Melyik a második képernyő?

A TV-s piacon régóta megy a keresgélés azokkal a digitális termékekkel kapcsolatban, amik kiegészíthetik a televíziós élményeket. Szolgáltatások, amik a TV-ben futó tartalmak mellett kiegészítő élményeket adhatnak.

Az utóbbi időben rendesen megváltozott a véleményem arról, melyik irányba érdemes keresgélni a második képernyőt.
A TV-től függő második képernyős szolgáltatásokat alig látok, de rengeteg olyan szolgáltatást, amit TV mellett is használunk.

Este megy a film, közben elolvasunk pár emailt, megnézzük a Facebook-ot, esetleg rákeresünk a filmre IMDB-n és megnézzük mi a szereplő neve, aki annyira ismerős. Ezek teljesen természetes kiegészítői az esti TV nézésnek, de nem összefüggő második képernyős aktivitások, nem lehet őket igazán összekötni, egyébként is folytatott aktivitások – TV nézés és kütyü nyomogatás – csúszik egymás mellé mindenféle technológiai integráció nélkül.

Ahol a TV és az okos eszköz láthatóan összeér, az pont a fordítottja. A telefonon és a tableten navigált tartalmak televíziós megjelenítése erősödik erőteljesebben. Több ismerősöm van, aki így nézi a filmeket, így böngészik tartalmakat androidos eszközökön, iPhone-on és tableteken.

Egy-két éven belül – ahogy most a Maverics esetében az OS X-nél már ebben az évben – a telefonok képesek lesznek arra, hogy önálló képernyőként kezeljék a televíziót, külön alkalmazásokat jelenítsenek meg rajta és úgy kezeljék a szoba közepén a képernyőt, ahogy ma egy projektort használunk.

Fontos különbség ez. A második képernyő nem a telefon, hanem a TV.