Amikor az online eszközök életbevágóak lesznek
Nem tudom ki hogy van vele, nekem van egy nagyon rendszeres rutinom, ahogy csinálom a napomat és vannak programok, amelyek illeszkednek bele, alkalmazások, amik szerversen integrálódnak ahhoz a munkamenethez és életmódhoz, amit kialakítottam magamnak.
A munkám egy része kommunikációról szól, főleg emailben. Az utóbbi egy két évben egyfajta laza GTD rendszert építettem ki magam köré védőfalnak, amely megvéd attól, hogy a levél áradat ellenére is kontrollt érezzek a felett, hogy milyen dolgokat kell csinálni. Ennek támogatására a Gmail + Remember the milk beépülő szolgáltatását használom. Minden levél, ami feladat is egyben, bekerül ebbe a rendszerbe és ott tárolódik addig, amig időm, kedvem van megcsinálni. Nincs benne semmi hókuszpókusz, címkézés, napi szortírozás, stb, csak olvasom a leveleket és amivel később foglalkoznom kell, azt egy gombnyomással átküldöm a rendszerbe. Néha leválogatom a feladatokat, kapnak címkét, stb. de ezt csak ritkán. A lényeg, hogy minden, ami feladat ott várja a sorát egy hosszú listában ellátva prioritással, ha éppen szükséges.
Ezzel a rendszerrel egyetlen óriási gond van. Néha nem megy. Mivel a Remember the milk nem szerves beépülő a Gmail-be, hanem egy apró trükkel integrálható be, minden alkalommal, amikor a háttérben a Gmail mérnökei változtatnak valamit, akár napokra megszűnik a kapcsolat a két rendszer között. És akkor beüt a káosz.
Múlt héten történt velem egy ilyen eset és azon vette észre magam, hogy széthullott minden, teljesen leblokkoltam. Mivel nem tudom a feladatokat eltenni, nem mertem őket kidobálni az inboxból és mivel nem tudtam kidobálni őket a bejövő leveleimből, pillanatok alatt több száz levél tornyosult fel teljes összevisszaságban, képtelen voltam vele bármit kezdeni. Ott villogtak a hírlevelek, feladatok, spamek egy nagy rakásban és azt éreztem hogy kicsúszik a kezemből a látszólagos irányítás.
És akkor jöttem rá, annyira durván függök ettől a rendszertől, annyira megváltoztatta a gondolkodásomat az emailezéssel és feladat kezeléssel kapcsolatban, hogy amikor nincs kéznél, nem tudok megmozdulni. Elkezdem a leveleket összevissza megválaszolgatni, elcsúszik a lényeg. Szóval totális függésbe kerültem egy online rendszertől, amiből nagyon nehezen van visszaút.
Mielőtt bárki félreértené, ez nem a klasszikus függőség, amikor az ember belekattan mondjuk egy számítógépes játékba és nem tud belőle kipörögni. Ez nem negatív függőség, hanem az élet olyan hasznos kiegészítője, ami nélkül kevesebb vagy. Mint amilyen például a szövegszerkesztő. Amint elkezded használni, az írógép egy elképesztően bugyuta és használhatatlan dologgá válik mellette.
Az állandó online jelenlét egy idő után ilyen függőségek sokaságát fogja kialakítani és mi annyira hozzászokunk, hogy amikor eltűnnek, ugyanolyan tehetetlenné válunk, mintha kimenne az áram, vagy elfogyna a gáz.
Tetszett a bejegyzés? Kövess Facebook-on, vagy Twitter-en.
Nincs kapcsolódó bejegyzés
10 hozzászólás