Dobó Mátyás blogja 2003 óta webes trendekről Rólam

A doransky változó formában 2003 óta működik és jelenleg egyike a kevés rendszeresen publikáló, webes trendekkel, webes szolgáltatásokkal és fejlesztésük humán oldalával foglalkozó hazai weblognak.

Az oldal remélhetőleg értékes forrás lesz a hazai és nemzetközi webes környezet megértéséhez és segít, hogy jobb élményeket tudj teremteni oldalaidon és szolgáltatásaidon. Kellemes olvasgatást!

Ezeken dolgozom

ÚJ IVB pályázat

Az Indavideo verseny oldala.

Videobomb

Az egyik első hazai videó megosztó szolgáltatás.

Blogter

Az első blogokat szemléző blogszolgáltató portál.

AC

Hazai híreket a felhasználók segítségével szűrő szolgáltatás.

Origo hozzászólások

Az Origo hozzászólás rendszere.

Linkter

Link gyűjtő szolgáltatás.

W2

Webes kommunikációs eszköz kisvállalkozásoknak.

Mommo

Új hálózati megosztó szolgáltatás.

FN Tudósító

Sanoma közösségi projektjén tanácsadóként és fejlesztőként dolgoztam.



Előadás

Az utóbbi néhány évben folyamatosan tartok előadásokat különböző rangos konferenciákon új webes trendekről - pl. Internet Hungary, Reklámkonferencia, Reklámhét, Interaktív Marketing Konferencia -, ha előadót keresel itt megtalálsz.

SMO a harmadikon

Érdekes mennyire kiveri egyeseknél a biztosítékot ez az egész közösségi média és kapcsolódó forgalom terelősdi, leginkább azoknál, akinek a status quo valamiért mindennél fontosabb. Azt megomndaná valaki, hogy miért a keresőoptimalizálókból kerülnek ki a legádázabb ellenségei ennek az egész közösségi média kérdésnek?

A konferencián arról beszéltem, hogy a Facebook és az iWiW domináns szereplőivé válltak a webnek, lassan hasonló forgalmat érnek el, mint a Google és ez azért érdekes, mert a többi oldallal szemben, ezek az oldalak kapu oldalak, forgalmat terelnek a web irányába.

Arról is beszéltem, hogy kevésbé hiszek az oldalakban, a profilokban és az alkalmazásokban, egyszerűen azért, mert ezek a felületek túl egyszerűek, túl gyakran változtatják önkényesen a paramétereiket, amitől teljesen kiszámíthatatlan teljesítményt produkálnak és épeszű cég nem foglalkozik olyan erőforrás építésével, amit egyetlen fél önkényesen tönkre tehet, másrészt ezek a felületek nem igazán alkalmasak másfajta bevezetési technikák fogadására.

Arról is beszéltem, hogy ezek a rendszerek hasonló erőforrások felépítésére képesek, mint a keresők, persze még az elején vagyunk a folyamatnak, de hasonlóképpen, ahogy keresőkből, vagy email adatbázisokból érkező forgalom építhető, ugyanígy a közösségi média felületeiről érkező forgalom is építhető és erőforrásként jelentkezik egy oldal életében.

Szerintem a web szolgáltatásai lesznek azok, amik learatják hosszú távon a közösségi hálóban rejlő előnyöket és ezt egyre jobb és hatékonyabb eszközökkel tehetik majd meg, egyre mélyebb integrációcal ezekbe a közösségi oldalakba.

A legfontosabb mondanivalóm azonban elsikkadt a közvetítés közben, ez pedig az, hogy ezeken rendszereken jól működő oldalak teljesen máshogy néznek ki mint korábbi rokonaik. 

A szakértő azzal érvel, hogy a közösségi média nem hoz le elég forgalmat, és mindezt teszi jó esetben egy szét keresőoptimalizált - eleve ezzel a szemlélettel épített - portfolióba illesztett "megosztom a Facebook-on" gomb alapján, ami elhiteti vele - és talán sok más emberrel is -, hogy ezek a rendszerek ennyit tudnak százon és közben elfelejt valami nagyon fontosat figyelembe venni. A közösségi médiára tervezett rendszerek nem annyiban különböznek az előző generációs rendszerektől, hogy van bennük három új gomb.

