“[Design is] not just what it looks like and feels like. Design is how it works.” – Steve Jobs

Lehetetlen pontosan meghatározni a felhasználói élményt, a legkönnyebb talán érzetekkel leírni. Minden interfész használata közben érzel valamit, az adott felület ad valamiféle felhasználói élményt. Valamit vagy nagyon rosszul – frusztrációt érzel -, vagy valamit nagyon jól – örömöt érzel -.

Íme néhány válogatás azok közül, amikkel az utóbbi időben találkoztam:

Animációk, vizuális átmenetek

• Keynote -» Néhány átmenet olyan, hogy imádom újra és újra lejátszani. Csak azért elindítom néha a prezentációt, hogy megnézzem, hogyan fog az átmenet kinézni.
• Flipboard iPad -» Lapozás oda és vissza, oda és vissza. Nem használom különösen gyakran a programot, de bármikor belépek, legalább kétszer-háromszor csak azért lapozok hogy megnézhessem az animációt.
• Win Phone 7 – Ahogy a csempék eltűnnek és visszajönnek és amikor a kép a háttérben lassan mozognak balra és jobbra a képek menüben. Csak azért tologatom a felületet, hogy lássam.
• EBay iPad app – A bal oldali menü elhúzásával a nagy képernyőn pixelessé válik a tartalom. Többet tologattam első alkalommal, mint ahányszor a képernyőt néztem. 
• Win Phone 7 – ahogy kihúzod a képernyőt balra, vagy jobbra, azzal jelzi, hogy nincs tovább, hogy összenyomja a képeket. Mintha én préselném össze.
• Twitter for iPhone – A híres csúzli. Amikor lehúzod a képernyőt, elkezdi újratölteni a tartalmakat. Olyan, mint a félkarú rabló, néha jön valami, néha nem. 

Amikor úgy viselkedik valami, mintha élőlény lenne:

• Macbook -» Szuszogás, akkumulátor jelző. Mintha egy macska feküdne előtted az asztalon.
• Twitter kliens Macre -» Amikor egy a legfelső szintű nézeten kívül akarok kerülni az ESC gombot megnyomva, a felület egyszerűen megrázza magát.
• OSX Lion -» Belépéskor, mikor elrontom a jelszót, megrázza magát a gép. Egészen addig, amíg meg el nem találom.

Fizikai érintések és mozgások:

• iPad mágneses borító -» Amikor rápattan a tető, minden alkalommal rácsodálkozom, fel és le pattintgatom.
• A Macbook felnyitása és a töltő levétele. Még évekkel később is néha lepattintom csak úgy, vagy rácsodálkozom, hogyan tud illeszkedni ilyen pontosan.

Amikor a kijelző, a grafika mozgatja meg a fantáziád:

• A Tweetbot ikon, a Day One ikon, amikor érzed, hogy valami olyan gondossággal van létrehozva, hogy öröm ránézni.
• Retina kijelző – Belebámulok bele a képernyőbe és próbálom megtalálni a pixeleket, de nem megy, elkezdem megfigyelni a grafikák élességét.

Valami, amit soha nem hittél volna, hogy megtörténhet:

• Ránézek a telefonomra, vagy a táblagépre és az jut eszembe, ez hogy lehet? Amikor a vizitúra közepén a Bodrog holtágon 3G-s lefedettség van.
• iBooks – Amikor a lapozás közben az oldal hátát nézve átlátszik a papír. Tudom, hogy nincs ott, mégis. 
• Shazam – Felismeri a hangot és megmutatja ki az előadó? Hogy?

Funkciók, amiket nem is tudtad, hogy akarsz, de amikor eléd rakják, pontosan érzed, hogy erre volt szükséged és el sem tudod képzelni, miért nem találta ki senki korábban:

• Instapaper – Mindenféle weboldalt olvasható formára tördel, minden alkalommal rádöbbenek, milyen jó olvasni.
• Dropbox - Mi az, hogy egyik pillanatban ott van a fájl, a másik pillanatban meg a telefonomon? Hogyan? És hogy-hogy nem így volt ez mindig?

Hangok

• Tweetbot -» Hangok, ahogy az interfész reagál a kis aktivitásokra.
• DayOne iPad -» Jelszó kérés után a surlódó hang.

Ez csak néhány személyes kedvenc, többségük apróság, mégis óriási szerepet játszanak abban, hogy miért kedvelek egy alkalmazást vagy eszközt. 

Az érintőképernyő megjelenése és széles körben elterjedése azért is volt óriási dolog szerintem, mert felrázta az egérrel vezérelhető interfészek tervezésében megfáradt tervező közösséget. 

Megjegyzés: A T-Mobile hamarosan elindít egy kampányt, ami táblával kapcsolatos élményeken keresztül mutatja be a táblagépek világát, ehhez kapcsolódóan fogok pár bejegyzést írni a következő hetekben.