Hogyan nyertük meg a berlini Uncubed konferencia ötletversenyét?

Tegnap késő délután nekiindultam a reptérnek, hogy a megbeszélt hétvégi programot eltöltsem Berlinben Imre Loránd Balázzsal, aki holnap mutatja be Menjek/Maradjak c. filmjüket a helyi Szimplában. Mikor megérkeztem, még az Uncubed – berlin.uncubed.com – eseményen volt, ahol hallgatta a helyi startupok előadásait, szóval hirtelen felindulásból én is odamentem, gondoltam konferencia szervezőként inspirálódok egy kicsit, milyen amikor egy híres amerikai berlini környezetben szervez startupos összejövetelt. A belépéskor kérték, hogy írjak fel egy zsebkendőre egy ötletet, amiből majd a végén kiválasztanak egyet. Mondtam, hogy nekem általában csak rossz ötleteim vannak, és, hogy az élet faragja őket jobbá, de nem baj, dobjuk be.

Bent az eseményen rögtön el is felejtettem, a konferencia végére értem oda, így csak csocsóztam a Soundcloud csapatával és elvertünk egy másik helyi menő startupot, majd beszélgettem a Groupon képviselőivel, illetve a Wunderlist marketing vezetőjével.

El is kezdtünk lelazulni, iszogatni, aztán egyszer csak halljuk, hogy a szervező bejelenti, hogy na akkor jön a paper napkin prezentáció döntője, a nevek pedig a következők. Valami német név jön először, aztán Mátyás Dobó, végül Imre Loránd Balázs. Wow. Ott állunk Lócival, keressük a srácot, gratulál, majd mondja, hogy 10 percünk van felkészülni, aztán 1 percünk prezentálni, a közönség szavaz. A srácnak akkor esett le, hogy mi ismerjük egymást.

Na innen kezdett nagyon izgalmas lenni a dolog. El se hittem, készülök a prezentációra, rutinosan kérdéssel kezdek, a közönségben mindenki felteszi a kezét – kivéve egy lányt, akiről később kiderül, hogy a legpesszimistább ember, akivel valaha találkoztam -, majd prezentálom az ötletet. 1 perc, jön Lóci, ő is hasonlóan. Feljön a szervező, mondja, hogy barátok vagyunk és most akkor a közönségnek kell dönteni, hogy ki nyerje a döntőt. Mondom a nevem, az ötletet, taps, hujjogás, jön Lóci, taps és hujjogás szintén, megpróbáljuk újra, mondom az ötletemet, taps és hujjogás, mondja Lóci, szintén.

A srác ránknéz, azt mondja nem tud dönteni, ezért mindketten nyerünk. Pár órája még Budapesten voltam, és eszembe se jutott, hogy eljövök az eseményre, nemhogy beadok egy ötletet egy pályázatra és megnyerek vele egy versenyt Berlin közepén. Az életnek van humorérzéke.

És az ötlet? A közönségtől azt kérdeztem, hogy ki szeretne boldogabb lenni. Mindenki feltette a kezét. Az ötlet címe: Happiness Machine

Nagyon röviden, kutatások bizonyítják, hogy ha egy nap leírsz három boldog pillanatot – legyen az bármilyen apróság -, akkor boldogabbnak fogod magad érezni. Ez már önmagában szuper dolog, de így a boldog pillanataidat teljesen strukturálatlanul gyűjtögeted. Az ötletem az volt, hogy mi lenne, ha mindezeket a pillanatokat strukturáltan gyűjtenénk, adatbányászati és elemzési eszközökkel vizsgálnánk és elkezdenénk visszaadni a felhasználónak olyan információkat, amiket maga sem gondolt, hogy ki lehet mutatni az adatokból. Hogyan alakul az élethez való viszonya, előre lehetne jelezni rossz időszakokat és jókat, pontos statisztikák képezhetők a boldogságtérképéről, pontos képet kapthatsz arról, hogy kikkel, hol, mikor és milyen körülmények között vagy általában boldog és mik azok a területek, ahonnan alig kapsz pozitív energiát. A közönségnek tetszett.

Lóci ötletét nem írom le, lehet, hogy meg akarja tartani.

A lényeg mégis az, hogy a zsűri és a közönség két magyar srác ötletét tartotta a legjobbnak Berlinben az európai startup piac egyik központjában.

És így éreztük magunkat a győzelem után:
https://vine.co/v/hvFQIDxr1Zt