Ezek a rendszerek technológiai oldalról mélyen integrált szolgáltatások a közösségi hálózatokba, felületi oldalról pedig erőteljes pszichológiai hatásokkal befolyásolják a felhasználókat azért, hogy gyorsan terjedve új felhasználókat érjenek el. Alapvető sajátosságai az ilyen rendszereknek: 
1. Apró, folyamatos jelzéseket küldenek a stream-be
2. Apró releváns élményeket teremtenek a termékről/szolgáltatásról
2. Gyorsan erőszakolják ki a feliratkozást (email + FB Connect)
3. Barátok meghívását elsődleges fókuszba helyezik (minden létező interakció ide kanyarodik)
5. Látható inszentív (pontok, kitüntetések, stb.) segítségével folyamatosan ingerlik a felhasználót
6. Üzleti modell csak a folyamat végén jön

Nem akarok senkit elkeseríteni, de ezek a rendszerek nem olyanok lesznek, mint a korábbiak néhány új gombbal. Ezek nem a keresőre tervezett, kulcsszavak ezreire optimalizált oldalakból felépülő szolgáltatás monstrumok lesznek némi reszelgetéssel, meg az erre kihegyezett analitikai szemléletmóddal. Ezek új, friss és teljesen meghökkentő szolgáltatások lesznek, amik kihasználják a közösségi média speciális sajátosságait és sok elemében még mi sem tudjuk, hogy miként fognak működni, de néhány korai fecske már itt van. A Farmville például a maga néhány száz milliós játékos bázisával, vagy kereskedelmi oldalon a Dell Swarm

Mielőtt leírjuk ezt az egész történetet, érdemes egy kicsit elgondolkodni azon, hogy azok a szolgáltatások, amiket most építünk másfél, két év múlva fognak befutni és akkor már valószínűleg már egy kicsit más lesz a piac, mint eddig. Lehet öregurasan pedánsan meganalitikázva méregetni sokadszorra a biztosat és a mögöttünk lévő dolgokat, folyamatosan megkérdőjelezni az evolúciót, csak akkor valószínűleg elfelejtük észrevenni az éppen érkező teherautót. 

Én szóltam.

iPhone vs. Android konferencia - április 8. Wax Kultúrgyár

Mikor múlt év végén kitaláltuk, hogy kéne szervezni egy mobil platformokkal és a mobil jövőjével foglalkozó konferenciát. Nem is mertük remélni, hogy ekkora lesz az érdeklődés.

Mobil alkalmazások fejlesztőiként persze látjuk, hogy milyen pezsgés van a nemzetközi piacon és hogy mekkora iparág van kialakulóban, de az utóbbi időben felbukkanó elemzések olyan globális, gyors és mélyreható változást vetítenek előre, amit még mi is nehezen tudunk elképzelni. A Morgan Stanley szerint a mobil 5 éven belül eléri az asztali internet méretét és óvatos becslés szerint is végül kétszer akkorára növi ki magát. Valószínűleg ez a mostani lesz a technológia történetének leggyorsabb paradigmaváltása, ami magába foglalja a korábbi platformok által elért eredményeket is. Új platformok nem jönnek túl gyakran az életünkbe, izgalmas idők előtt állunk.

Azt szeretnénk ha az iPhone és Android platformokkal kezdődő konferencia sorozat ennek a változásnak meghatározó hazai szakmai eseményévé nőné ki magát, amely minden évben a leginnovatívabb és előre mutató mobil témákat és trendeket járja körül. A jelek azt mutatják, hogy megvan rá az esély, egyetlen blogbejegyzés hatására több száz érdeklődő iratkozott fel az oldalon - iphonevsandroid.hu -, több cég keresett meg minket, hogy szeretnének támogatóként megjelenni. Ebben az évben főtámogatónk a Motorola lesz, támogató  a HTC és a T-Mobile, így nekik köszönhetően a konferencián lehetőség lesz a legújabb Android és iPhone készülékek kipróbálására.

