Hogyan nyertük meg a berlini Uncubed konferencia ötletversenyét?

Tegnap késő délután nekiindultam a reptérnek, hogy a megbeszélt hétvégi programot eltöltsem Berlinben Imre Loránd Balázzsal, aki holnap mutatja be Menjek/Maradjak c. filmjüket a helyi Szimplában. Mikor megérkeztem, még az Uncubed – berlin.uncubed.com – eseményen volt, ahol hallgatta a helyi startupok előadásait, szóval hirtelen felindulásból én is odamentem, gondoltam konferencia szervezőként inspirálódok egy kicsit, milyen amikor egy híres amerikai berlini környezetben szervez startupos összejövetelt. A belépéskor kérték, hogy írjak fel egy zsebkendőre egy ötletet, amiből majd a végén kiválasztanak egyet. Mondtam, hogy nekem általában csak rossz ötleteim vannak, és, hogy az élet faragja őket jobbá, de nem baj, dobjuk be.

Bent az eseményen rögtön el is felejtettem, a konferencia végére értem oda, így csak csocsóztam a Soundcloud csapatával és elvertünk egy másik helyi menő startupot, majd beszélgettem a Groupon képviselőivel, illetve a Wunderlist marketing vezetőjével.

El is kezdtünk lelazulni, iszogatni, aztán egyszer csak halljuk, hogy a szervező bejelenti, hogy na akkor jön a paper napkin prezentáció döntője, a nevek pedig a következők. Valami német név jön először, aztán Mátyás Dobó, végül Imre Loránd Balázs. Wow. Ott állunk Lócival, keressük a srácot, gratulál, majd mondja, hogy 10 percünk van felkészülni, aztán 1 percünk prezentálni, a közönség szavaz. A srácnak akkor esett le, hogy mi ismerjük egymást.

Na innen kezdett nagyon izgalmas lenni a dolog. El se hittem, készülök a prezentációra, rutinosan kérdéssel kezdek, a közönségben mindenki felteszi a kezét – kivéve egy lányt, akiről később kiderül, hogy a legpesszimistább ember, akivel valaha találkoztam -, majd prezentálom az ötletet. 1 perc, jön Lóci, ő is hasonlóan. Feljön a szervező, mondja, hogy barátok vagyunk és most akkor a közönségnek kell dönteni, hogy ki nyerje a döntőt. Mondom a nevem, az ötletet, taps, hujjogás, jön Lóci, taps és hujjogás szintén, megpróbáljuk újra, mondom az ötletemet, taps és hujjogás, mondja Lóci, szintén.

A srác ránknéz, azt mondja nem tud dönteni, ezért mindketten nyerünk. Pár órája még Budapesten voltam, és eszembe se jutott, hogy eljövök az eseményre, nemhogy beadok egy ötletet egy pályázatra és megnyerek vele egy versenyt Berlin közepén. Az életnek van humorérzéke.

És az ötlet? A közönségtől azt kérdeztem, hogy ki szeretne boldogabb lenni. Mindenki feltette a kezét. Az ötlet címe: Happiness Machine

Nagyon röviden, kutatások bizonyítják, hogy ha egy nap leírsz három boldog pillanatot – legyen az bármilyen apróság -, akkor boldogabbnak fogod magad érezni. Ez már önmagában szuper dolog, de így a boldog pillanataidat teljesen strukturálatlanul gyűjtögeted. Az ötletem az volt, hogy mi lenne, ha mindezeket a pillanatokat strukturáltan gyűjtenénk, adatbányászati és elemzési eszközökkel vizsgálnánk és elkezdenénk visszaadni a felhasználónak olyan információkat, amiket maga sem gondolt, hogy ki lehet mutatni az adatokból. Hogyan alakul az élethez való viszonya, előre lehetne jelezni rossz időszakokat és jókat, pontos statisztikák képezhetők a boldogságtérképéről, pontos képet kapthatsz arról, hogy kikkel, hol, mikor és milyen körülmények között vagy általában boldog és mik azok a területek, ahonnan alig kapsz pozitív energiát. A közönségnek tetszett.

