T, mint tudás

Olvasom Johny Ive életrajzi könyvét, a Brit oktatási kultúráról és a politechnikumról, ahol tanulta a dizájn alapjait. Johny már akkoriban sem csak elképesztően jól tervezett, de multidiszciplináris képzettséget szerzett, együtt tanult rengeteg tervezővel és olyan cégekkel, ahol megtanulta kommunikálni a tervekkel kapcsolatos koncepcióit, már egész korán ügynökségi gyakorlatra ment, sőt az iskoláját is egy ilyen ügynökség fizette cserébe azért, hogy ott dolgozott. A minimalista dizájnt lényegében a német Bauhaus és az egyszerűségre törekvő tervezői trendeknek köszönhetjük, amit a Brit oktatási rendszer a hatvanas években vett át. Az is érdekes, hogy Johny már egész korán termék dizájn felé mozdult és olyan koncepciókat lehet látni nála egész korán, amik ma is jellemzik az Apple terméksturktúráját. A termékek fanatikus kicsinyítése, kompaktsága, az illesztési tökélyre való törekvés, a kiemelkedő minőségű alapanyagok, ezek mind a Brit szigetekről hozta magával.

Már a könyv olvasásának elején világos, hogy Johny Ive nem – csak – különleges dizájneri képességei miatt lett az Apple vezető dizájnere. Imád beszélni a tervezésről – apja nagyon híres brit tervező és oktató volt, akivel rengteget beszélgettek a dizájnról -, valószínűleg ezért tudta megérteni magát annyira a “főnökkel”, igen mély tapasztalatai vannak az ügynökségi, tervezés társterületeiről, tudja hogyan kell beszélni a nem dizájneri közönséggel, tudja kommunikálni az elvárásait és a tervek mögött húzódó gondolatokat.

T alakú tudásként hivatkozik erre a könyv – a brit dizájn oktatásban törekednek erre erőteljesen -, széles kereszt irányú ismeretek és egy területen igen mély, szakmai képességek. A sikeres tervező – és szerintem szakember – ismérve.