A konferencia mellett meghirdetjük a Nav N Go Év Alkalmazása díjat is, amit szintén a konferencián fogunk kiosztani. Szeretnénk megmutatni, hogy hazai fejlesztők kiemelkedő, nemzetközi viszonylatban is mérhető minőségű alkalmazásokat gyártanak, a verseny végén az első helyezett egy iPad-et is hazavihet. A versenyre itt lehet jelentkezni.

Program

A programban változás legfontosabb szereplőit próbáljuk meginvitálni, fejlesztőket, dizájnereket, médiatulajdonosokat, ügynökségeket szolgáltatókat, üzletembereket és gyártókat. Több, mint egy tucat sikeres hazai iPhone-ra és Android-ra dolgozó céget hívtunk el, köztük többen nemzetközi sikersztorikat tudhatnak maguk mögött, de itt lesznek a hazai média és ügynökségi és szolgáltatói piac szereplői is, hogy teljesebb képet kapjunk a változásról. A program mellett Workshop-okat is szervezünk, ahol mélyebbre lehet ásni a fontosabb témákban.

Időpont, helyszín

Néhány információ a helyszínről, az időpontról és az árról.
Más konferenciákkal ütközés miatt úgy döntöttünk, hogy április 8-ra tesszük át a dátumot. A helyszín a Wax Kultúrgyár lesz, ami jelenleg az egyik legjobb konferencia helyszín Budapesten.


Jegyek, jegyárak

Az árazást próbáltuk a lehető legoptimálisabbra venni, hogy mindenki eljöhessen, akit érdekel.

A jegy elővételben 9500 Ft + ÁFA lesz, amiben benne van:

  • A konferencia részvétel, előadásokkal és workshopokkal
  • Kávé és frissítő egész napra
  • 3 fogásos ebéd
  • Parkolás (ingyenes)
Jegyek tárgyalókkal

Tudjuk, hogy a konferencia az üzletről is szól, ahol fejlesztők, ügynökségek, ötletgazdák és befektetők egyszerűbben egymásra találhatnak, ezért a konferencián lehetőséget biztosítunk arra, hogy cégek szeparált tárgyalókban megbeszéléseket tartsanak. Tárgyaló foglalásához a regisztráció során a  ”+ tárgyaló” opciót kell választani, amely extra díjért tartalmazza a tárgyalót, adott esetben frissítőkkel és külön segítővel. A tárgyaló lehet nyitott, ha a cég jelentkezőket vár - például a konferenciára érkező fejlesztőkkel akar találkozni egy projekthez - és be lehet jelentkezni a nyitott helyekre, vagy lehet zárt, ha a cég tudja, hogy kikkel szeretne megbeszélést tartani.

Média és szakmai partnerek

A konferencia hírének terjesztésében több médium segíti a munkánkat, médiatámogatók a HVG, a HWSW, az IDG, az Index és az Origo lesznek, így remélhetőleg mindenkihez eljutunk akihez kell, de  külön örülnénk ha ti is segítenétek a hír terjesztésében. 

Szakmai partnerünk az IAB, a Média Hungária és az Ipsos. Az Ipsos kifejezetten a konferenciára készít egy kérdőíves kutatást, ami feltárja az okostelefonokkal és mobilinternettel kapcsolatos hazai helyzetet és a felhasználók terveit ezekkel a platformokkal kapcsolatban. Az eredményeket a konferencián fogjuk prezentálni.

További információk

 


Táblagépek és a magazinok jövője

Táblagépek és a magazinok jövője - doransky

A magazin tervezés egész elképesztő szintre emelkedett az utóbbi évtizedben. Az emberek képekkel, megfelelő fókusszal illusztrált történeteket sokkal szívesebben fogadnak be, mint egyszerű szövegeket és az iparág reagált erre a kihívásra méghozzá egyes esetekben - például Wired magazin - igencsak figyelemreméltó minőségben. A Wired még annak ellenére is élvezetes olvasmány, hogy több hónapos híreket dolgoz fel, de mindezt olyan csomagolásban teszi, hogy azt máig nem lehet megúnni.