Lóci ötletét nem írom le, lehet, hogy meg akarja tartani.

A lényeg mégis az, hogy a zsűri és a közönség két magyar srác ötletét tartotta a legjobbnak Berlinben az európai startup piac egyik központjában.

És így éreztük magunkat a győzelem után:
https://vine.co/v/hvFQIDxr1Zt


Az akaraterő

A szabadságom alatt elolvastam pár könyvet, ezekből szemezgetek mostanában párat. Az egyik legérdekesebb a Willpower c. volt.

A könyv – a címéből kikövetkeztethetően – az akaraterőről szól. Bármikor, amikor döntéseket kell hoznod, az akaraterődet használod, amikor megpróbálsz lefogyni, amikor új készségeket akarsz megtanulni, amikor rá akarod magad venni valamire, amit korábban nem csináltál.

Arra jöttek rá az utóbbi idők kutatásaiból, hogy az akaraterő nem egy állandó tulajdonságunk, ahogy azt eddig gondoltuk, hanem egy kimeríthető erőforrás, ami ráadásul ugyanabból a forrásból táplálkozik, mint más komplex agyi működési mechanizmusok. Úgy néz ki, hogy az akaraterő kimerülésének komplexnek tűnő fogalma egy igen konkrét dologra vezethető vissza. A cukorra. A glükóz maga nem lép ugyan be az agyba, de ebből állítódnak elő a neurotranszmitterek, amelyeket az agysejtek a jelek továbbítására használnak. Ha az agyműködéshez nincs elég utánpótlás, a neurotranszmitterek elfogynak és egyszerűen abbamarad a gondolkodás.

A probléma ezzel, hogy úgy néz ki az akaraterő elfogyása egy olyan betegség, aminek nincsenek tünetei, nem leszünk rosszul, nem is érezzük igazán, egyszerűen csak nem jó döntéseket hozunk, megváltozik a viselkedésünk, igerlékenyebbek leszünk, könnyebben költjük a pénzt. Egyszerűen nem tudjuk eléggé kontrolálni az érzelmeinket.

Akkor mégis miért van az, hogy egyesek úgy néz ki, hogy csodákra képesek és mintha elképesztő akaraterővel rendelkeznének? Akik reggel korán lemennek edzeni például, akik mintha olyan dolgokat csinálnának folyamatosan, amihez másoknak nincs elég akaratereje.

Az akaraterő tartalékolásának legjobb módja, ha az akaraterőnket arra használjuk, hogy jó szokásokat ésessünk be. Ha ugyanis egyszer egy szokást beégettünk, akkor az már más agyi területek vezérlik, amik úgy néz ki nem használnak annyi glükózt és képesek ilyen “elfáradt” szituációban is aktívak maradni és helyettünk dönteni, nem mutatják a kognitív kifáradás ilyen erős tüneteit.

Egy biztos, ha fontos tárgyalásra mész, tegyél róla, hogy legyen elég glükóz a szervezetedben. Na persze nem azt ajánlja a könyv, hogy be kell dobni egy kólát – persze ha más nincs -, a test mindenféle alapanyagból elő tud állítani glükózt.

Két további érdekes jelenséget is megmagyaráz.

A nők alapvetően több önkontrollal rendelkeznek, mint a férfiak, ez kulturális és nevelés beli dolgoknak is köszönhető, de a menstruáció időszaka alatt teljesen megváltoznak. Ennek oka is a glükóz hiányban keresendő. A nők szervezete ilyenkor elkezd felkészülni és ez elképesztően sok energiát igényel a szervezettől, ami elvonja a glükózt a neurotranszmitterek termelésétől. Amint megszűnik az utánpótlás, a nők érzelmi kontrollja, döntési képességei drasztikusan csökkennek.

A másik nagyon érdekes terület a fogyás 22-es csapdája. Aki fogyókurázik, az kevesebb cukrot visz a szervezetébe, mivel azonban kevesebb cukrot kap az agya, így az akaratereje is hamarabb elolvad, vagyis kevésbé lesz képes ellenálni a azoknak az ételeknek, amikhez hozzá van szokva.

