Dobó Mátyás blogja 2003 óta webes trendekről Rólam

Miért a mikroblog a nyerő és nem a news feed?

Az utóbbi időben sokan panaszkodnak Facebook fáradtság miatt - persze az oldal ennek ellenére szépen növekszik -, és az új hálózati aktivitást összefogó alkalmazások sem tűnnek annyira használhatónak - pl. Friendfeed -.

A mikroblog - pl. Twitter - és a news feed - pl. Facebook - jellegű alkalmazások között a legnagyobb különbség, hogy míg az előbbi alapvetően egy személyes szűrön keresztül közvetített eseménysort tár a többi felhasználó elé, addig az utóbbi egy automatikus információ gyűjtő alkalmazás, amihez az információt adónak viszonylag kevés köze van.

A Twitteren azt kapod, amiről a többiek azt gondolták, érdemes közreadni, a Facebook-on pedig mindent, amit az ismerőseid csinálnak, függetlenül attól, hogy azt bárki érdemesnek, vagy érdekesnek találta. Ez utóbbiról számomra gyorsan kiderült, hogy korlátozott idő felett rendelkező emberek számára teljesen használhatatlan.

A Twitter koncepciójában hatékonyabb a platform, mert a publikálási gát miatt képes kordában tartani az ismerősöktől érkező adat áradatot. A másik ok, ami miatt ez használható, hogy képes aszinkron kommunikációs eszközből - mikroblog-ból - pillanatok alatt átalakulni szinkron kommunikációs eszközzé - chat -, majd vissza. Vagyis az adatfolyammal ellentétben, ha érkezik valami fontos információ, arra azonnal lehet reagálni.

Pont ez az erőssége a rendszernek egybéként az egyik legnagyobb gátja is. Ami a Facebook-ot jelen pillanatban erőteljesebb eszközként mutatja, az a rajta elérhető alkalmazások köre, amely a news feed koncepcióba tökéletesen beleillik, ám a mikroblog folyamába nem passzol. Első ránézésre legalábbis. Az alkalmazást integráló hálózatnak ugyanis közvetítenie kell, hogy az ismerősök milyen alkalmazásokat telepítettek, a mikroblog műfajába ezek a visszajelzések és a platform tevékenység nem igazán működik. Nem lehet a Twittert igazán platformként használni, mert az adatfolyam folyamatosan bezavar a kommunikációba az emberek között.

Szerintem mégis ezen a vonalon lesz rövid távon a további fejlődés, mert ez a rendszer csökkenti a zajt, míg a Facebook féle megoldás pont növeli. Ez utóbbinak nagyon komoly fejlődést kell produkálnia, szűrést, hogy valódi értéket vihessen a felhasználók mindennapjaiba.

Tetszett a bejegyzés? Kövess Facebook-on, vagy Twitter-en.

Nincs kapcsolódó bejegyzés

• Venice projekt
• AC heti: 300 trailer, 24 prequel, tornádó Londonban, víz a Marson, Photoshop CS3
• Ne szólj hozzá a blogomhoz, inkább nyomj a share gombra
• Vándorlás szolgáltatások között. Melyik a kedvenc mikroblog szolgáltatód?
• Hírbehozóval értékelünk

Igen, ebben van igazság, a monoton, mechanikus visszajelzések kifárasztják a szemlélőt: a news feed a személyes térbe személytelen jellegű kommunikációt injekcióz, ami sokkal inkább zsibbaszt mint stimulál.

Ugyanakkor a twitterrel is van probléma, mégpedig az, ami éppen az előnye: hogy instant és rövid. Tény: a rövid és szerkesztetlen tartalom megtartja a friss, közvetlen információáramlás varázsát. Még gyorsabb és szűkebb fordulóval veszi be a virtuális teret, mint a blog. Ugyanakkor ehhez még annál is kevesebb nyelvi és tartalmi energiát használ fel, aminek az a következménye, hogy az informcióáramlás mellett kiszürkíti a kommunikációs élményt. Az sms-chat közegben jól terjed az infó, de nem alkalmas gondolatközvetítő és -formáló csatornának. Arra született, hogy fogyasztás után az üzenet azonnal elveszítse jelenvalóságát és jelentőségét.

Real-time jókat blattolni és improvizálni amúgy sem tudnak sokan, pláne nem haiku méretben, ahol pedig valami 10 másodperc alatt lepörög, ott nem is érdemes ezzel görcsölni. Már a blogpost is alapveően efemer, egynapos, gyorsfalazással készülő skic, a twitter nyelvi és gondolati megformáltságának felső korlátja pedig nyilván jóval a post alsó korlátja alatt van. A twitter ereje a fecsegés, a fecsegés ereje pedig a szerkesztetlen lazaság. Ebben lehet még esetleg egy kicsit fejlődni, de én azt hiszem, alapvetően nem ez rá a jó szó. Mondjuk meg lehet találni a laza infohullámzás optimum-értékét.

Az igazi fejlődés azonban szerintem nem innen fog jönni, mivel ebben a formában nagyon alacsony a tartalmi kohézió, az infó túlságosan granulált, tulajdnonképpen olyan, mint a homok, ennek megfelelően csupán önmagából nem is építhető belőle túl magas építmény.
Én azt hiszem a twitter jövője inkább valamiféle hibrid rendszer lehet, ahol a twitter a humán ágenst közvetíti egy félautomatikus információs rendszerben, ahol emberek és gépek vegyes, kiegészítő kommunikációt folytatnak egymást lazán átfedő témákban és interakcióban. Az ágens emeri és gépi forrású információkat aktivál és egyben reagál rájuk, ami tovább gyűrűzik a nyitott kimenetekkel rendelkező rendszerben. Az információszervezés így egyszerre lenne real-time és kollaboratív (képzeljünk el egy sokszorosan visszacsatolt, valósidejű csoportos guglizást egy adott témában).

[...] (mármint sok, nem kifejtett, lényegtelen dolog), és szerintem még az se látja át aki írja. Állítólag a twitteren kisebb a “zaj”, mint pl. a facebookon, mert csak az érdemesnek tartott [...]