A magazinok szépek, élvezetesebben olvashatóak, mint a web, mégis a gyorsaság és a közvetlenség és az ingyenesség miatt elvesztették a vonzerejüket.

Az online egy kicsit kiegyengette a terepet a tervezés terén, a médium korlátai miatt a webes tartalom nagyon egyszerű struktúrát öltött és mára standardá vált a lepucolt, tiszta formátum. A web sajnos nem prezentációra született és máig óriási harc megy azért, hogy alapvető prezentálási standardok integrálva legyenek a szabványokba.

Weben arculatot építeni - hiába csinálják már egyesek több, mint 10 éve - maga a halál. Sok böngésző, eltérő standardok, egy korlátolt nyelv, ami szabad ugyan és boldog, de képtelen a fejlődésre. Nem véletlenül tudott egy ma már szintén korlátoltnak számító technológia, a Flash akkora teret nyerni. A weben máig nem lehet egyszerűen, jó minőségű dolgokat publikálni és a produkció többsége máig a gyártással megy el és nem a kreatív tervezéssel.

A szabadság sajnos nem minden, valószínűleg ezért nem láttam egyetlen geek-et sem, akinek ne remegett volna meg a kezel, amikor a Wired demozta az új olvasó megoldását:

Ez a cucc nem a jövő, ez bizony áprilistól itt van, hamarosan tömegesen fogja meghódítani a piacot. Amerikában a táblagépek igen jó iramban fogynak, egyes elemzők 10 évet jósolnak az átállásra. 10 év könyvek és magazinok esetében fénysebességnek számít.

Amikor ilyen magazinból, a saját területemen egy kattintással elérhető lesz bármi, az meg fogja változtatni a dolgokat.
Túl sok tartalom van amúgy is a weben, túl sok információ, túl sok hír, mindez rendkívül alulstruktúrált formában. A gyorsaság és a web korlátai eddig lenyomták a minőséget, most tűnik először igazán reálisnak, hogy a táblagépek ezen változtathatnak.


Steve Jobs

Steve Jobs - doransky

A hétvégén sikerült elolvasnom a HVG gondozásában megjelent Steve Jobs könyvet és néhány dolog megvilágosodott az öreggel kapcsolatban. A könyv nem próbálja védeni, a sorok között olvasva kiderül, hogy Jobs egy rendkívül arogáns, mindenkin átgázoló vadállat, aki egymaga a büdös életben nem tervezett semmit, nem talált ki semmit, sokkal inkább az a képessége figyelemreméltó, hogy miként szúrja ki a nagy tehetségeket, aztán hogyan lendítse előre a dolgokat. Steve Wozniak-ot például ő lendítette bele az üzletbe, aki egyébként azon kevés emberek közé tartozott már akkor is a világon, aki képes volt egy operációs rendszert egymaga megírni.

Hogy egy kicsit pukasztgassam Steve körül a lufit, a Pixar-t George Lucas-tól vette meg aprópénztért - mert annak éppen egy magánéleti malőr miatt szüksége volt a pénzre -, miután átvette a céget majdnem kicsinálta az animátorokat, mert azt hitte, majd a renderelő masina meg program fogja a pénzt csinálni. Szerencsére nála okosabb emberek is voltak a csapatban, akik sikeresen megtartották az animációs részleget, megtartották John Lasseter-t, akiről aztán kiderült, hogy majdnem akkora tehetség, mint Disney volt 100 éve. Lasseter hozott is annyi pénzt a blockbuster animációkkal a Pixar-nak, hogy Steve Jobs be tudta magát vásárolni a Disney-be legnagyobb részvényesként.

