A gyakorlat

Ha valakit megkérdezel, hogyan legyen mestere valaminek, nem tudja elmondani. Nem tudja, mert a fejlődés nehezen magyarázható. Nemcsak, hogy nehezen magyarázható, valahogy az emberi agy nem alkalmas arra, hogy egy készséget történetében lásson. Ha látunk egy tehetséges embert, valahogy rögtön azt érezzük, hogy ezzel a készséggel született. Talán mert minden embert valami nagyon konkrét és fix, kész lényként érzékelünk. Még magunkat is. Erre vagyunk berendezkedve. Meglátunk valakit és azt gondoljuk, hogy mindig is olyan volt.

Tucatnyi olyan esetre emlékszem gimnáziumból, amikor valaki már 15 évesen felsőfokon beszélt angolul, azt hittem valami ufóval van dolgom, vagy zsákolt a kosrában, vagy szépen rajzolt.

Vannak persze tipikus sztereotip példák is ezeknek a változásoknak a felismerésére. Amikor előkerülnek a nagyi fiatal kori képei és rájövünk, hogy még nálunk is nagyobb partyarc volt.

Ami érdekes az internetben és a végtelen dokumentálásban, amit magával hozott, hogy sokkal kissebb időtávokat is részletesebben dokumentálunk, mint korábban akár egy egész életet. Ez pedig lehetővé teszi, hogy lássuk, amire alapvetően nincs szemünk. Hogy az ember fejlődik.

A srác, aki évekig minden nap lefotózta magát, miatta tudjuk, hogy az ember arca folyamatosan változik, ha csak egy kicsit is, de folyamatosan.
A lány miatt, aki meg akart tanulni egy év alatt táncolni, tudjuk, hogy a tánc tudás egész jól felszedhető egy év alatt.

Érdemes lenne ezekből a videókból jó sokat csinálni és megmutatni megmutatni a hitét vesztett embereknek, akik már magukra is kész emberekként gondolnak és nem tudnak elkezdeni fejlődni semmilyen irányba, mert úgy gondolják, hogy ők kész vannak.

Nekem egyébként egyetlen dolgot mutatnak ezek a videók. A fókusz szerepét. Ahol fejlődést látsz, ott fókusz van. A fókusz pedig feladatokkal jár. Energia befektetés, értékelés, legnehezebb dologként pedig más dolgok fókuszvesztését. Változást. Lejársz futni minden este? Ott kimarad 1 óra TV, vagy olvasás. Nyelvet tanulsz? Egy-két baráti kör bezárul. A fókusz azt jelenti, hogy minden nap változni egy kicsit abba az irányba, amerre mi akarunk, nem pedig arra, amerre az élet változtat minket.