig kikerülnek a blogokba, majd beszerkesztődnek a címlapra.
Ebben az esetben sem volt másként, a Comment.com és a címlapos kiemelésekkel az Index az utóbbi hónapokban elérte, hogy ha valaki magát a TV-t akarja szidni online és ki ne akarná, akkor azt általában valamilyen TV2-es negatív hír kapcsán tegye meg, nem tudom, hogy tudatosan-e, vagy sem, de bejáratódott az elsütő billentyű az emberek fejében, hogy a “TV2 vesztes”.
Most a blogokban ennek a hatásait érzékelni. Pont Szabolcs írt a Karmamédián arról, hogy a Tesco hogy kezelte az egykori Titok sztorit, de emlékszem, akkor nem vitték túlzásba a bloggerek, hogy felpofozzák a nemzetközi multit, most meg a TV2-s események kapcsán, pláne, hogy maga Szily írja le a történetet, kilóra születnek a “me too” posztok arról, hogy a “TV2 vesztes”.
Ez a kommunikációs öngyilkosság tehát történetileg és mélységében is kicsit távolabb kezdődik néhány látványosan méregből megírt belsőzős poszt megjelenésénél és letiltásánál.