Az Apple első nagy bukása, ami magával rántotta Steve-et is, rávilágít az öreg egyik nagy erősségére és egyben legnagyobb gyengeségére. A fickó torzítja a valóságot és olyan rögeszméi vannak, amitől nem tud szabadulni. Fanatikusan ragaszkodik például ahhoz, hogy a számítógép jó érzéssel kell eltöltsön akkor, amikor a kezedbe veszed. Az 1980-as években, amikor a számítógépeket még főleg irodák és cégek vásárolták, senkit nem érdekelt, hogy hogy néz ki a gép, a lényeg a programok száma és a teljesítmény volt. Nem csoda, hogy az Apple majdnem becsődölt, mert Steve úgy gondolta, hogy fontosabb az, hogy a gép kicsi legyen és szép, mint az, hogy gyors, vagy fussanak rajta megfelelő programok a megfelelő minőségben. Egyszer például egy telefont vitt be és azt tette le az asztalra azzal, hogy egy gépnek ekkorának kéne lennie. A 80-as években ez a hozzáállás szakmai öngyilkosság volt. 

A helyzet Steve és mindanyiunk szerencséjére a 90-es évekre megváltozott. Az külsőség iránti fetisizmus, ami a 80-as években majdnem megölte a céget és Steve-et, a 90-es évek végfelhasználói kütyü forradalmában maga lett a megtestesült áldás. Azonban itt is le kell szögezni, Steve Jobs egy menedzser, akinek vannak rögeszméi, de a termékek Johnatan Ive és a Ross Lovegruve féle megvalósító zsenik munkája és annak is köszönhető, hogy az Apple-nél megtanultak rendesen fejleszteni, jó gépeket csinálni. Például a most annyira divatos gép+monitor kombináció is már rég fiókban volt, mire Steve visszatért, csak éppen lelőtte azért, mert egy korábbi menedzser fedezte fel, majd évekkel később saját ötletként újra elővette. Ez is jellemző tulajdonsága Steve-nek, hogy pofátlanul lopja el mások ötleteit, az emberei azzal viccelődtek, hogy ha egy ötletet át akarnak vinni nála, el kell mondani neki személyesen, ott helyben leszarozza, majd két hét múlva megjelenik, hogy van egy fantasztikus ötlete, ami egész véletlenül pont az, amit korábban említettek neki. 

Ettől függetlenül van a fickóban egy óriási adag fókusz, ami irányban tartja a dolgokat, egy fantaszikus nyilvános kép - ami egymagában száz milliókat ér -, a Steve Jobs márka és a hozzá kapcsolódó evangelizmus és elitista dizájn szemlélet, ami elképesztő kultúrát hozott létre a cégben. Ennek köszönhető, hogy jelenleg a világ legnagyobb mobil eszköz gyártójává nőtte ki magát az Apple, mobiltelefonok, laptopok, ipad-ek, és iPod-ok millióit értékesítik és nem úgy néz ki, mintha a közeljövőben bárki a közelükbe tudna érni.

A mobil gyorsabban fog révbe érni

Az internetnek komoly gondjai voltak a kezdeti időszakban, hogy szolgáltatásokkal és tartalommal lássa el a felhasználókat. Egykor még az Origo is - a mítosz szerint - azért indult el, hogy tartalmat szállítson az internetezőknek és ezzel serkentse az internet iránti keresletet. Nehéz évek voltak, kellett itthon is legalább 10 év mire a webből kinövő szolgáltatások végre olyan értéket szállítanak a felhasználóknak, hogy az megkerülhetetlen legyen mindenkinek, illetve kellett ennyi év, hogy a felhasználók rászokjanak az új formátumra.

A mobilnak ezzel nem lesz komoly gondja, már most 400 millió Facebook felhasználóból 100 millió a mobil interfészen keresztül is csatlakozik az oldalhoz. A mobil nem egy új médium, csak egy új eszköz - még ha új paraméterekkel is - a web elérésére és a weben elérhető szolgáltatások fénysebességgel épülnek ki az új platformon. Megvan a kultúra, megvan az igény, megvan a fejlesztői háttér, megvan az infrastruktúra, megvan az üzleti lelkesedés, megvan a felhasználók igénye, hogy új telefonokat vegyenek.

