Megtalálni a fókuszt
A MySpace vs. Facebook ügy kapcsán született poszt (via sithlords) erőteljesen támadja a Twittert, vajon a szolgáltatás képes lesz-e fókuszt találni magának, vagy ahogy a MySpace, szépen lassan célzottabb versenytársak kikaphatják a vitorlájából a szelet.
A MySpace tragédiája a következő volt. Egy gyorsan skálázódó szolgáltatás irgalmatlan iramban tette ki a friss funkcionalitásokat olyan minőségben, ami már 1999-ben is gagyinak számított, a felhasználók mégis ömlöttek tucat számra és szépen lassan kialakult egy teljesen fókusz nélküli, funkciókkal teletömött szolgáltatás:
Ahogy azonban a social networking egyre sikeresebbé vált, speciális területre tervezett szolgáltatások, akik valóban odafigyeltek arra, hogy minőségi termékeket tegyenek le az asztalra, szépen lassan alámosták a monstrumot, amelyik mára egy virtuális gettóvá vállt tele elhagyatott és rosszul működő funkciókkal. A lényeget leharapták a Facebook-hoz, LastFm-hez hasonló szolgáltatások.
A Twitter-rel kapcsolatban hasonló veszélyt lát a cikk írója, szerinte a Twitter a MySpace-hez hasonlóan veszélyben van, nem találja a saját identitását, emiatt nem is tudja milyen irányban kéne fejlődnie, a felhasználói teljesen sajátos módokat találnak a rendszer felhasználására és ez annyira elviszi a fókuszt, hogy lehetőséget teremt új, fókuszáltabb versenytársak megejelenésére.
A szerző addig nagyon jól látja ,hogy a MySpace hol vesztette el a fonalat, de azt nem látja, hogy a MySpace nagyon gyorsan fejlődött közepesen megcsinált szolgáltatások gyűjteményévé és nem tudott szintet lépni a felhasználói felé, sem a profilokban, sem a zenében, stb. Skálázódási probléma, nem fejlődtek eléggé egyik területen sem, sem üzletileg, sem technikailag.
A Twitter ezzel szemben nagyon okosan nem “fejlődik”, az innováció nagy részét hagyja kiszerveződni házon kívülre. A Twitter akciók többsége nem is a twitteren történik. Ezzel a stratégiával, ha jól csinálják, akkor létre tudnak hozni egy olyan infrastruktúrát, amin folyamatosan fejlődő és elhaló szolgáltatások fognak élni és ami folyamatosan átlendítheti a következő stádiumba a szolgáltatást. És akkor nincs mese, nem a Twittert fogják leváltani, hanem a Twitter zenei ágát vivő szolgáltatást, vagy a Twitter CRM ágát kihasználó szolgáltatást. Nem biztos, hogy menni fog, de egész más ügy, mint a MySpace esete, amibe pont a Facebook esett bele majdnem az alkalmazásokkal. Most rántották fel nemrég a gatyát és mondták ki, hogy hoppá, mi nem a következő Myspace vagyunk, hanem a következő identity infrastruktúra, amely segít mindenkinek házhoz vinni az ismerősöket.
A kérdés inkább az, hogy melyik modell lehet sikeresebb, a teljesen laza szerzvezésű Twitter, amely lehetővé teszi mindenki számára, hogy turkáljon az adatbázisban, vagy a kissé világuralmi szemléletű Facebook, amely házon belül akarja tartani a stream nagy részét és csak azt adja ki, amiből ő maga nyer többet, például az autentikálást és az ismerősök becsatornázását.
Most úgy tűnik, hogy a Twitter több jót tesz a webbel, mint a Facebook, de az utóbbi jobban érthető. Ami az iWiW óriási előnye is egyben, az ismerősöket gyűjti egy helyre, ami az emberek döntő többsége számára kő egyszerű, érthető és vonzó ajánlat.
A Twitter ezzel szemben még keresi a helyét, óvatosan nem mer belelépni a stream folyamba és mindenki azt kérdezgeti, vajon platformról van szó, vagy csak úgy tesz? A sikere attól függ, hogy meg tudja-e válaszolni ezt a kérdést. Ha struktúra szolgáltató, akkor valószínűleg hamarosan meg kell nyitnia olyan adattovábbítási lehetőséget a 140 karakter alatt, ami lehetővé teszi 140 karakterben érdektelen szolgáltatásoknak is, hogy hozzáférjenek a rendszerhez és anélkül kommunikáljanak a rendszeren keresztül, hogy a felhasználókat zavarnák. Ha ezt nem teszi meg, kérdés, hogy izgalmas tud-e maradni, hogy különböző eszközökkel tesszük bele a tartalmat.
Tetszett a bejegyzés? Kövess Facebook-on, vagy Twitter-en.
Nincs kapcsolódó bejegyzés
4 hozzászólás