Egy titok a futárokkal kapcsolatban

Az utóbbi időben rengeteg pizzafutárral és futárral találkoztam, azt hiszem eléggé megismertem a két társaságot.

Arra jöttem rá, hogy a futárok jófejek, a pizzafutárok ellenben nem. A Pizzás hozza az anyagot, levágja eléd, aztán szalad tovább minden teketória nélkül, sehol egy elégedett, “ezt is megcsináltam” tekintet, sehol egy beszólás, akármi. Lázasan viszi a kaját egyik helyről a másikra.

A futárok biztosan jobban keresnek, elég rendes pénzt kérnek egy csomag elviteléért, amikor jönnek, tudod, hogy érdekli őket a történet, kérnek tollat, hogy kitöltsék a papírokat, elvisznek egy kulcstartót ajándékba, mondanak valamit arról, hogy mi lesz a csomaggal, létrejön valami kapcsolat a küldő és a futár között, szimpatikus embereknek látszanak, de látszik rajtuk, hogy kemény gyerekkoruk volt.

Ezt abból is gondolom, hogy a futárok általában jobban ki vannak dekorálva, mint a pizzások, persze főleg a biciklisekről van szó, a motoros futár egy másik terület, azok megint csak visszafogottabb ízirájder mentalitású faarcú gyerekek.

A futárkodás nem lehet rossz. Az egész gondolat ebből a cikkből jött, egy kóder sráctól, aki egyrészt nagyon jól ír, másrészt simán átnyergelt biciklisnek a 9/5-ös perl kódolásból.