Ezért nagy a valószínűsége annak, hogy a mobil sokkal gyorsabban fog révbe érni, mint egykor a pc. Nem kell feltenned magadnak a kérdést, hogy miért akarnál a mobilon netezni, ugyanazért, amiért a PC-n, csak máskor, máshogy, másmilyen felületeken keresztül.

Rövid Buzz kritika

Egy kis Buzz használat után a következőt vontam le a rendszerről pozitívumként, azon túl, hogy a több éve megvásárolt Jaiku végre új életre kelt - ha nem is úgy, ahogy a srácok tervezték -:
  • Végre vannak billentyű kombinációk! El nem tudom mondani mennyire hiányoltam az utóbbi időben a Gmail-ben megszokott billentyűzetről vezérelhető felületet. Lehet, hogy 1000-ből 1 vagyok, akinek ez fontos, de nekem az. A GReader életérzés megérkezett a stream-be.
  • Az, hogy berakták a Gmail-be, erőteljesen lendít az integráltságon, egységes alternatív kommunikációs interfészként elég jól működik. Ami a legjobb, hogy mindenkinél ott van rögtön a chat is, ha akarom meg lehet egy ügy kapcsán bombázni. Nagyon érdekes kísérlet, hogy az azonnali üzenetküldést, a levelezést és az aszinkron üzenetküldést így egybegyúrták.
  • Kereshetőség. Eddig ebben senki nem jeleskedett, a Google házon belül végre szépen meglépi, ha valamire keresek, most már az aszinkron dolgok is ott lehetnek a találatok között
  • Google kapcsolatok aktivizálása. Amit a Reader-nek nem sikerült elérnie, az ismerőseim hirtelen elkezdtek Google Haverokká válni.

Amit hiányolok a sztoriból:
  • A testet. Egy webes szolgáltatásnak fontos, hogy legyen helye, a Buzz pont azzal, hogy integrálódik a Gmail-be, egy kicsit sehol nincs érzést kelt. Nem tudod hova mennek a posztjaid, nem tudod, hogy kik látják és hogyan látják, hová csatornázódik ki.
  • Hozzászólások teljesen széttörik a stream-et és úgy vannak integrálva, hogy feleslegesen elnyújtják a folyamot, lehetett volna egy kicsit szűkösebbre venni
  • Buzzok benyomulása a levelezésbe zavaró, ahogy nézem rögtön meg is jelent mindenféle filterezési trükk, hogy miként lehet kikapcsolni.
  • A gmail privát dolog, a Buzz kevésbé. Annak ellenére, hogy kitolják az arcodba a regisztráció során, hogy ez most más lesz, mégis egy kicsit fura, hogy mi jelenik meg mindabból, amit beszélgetsz publikus felületen. Pláne, hogy az egész keveredik a levelezéssel.
  • Az asztali kliensek a Twitter-hez egyszerűen még mindig jobbak, mint a puritán felület, de persze csak hónapok kérdése, hogy ez megoldódjon
  • Ugyanaz, mint eddig. A Google néhány felületi javításon túl lényegében semmit nem tett hozzá a stream koncepcióhoz. A válaszok, a lájk már megvolt, az email küldés pedig senkit nem érdekel. Az integráció kicsit olyan, hogy hát hova tehették volna más helyre.
  • Ez nem a Facebook, itt is ugyanazok írnak, mint a Twitteren. Ahogy benéztem a Buzz-ba, egyszerűen nem tudtam különbséget tenni a Twitter-rel összevetve. Míg a Facebook-on más ismerőseim írnak, itt szinte ugyanazt kapom vissza. 

A táblagépek hajnala

A táblagépek megjelenésével a kritikusok hada állt fel, hogy elmondhassa, neki bizony nem kellenek ezek a gépek, mert túl egyszerűek, nem lehet ratjuk gépelni, rossz az egész. Nem tudom, én valahogy nem érzem ezt.