A jó hír, hogy az akaraterő fejleszthető, főleg az önkontrollt erősítő gyakorlatokkal, és kijátszható azokkal a tervező módszerekkel, amik mentesítenek a kimerült állapotban szükséges döntésektől – pl. célok kijelölése és feladat menedzselése -. Ha ezt a kettőt jól használod, akkor sokkal jobban tudod menedzselni ezt azt elképesztően erős erőforrást.


Gyorsan összegezném, mit érzek a mostani bejelentésből. Az Apple bizonyos funkciók részletekbe menő értékelésével és tervezésével nyúl minden új kiadáshoz. Idén nem volt téma a kijelző és szinte semmi, ami a hardver külső megjelenéséhez kapcsolódik.

5C: Kering midenféle érvelés az új iPhone-okról, hogy a kínai és fejlődő piacnak, illetve az közép-alsó szegmensnek célozzák, a Nokia színes kiadásait utánozzák, vagy egyszerűen csak behozzák a előző évi készüléket újként, áttokozva, vagy csak a volument próbálják kiszolgálni más anyagok bemozgatásával. Megpróbálják a a szenzoros iPhone-t vonzóbbá tenni. Ezek lehetnek a fő indokok. Nem tennék túl sok magyarázatot mellé, az iPod-ok után a telefon is hozza a minimális személyességet.

5S: mozgás szenzor, ujjlenyomat, arany tokozás, ios7, iBeacon, jobb fényképező. Ami érdekes, hogy a legtöbb dolog a telefon és a telefon környezetében lévő eszközök kapcsolatában fejlődhet végre. Az, hogy végre a szenzorokat egy külön processzor szolgálja ki, lehetővé teszi, hogy a telefon végre tényleg folyamatosan fogadjon jeleket a telefon különböző szenzoraiból, ezzel követni tudjon test-, mozgás- és egyéb szenzorokból jeleket. Az iBeacon miatt pedig itt van az ideje a beltéri navigációnak, ajtó nyitásnak, okos otthonnak, térhez kötött aktivációnak – boltok, terek, stb. -.

Ami új volt, hogy milyen elképesztően szép bemutatókat csináltak a telefonokhoz, főleg az aranyozott iPhone bemutatása tetszett és először éreztem, hogy a telefon közeledik a prémium szegmenshez, mintha egy ékszer lenne.

A fényképező is szépet ugrott az utóbbi iPhone-okkal. Már az iPhone 5-nél is azt éreztem, hogy elképesztően jó fotókat lehet vele csinálni, de az új telefon tényleg egész komoly előrelépés, annyival jobb fotót csinál, mint bármi, ami a piacon van. Ami látszik, hogy a próbálják megenni a Windows Phone-ok ajánlatait keresztben.

Az ujjlenyomat olvasót mindenki szidja, hogy biztonsági eszköznek mennyire béna, de az igazság az, hogy a felhasználók jelentős része nem kapcsolja be a biztonsági kódot jelenleg a telefonján. Egyszerűen zavarja őket. Innen minden előrébb van.

Az iOS 7-tel én ezt az évet érzem a legnagyobb ugrásnak az iPhone-ok eddigi sorában. Szép munka.


1 milliárd a semmiből

Az android a harmadik platform, amelyik eljutott az – egészen elképesztő – 1 milliárd felhasználóig, az első a Windows volt, a második pedig a Facebook. Következő évben várhatóan érkezik az iOS is a reprezentatív listára.

Ami nagyon érdekes – bár időben nem biztos, hogy folyamatos -, hogy mennyire gyorsan történt mindez. Az android 5 év alatt érte el, amit a Facebook nagyjából 8 és fél év alatt és sokkal gyorsabban, mint a Windows.

Az Asymco szerint az android új aktiválásainak 1.6 %-a ment az USA irányába, szemben az iOS közel 6%-val, vagyis az amerikai piacon az android platformnak gondjai lehetnek a közeljövőben, ami egyben a Google számára is komoly veszélyt jelent, de nem is ez az érdekes most.

