Inkognitó: Az agy rejtett működése

A szabadságom alatt elolvastam az Incognito c. könyvet is, ami az emberi agy működésével foglalkozik és friss kutatások eredményeit szedi össze csokorba egy neurológus, David Eagleman tollából. Egy szóban összefoglalva, elképesztő.

Az agy működése egy hihetetlenül optimalizált biológiai szerkezet, amely minimális energia felvétellel – a testhez képest nagy persze – képes a maga körül zajló világot feltérképezni, döntéseket hozni és irányítani a szervezet többi részét.

Egyre erőteljesebb az a vélemény, hogy az agy különböző zombi rendszerekből épül fel, amelyek egymással egyfajta képviseleti demokráciában élnek együtt, döntési jogkörökért és tevékenységekért versengenek. Amikor valakinek például elromlik az agyának ilyen koordinációt végző tevékenysége, ott különböző agyi területek feletti konszolidációs műveletek kiesnek és könnyedén lehet, hogy a teste nem azt csinálja egy agyi vezérlő terület miatt, amit az agy mondjuk tudatos területe szeretne. Az idegen kéz szindrómánál például, ahol a tudatos terület felemelésre készteti az egyik kezet, egy másik terület a másik kezet irányítja arra, hogy fogja vissza. Hasonlóan a tourette szindrómásokhoz, akik nem szándékolt hangokat hallatnak és mondanak ki.

Az agy úgynevezett tudatos része egyáltalán nem az agy középpontja, akár irányítási értelmeben vesszük, akár máshogy. A kognitív területek gyakran utolsóként kapnak meg az agy által döntésre vitt feladatokat. Például vannak a japán csirke válogatók, akik meg tudják állapítani, hogy a csirke fiú-e vagy lány. Kiscsibéknél ez szinte lehetetlen, mégis tudják. Az érdekes, hogy ha valaki megkérdezi őket, hogy csinálják, nem tudják, mert a tudatos agyi területeknek nincs köze ehhez a tevékenységhez.

Egy 1997-es kísérletben embereket leültettek 4 kártyapakli elé és megkérték őket, hogy válasszanak a kártyákból, bizonyos paklival általában vesztettek, másikkal általában nyertek. A résztvevőknek általában kellett 27 húzás, hogy meg tudják mondani, melyik a “rossz” pakli. Ami viszont megdöbbentő, hogy testük – a stresszt kezelő alrendszer – már egész korán felismeri a rossz paklikat, sokkal korábban, mint ahogy a tudatunk tenné.

A tudatos területek valójában rendkívül jó mese gyártók, amely az agy különböző területei által irányított viselkedéseket egységes narratívába helyezik. Az agyi területek cselekdnek, a tudatos rész pedig megkonstruálja hozzá azt a történetet, ami racionalizálja és egy személyiséggé formálja.

A legdurvább dolog mégis az, ahogy az agy a külvilágot érzékeli. Ha lehet hinni a modellnek, akkor az agy valójában egy szimulátor, amely előre leraktározott minták alapján építi fel magában a külvilágot és a külső ingerekhez csak akkor nyúl, ha eltérést tapasztal. Vagyis a külső ingerek nem felépítik, csupán modulálják a belső világ eseményeit. Jó példa erre az úgynevezett Anton szindrómások helyzete. Ezeknél a betegeknél valamilyen agyi sérülés miatt a külső ingerek nem jutnak el a megfelelő helyre, de az agy erről nem tud és saját magában szimulál. Ezek a betegek nem tudják hogy amit látnak, az nincs a valósághoz kötve és csak akkor mennek el orvoshoz, amikor már jó pár dolognak nekiütköznek.

Hasonlóan a tudat működéséhez a memória sem olyan egyértelmű, ahogy gondoljuk, több terület is tud tárolni memória elemeket, akár több helyen is tárolódhat ugyanarról a dologról emlékkép. Komolyabb traumák például a normál memória mellett egy másik területen is tárolódnak.

A könyv azzal is foglalkozik, hogy milyen evolúciós okai lehetnek a tudatosság létrejöttének és az egyik lehetséges magyarázatnak azt tartja, hogy a tudatos terület a zombi rendszerek koordinálására jött létre elsősorban és akkor kerül igazán aktív működésbe, ha a rendszerek közötti koordinációt kell megoldani. Pl. ha egy jelenlegi előny és egy jövőbeni előny között kell dönteni, akkor a tudatos terület dönt, hogy melyik alrendszer győzzön.

A tudatos agy gyakran csak célokat jelöl ki, az agy többi része pedig megtanulja, hogyan teljesítse. A könyv elolvasása után kb. úgy éreztem, hogy ha van valami ami előtt még óriási mélységek vannak a világban, az az agykutatás. Szinte alig tudunk valamit magunkról és arról, hogyan érzékeljük a világot, miként viselkedünk.