Csak egy pillanatra próbálj meg elképzelni valós embereket valós szituációkban, nem hozzád hasonló interneten edzett szakembereket, akik napi 10x órát töltenek a "gép" működtetésével, hanem olyanokat, akik nem szeretik a gépeket, nem a gépért magáért gépeznek, egyszerűen csak használják akkor, ha épp idejük van, valamire ami kikapcsolja őket és boldoggá teszi.

Ha megnézel egy átlagos embert, hogy mit csinál a géppel, akkor a következőt találod - tudom nem reprezentatív, de én ezt látom -, az idősebb generáció képeket néz, esetleg játszik, a fiatal generáció médiát fogyaszt, közösségi médiát figyel és játszik.

  • Apám csak sakkozik. Kell neki egy ilyen táblagépnél több?
  • A nagynéném állandóan a képeket mutogatja a gépen, vett egy iPhone-t, azon gyönyörűen berendezve ott van minden.  Kell neki egy táblagépnél több?
  • A feleségem esténként bekapcsolja a laptopot, megnézni az iwiw-et, megnézi a facebook-ot, hallgat egy kis zenét a Youtube-on, megnézi az aznap neki küldött 4-5 emailt és kész. Kell neki egy táblagépnél több?
Szerintem egy kissé túlértékeljük a mélységet, amit az informatika.

Amikor a konzol helyett először jelent meg a GUI, a grafikus interfész, óriási hisztéria volt a keményvonalas programozók között, hogy semmi értelme nincs a dolognak, mert csak lassítja a munkát. Nekik valóban. Ülj le egy keményvonalasabb programozó mellé és látni fogod, hogy parancssorból gépelve sokkal gyorsabban csinál meg rengeteg műveletet, mint egy átlagfelhasználó az ablakok tologatásával, mégis emberek milliói számára a grafikus interfész korlátozó sutasága nyitotta ki az informatika lehetőségeit. Azért vagyunk ott ahol vagyunk, mert ez megtörtént. A most fanyalgó "profik" többsége se lenne profi sehol, ha ez a "korlát" nem jelent volna meg. 

Amikor az érintőképernyős iPhone bejött ugyanez a fanyalgás ment a Blackberry/Nokia tulajok részéről, hogy billentyű nélkül nincs élet a telefonon. Többségük azóta már iPhone tulaj lett, vagy egy hasonló érintőképernyős telefon tulajdonosa, mert kiderült, az érintőképernyő sokkal több előnyt hordoz magában, mint amennyi hátrányt és valójában az ember a telefonon amúgy sem ír annyit.

Most itt vannak a táblagépek. A profik fanyalognak a korlátozás és az egyszerűség miatt. Hogy ha a mi időnken ilyen gépek lettek volna, soha nem tanultunk volna meg programozni, tervezni, internetet építeni. Ennél arogánsabb gondolatot régen hallottam egyébként. Retardált hülyének nézi az utánunk következő generációt és elfelejti, hogy amikor mi kaptuk az első gépeket, akkor nem azért fedeztük fel a benne rejlő lehetőségeket, mert úgy voltak tervezve, hanem mert olthatatlan kiváncsiság volt bennünk a működésükkel kapcsolatban. Akik kíváncsiak, kitalálják, hogy mit kezdjenek vele.

Azt pedig, hogy ezek a rendszerek kinyitják a kaput a digitális olvasás, a magazinok, a multimédiás tartalmak és a programok felé, mindenki alulbecsüli. Az embereknek egy kérdésektől mentes interfész kell, ahol az emberek többsége hajlandó fizetni azért, hogy egymaga elboldoguljon a felülettel. Hogy egy gombnyomásra ott legyen az új Harry Potter, hogy a legfrissebb sorozatot meg tudja nézni a gépén. És nem, az átlagember nem torrentezi le, tömöríti ki, keresi meg a feliratot, telepíti a lejátszó programot, hogy mindezt megtegye. Az átlagember arra hajlandó, hogy egy gombot megnyomjon, amire az van ráírva "Kell".

← Előző