A platform fejlesztések gyorsasága üzleti szempontból az egyik legnagyobb kihívás a cégeknek, vajon a regnáló nagyvállalatoknak mit jelent az, hogy 5 év alatt globális piac építhető egy platformból? Ha egy óriás cégnek újra kell magát strukturálnia egy új piaci belépő miatt, vajon ennyi idő alatt képes lehet rá? Szerintem nem.

Egy ilyen platform növekedése az első két évben általában vonal alatti, csak a piac belső, jó szemű elemzői számára észrevehető. Ebben az időszakban és méretben rengeteg kis hal van a piacon. Rengeteg kis veszélyforrás mozog ebben a léptékben, amelyek jelenthetnek valódi veszélyforrást is és apró érdektelen próbálkozást. A növekedési üteme azonban ezeknek az új platformoknak olyan, hogy szinte amint túllépnek ezen a szinten, hónapokban mérhető az idő, amikor a kis veszélyforrásból teljes értékű versenytárssá növik ki magukat. Nincs nagyvállalat – az emberi tényezők miatt -, amelyik annyira agilis tudna lenni, hogy ezt a sebességet meglépje és lereagálja.

Legtöbb esetben valahol az érzékelési küszöb környékén jönnek az első komoly lépések és döntések, mire piacilag értelmezhető választ ad egy cég, az még 1 év, mire a válasz piacra kerül, az új versenytárs már teljesen más szinten és növekedési pályán van.

Megint csak egy ok, ami miatt másolni nincs értelme.


Mit kezdjen a Microsoft a Nokia-val?

Elop hatás. Így fog bekerülni az évkönyvekbe Stephen Elop 2010-es “Burning Platform” memója, amikor bejelentette, hogy leállnak a Symbian fejlesztéséről és teljes erővel fókuszálnak a Windows Phone telefonok bevezetésére. A probléma nem is a bejelentéssel volt, hanem az időzítéssel és annak stílusával. Elop majdnem egy évvel korábban hozta nyilvánosságra a váltást, mint ahogy az első új telefonok megjelentek volna a piacon – Ratner hatás – és egyben a meglévő termékeket halottnak nyilvánította – Osborne hatás -. Az időzítés és a termékek belső értékelése nagyon fontos szempontok – főleg egy CEO-nál -. Az Apple egyik óriási innovációja az volt a telekommunikációs piacon, hogy az új készülékeket a bejelentésétől szàmított kb 1-2 hónapon belül már a világ minden táján a polcokra tette. Nem véletlenül, a régi típusok értékesítése jelentősen lassul az új termékek bejelentését követően. A Nokia számára a 2010-es év óriási veszteséget okozott, lényegében a Samsung ekkor foglalta el a piac nagy részét, a váltás pedig olyan kicsi vàltozást hozott a Nokia okostelefonos piaci részesedésében, hogy nem is érdemes megemlíteni.

Nem több, mint három évvel a balul sikerült bejelentés és alig 8 évvel azután, hogy a Nokia a világ legnayobb mobil gyártója volt, a céget felvásárolja legnagyobb partnere alig pár milliárd dollárért.

Talán az integrálás miatt, talán a védjegyek miatt, az is eszembe jutott, hogy a Nokia-t irányító vezetésben felerősödhettek az alternatívákat kereső hangok, a Microsoft számára pedig az okostelefonos piaci törekvések végét jelentette volna egy ilyen döntés.

A Nokia számára sem volt nagyon más választás. Az Asymco blog elemzése azt mutatja, hogy bizonyos pont után a mobilpiac már nem felejti el a hibázást, ezen a ponton túl nem tudott cég kijönni a mélyrepülésből és szinte minden esetben eladás, bezárás és a gyártások leállítása lett a vége.

