Doransky

Imádok vezetni! A barátaimmal rendszeresen kirándulunk a környéken, és ha nehezen megközelíthető tömegközlekedéssel egy hely, akkor valameddig biztosan autóval megyünk. Már kamaszként elkezdtem vezetni tanulni, ahogyan átléptem azt a bizonyos korhatárt, és szinte szavakba se tudom önteni azt, hogy mekkora szabadságot ad nekem ez az egész. Nem tudom már elképzelni azt, hogy mondjuk egy hónapig ne használjam az autót – persze egyelőre nincs rá napi szinten szükségem, ráadásul sétálni és tömegközlekedni is szeretek szerencsére. Inkább a hosszabb utakra jön jól az autó.

Épp a környéken jártunk egyszer, amikor felvetődött a barátaimmal, hogy még mindig van-e addiktológia székesfehérvár városában valahol. Az nem derült ki végül, hogy van-e addiktológia Székesfehérváron, mert egyből azt dobta be valaki témának, hogy ő egy Veszprém megyei bentlakásos programról hallott a múltkor, ami mindössze négy hetes, de kiválóan megadja az alapokat ahhoz, hogy valaki le tudja tenni az italt, és kitartó legyen a program végeztével is: www.felepulok.hu.

Azt is elmesélte ez a barátom, hogy neki van egy rokona, aki részt vett a Felépülők programjában, azóta is jár utógondozásra, szóval másodkézből tudja, hogy egy nagyon jó szakmai csapat van ott jelen. Így hamar elterelődött a téma arról, hogy van-e addiktológia Székesfehérvár környékén, és inkább a Veszprém megyei intézménnyel kezdtünk el foglalkozni. Szerintem nagyon jó, hogy már hazánkban is vannak ilyen lehetőségek, ráadásul a csoportos foglalkozások és maga a csoportban együttélés élménye ad egyfajta olyan sorsközösséget – legalábbis én így képzelem el -, ami segít felismerni a klienseknek, hogy nincsenek egyedül a problémáikkal és az előttük álló kihívásokkal.

Ha bárki kíváncsi a továbbiakra tehát: felepulok.hu!