4 órás munkahét, jó lenne mi?

Mikor itt az ősz, eláraszt a meló, igazán jó tündérmesének olvasgatni egy olyan könyvet, aminek a címe ilyen kis frappáns. Adott egy fiatal zseni, aki már huszas éveiben elég gazdag lett, hogy normális körülmények között tudjon élni a világot járva, mindezt anélkül hogy akár csak kicsit is meg kéne erőltetnie magát valami lélekörlő munkában.

A könyben a srác bevezet rengeteg fogalmat, de a magja az egész történetnek az a gondolat, hogy 20%-a az ügyfeleknek hozza a bevétel 80%-át, 20%-nak az munkaidőnek adja az elvégzett meló 80%-át, és így tovább, a kertészkedő közgazdász, Pareto agyonhasznált elmélete, ugye. Kaparná a falat, ha tudná, mennyi mindenbe tuszkolták bele.

Na de itt a lényeg az lenne, hogy a szervezés, az információs diéta, az okos “nem”-ek valójában nem visszavetnek minket, hanem előre visznek, kevesebb erőfeszítéssel többet érhetünk el és bár néhol kissé gyanús, miként is lehet igazán komoly munka nélkül előre jutni, azért mégiscsak jó ilyesmiket olvasni. Nem csoda, hogy a GTD freak közösség felkapta a könyvet.