Bármennyire is leírja a piac a Nokia-Microsoft kísérletet, az egyik legbátrabb stratégiai irány volt, amit az utóbbi években cégektől láttunk megvalósítani. A probléma a taktikai szinten bukott el. Teljesen érthető lépés volt, hogy a regnáló Microsoft ökiszisztéma gyors kiterjesztésével és egy kiemelkedő telefonos hardver gyártó összeölelkezésével és kiemelt stratégiai lépésekkel talán meg lehetett volna fogni az Apple menetelését. A probléma nem a tervvel volt, sőt azt mondhatnám, az egyik legbátrabb és leghihetőbb koncepció volt az utóbbi években, amiben én is és még sokan mások – akik értenek valamicskét a mobil piachoz – hittek. A probléma pont a részletekkel volt. A rossz időzítésekkel, a túl gyorsan kiadott új termékekkel, a túl gyors termék vágásokkal.

Úgy néz ki, hogy a nagy kísérlet vége nem jött ki jól és a cégek sodródnak az egyetlen járható út irányába. Az egyesülésben a technológiai integráció fokozódása az egyik egyértelmű előny. A Phone platform szerintem még mindig nagyon vonzó, de nem érett meg eléggé. A Nokia technológiai oldalról még sok mindenben jobb, mint az iPhone és az Android. Wifi jelek elkapásában pl. vagy fotózásban. A Microsoft még mindig az egyik olyan szoftverfejlesztő, amelyik képes minőségi operációs rendszert gyártani és elképesztő iparági támogatás van mögötte.


Miben győzhetne még valaki az okostelefon/tábla piacon?

Kijelzőben. Évekig győzködtem magam, végül a szabadságom előtti este vettem egy Kindle Paperwhite-ot és teljesen beleszerettem a kijelzőjébe. A tükröződés mentes felület a láthatóság teljesen más szintje, mint bármelyik LCD képernyő, amit eddig használtam. Az iPad a Kindle után nagyon üvegesnek tűnik.

Ha valaki tudná ötvözni a két technológia legjobb tulajdonságait, a papír hatású e-ink láthatóságát és energiafogyasztását, az iPad színeit és felbontását, frissítését, akkor teljesen alávághatna a jelenlegi mobilos, táblás piacnak.

Az iPhone egyik legnagyobb újítása a kapacitív, jó minőségű kijelző volt. A kijelző a sarokköve az egész érintőképernyős piacnak és jelenleg, ha egy jó e-ink kijelzőt nézegetve a közelében nem vagyunk az ideálisnak.

Mi jöhet még? Nagyobb kontraszt, a tükröződés eltüntetése, az érintési visszajelzések megoldása, a gyors képernyő frissítés. Csak néhány dolog, amit ha valaki megoldana, azzal akár az Apple/Samsung óriási piaci előnyét is megfoghatná.


Innováció egy lejátszott piacon

Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy vannak területek, ahol már tényleg nem lehet újdonságot mutatni. Egyszerűen túl nagyok a szereplők, konszolidált a piac, nincs mit innoválni. Aztán rendre jön egy cég és megmutatja, hogy mennyire nem így van.

Az utolsó ilyen élményem a Waze volt. Navigációs piacon szinte azt gondolja az ember, hogy már szinte mindent elmondtak, amit meg nem, azt meg az elképesztően gyorsan fejlődő Google, Apple és többi jól működő navigációs szoftverfejlesztő már épp csinálja.

A Waze mégis felvett 50 millió felhasználót a navigációs szolgáltatásába és annyira szépen fejlődött, hogy az ezen a piacon magát komoyan vevő Google kifizetett érte 1.1 milliárd dollárt.

Ha elkezded használni a szolgáltatást, egyébként rögtön meg is érted, hogy miért. Az app UX szempontból a Google Maps előtt jár, annyira letisztult navigációs kijelzője van és azzal, hogy közösségi funkciókat tett az appba, nem azt érzed, hogy az egész teljesen jellegtelen, hanem pont az ellenkezőjét, működik a közösségi információ összerakósdi, és pont annyit kell csak beadni, amitől nem érzed magad kényelmetlenül, visszafelé viszont annyival add többet az app, amivel már magabiztosabban tudsz tervezni egy utazást.

Néhány, egyébként nem is varázslatos, vagy elképzelhetetlen tervezési ötlettel, némi közösségi funkcióval sikerült akkora momentumot szerezniük egy egyébként már teljesen lejátszottnak tűnő piacon, ami minden szoftverfejlesztőnek adhat egy kis reményt.