Mit tanulhatunk Dargay Attilától, a Vukk apukájától

Ahogy olvastam a Dargay Attila halála kapcsán készült cikket az Index-en, nagyon elszomorodtam, gyermekkorom kedvenc rajzfilmjei közül többet Ő rendezett, a Vukkot, a Ludas Matyit és számos más rajzfilmsorozatot, halála pátosz nélkül óriási vesztesége az országnak.

Ha követed a cikkből kibontakozó életútját, rátalálhatsz pár olyan jellegzetességre, ami megmutatja ennek a korszakos zseninek a titkát.

Nem volt rest tanulni a nemzetközi példákból és megtanulni a szakma rejtelmeit még úgy sem, hogy közben óriási kockázatot vállalt.

“Az első években senki sem tudta közülünk, hogyan kell rajzfilmet csinálni. Macskássy Gyuszi se – folytatja Dargay. – Hogy mitől él, mozog a figura. Egy kollégánk becsempészett egy picike tekercs Walt Disney-filmet. Ahányan csak voltunk, mind azt néztük munkaidő után, hogyan mozog egyszerre mind a négy lába az öszvérnek. Kezdtük skiccelni a mozdulatokat, amíg fel nem jelentett minket egy kolléganő, hogy titokban imperialista filmeket nézegetünk.”

Addig másolta a nemzetközi példákat, míg rá nem jött, hogyan kell rendesen animálni, majd felhasználta ezt a tudást arra, hogy a hazai kultúrát  érdekesen bemutassa, végül kitalálta a saját útját, a hazai animáció sajátos stílusát. Hogy mi volt a titok a tehetség mellett? Valószínűleg a szorgalom.

Nepp Józseffel és Romhányi Józseffel kilenc verziót írtak a forgatókönyvből, mire a humoros és a komoly részek közötti egyensúlyt megtalálták.

9 verziót írtak, mire megtalálták a megfelelő modellt. Vajon hány apró kísérlet lehet ebben a 9 verzióban, hány vázlat, hány rosszul megfogalmazott ötlet, hány elcseszett karakter, hány unalmas jelenetet kellett megölni, mire kijött Vukk, Karak és Simabőrű a vászonra. Amikor ilyen teljesítményekkel szembesülök, érzem azt, hogy elfecsérelted az életed, ha ennyire keményen nem dolgoztál még valami igazán fontos dolgon az életben.