Egész általános iskolában erőltették a szüleim, hogy tanuljak meg angolul, nyilván érezték, hogy a nyelv a jövő záloga. Egy nagyon kemény, ám vicces családi baráthoz jártam órákra, aki bármennyire is próbálkozott, képtelen volt megtanítani.  

Úgy mentem végig a középiskolán, hogy képtelen voltam minimális szinten hozni a nyelvi elvárásokat. Szavak és mondatszerkezetek magolása nagyjából annyira kötött le, mint egy hímzés kurzus, így épp csak átbukdácsoltam az órákon. Az egyetemen azért nem estem ki második év végén, mert a kötelező latin vizsgát eltörölték az utolsó pillanatban – ezt hívják szerencsének -. Egészen az egyetem végéig úgy gondoltam, hogy nekem nem mennek a nyelvek, nem tudom megtanulni, hülye vagyok hozzá, stb. Amit mindenki szokott mondani magának, ha valami nem megy.

Aztán egyszer csak jött ez az egész internetes őrület és láttam, hogy itthon szinte alig van használható technológiával foglalkozó olvasmány, így letöltöttem egy fordító programot, ami a szavak jelentését megmutatta kis buborékban és elkezdtem mazsolázgatni a nemzetközi blogokat és cikkeket. Szeretek olvasni, naponta tucatnyi cikket olvastam el. Pár hónap után azt vettem észre, hogy csak néhány alkalommal kell használnom a buborékot, a téma elképesztően érdekelt, mellesleg megtanultam minden kapcsolódó szó jelentését, csak úgy ráadásként. 

Aztán azt vettem észre, hogy az olvasás hatására az angol nyelvű filmeket és sorozatokat is egyre jobban értem. Elkezdtem először csak felirattal, aztán már felirat nélkül nézni a filmeket, ma már ott vagyok, hogy nem szeretem sem a szinkront és a feliratokban is rengeteg hibát találok.

Aztán ahogy jöttek a filmek, egyszer csak egy beszélgetés kapcsán azt vettem észre, hogy egész jól elbeszélgetek angolul. Ismerem a filmekből és sorozatokból a kifejezéseket, a formulákat, simán elvagyok a témákkal, amik előkerülhetnek egy sima beszélgetés kapcsán. 

Észre sem vettem, de néhány év alatt megtanultam angolul anélkül, hogy klasszikus értelemben véve tanultam volna angolul. 

Mintha a valódi tanulásnál sokkal fontosabb lenne, hogy megtaláljuk, mi mozgat minket és mellesleg kössünk hozzá olyan tevékenységeket, amik véletlenül felruháznak minket a várt készségekkel.

Soha nem értettem miért úgy kell megtanulni egy nyelvet, mintha egy felhőkarcoló térképét nézném és magolnám az emeleteket, az emeleteken elhelyezkedő irodákat, az irodában ülő emberek nevét, És miért tesz úgy a nyelvoktatás, mintha ezek elsajátítása után lehetne csak belépni egy épületbe, miközben ha az adott épületben dolgoznék VALAMIN, pár hét-hónap alatt pontosan ismerném az épület minden fontosabb részét.

Tanárnak úgy néz ki sokkal fontosabb megtalálni mik mozgatják a diákot és miként lehet olyan rutinokat beiktatni a tanuló életébe, amitől mellesleg megszerzi a szükséges készségeket.