A táblagépek megjelenésével a kritikusok hada állt fel, hogy elmondhassa, neki bizony nem kellenek ezek a gépek, mert túl egyszerűek, nem lehet ratjuk gépelni, rossz az egész. Nem tudom, én valahogy nem érzem ezt.
Csak egy pillanatra próbálj meg elképzelni valós embereket valós szituációkban, nem hozzád hasonló interneten edzett szakembereket, akik napi 10x órát töltenek a "gép" működtetésével, hanem olyanokat, akik nem szeretik a gépeket, nem a gépért magáért gépeznek, egyszerűen csak használják akkor, ha épp idejük van, valamire ami kikapcsolja őket és boldoggá teszi.
Ha megnézel egy átlagos embert, hogy mit csinál a géppel, akkor a következőt találod - tudom nem reprezentatív, de én ezt látom -, az idősebb generáció képeket néz, esetleg játszik, a fiatal generáció médiát fogyaszt, közösségi médiát figyel és játszik.
- Apám csak sakkozik. Kell neki egy ilyen táblagépnél több?
- A nagynéném állandóan a képeket mutogatja a gépen, vett egy iPhone-t, azon gyönyörűen berendezve ott van minden. Kell neki egy táblagépnél több?
- A feleségem esténként bekapcsolja a laptopot, megnézni az iwiw-et, megnézi a facebook-ot, hallgat egy kis zenét a Youtube-on, megnézi az aznap neki küldött 4-5 emailt és kész. Kell neki egy táblagépnél több?
Szerintem egy kissé túlértékeljük a mélységet, amit az informatika.
Amikor a konzol helyett először jelent meg a GUI, a grafikus interfész, óriási hisztéria volt a keményvonalas programozók között, hogy semmi értelme nincs a dolognak, mert csak lassítja a munkát. Nekik valóban. Ülj le egy keményvonalasabb programozó mellé és látni fogod, hogy parancssorból gépelve sokkal gyorsabban csinál meg rengeteg műveletet, mint egy átlagfelhasználó az ablakok tologatásával, mégis emberek milliói számára a grafikus interfész korlátozó sutasága nyitotta ki az informatika lehetőségeit. Azért vagyunk ott ahol vagyunk, mert ez megtörtént. A most fanyalgó "profik" többsége se lenne profi sehol, ha ez a "korlát" nem jelent volna meg.
Amikor az érintőképernyős iPhone bejött ugyanez a fanyalgás ment a Blackberry/Nokia tulajok részéről, hogy billentyű nélkül nincs élet a telefonon. Többségük azóta már iPhone tulaj lett, vagy egy hasonló érintőképernyős telefon tulajdonosa, mert kiderült, az érintőképernyő sokkal több előnyt hordoz magában, mint amennyi hátrányt és valójában az ember a telefonon amúgy sem ír annyit.
Most itt vannak a táblagépek. A profik fanyalognak a korlátozás és az egyszerűség miatt. Hogy ha a mi időnken ilyen gépek lettek volna, soha nem tanultunk volna meg programozni, tervezni, internetet építeni. Ennél arogánsabb gondolatot régen hallottam egyébként. Retardált hülyének nézi az utánunk következő generációt és elfelejti, hogy amikor mi kaptuk az első gépeket, akkor nem azért fedeztük fel a benne rejlő lehetőségeket, mert úgy voltak tervezve, hanem mert olthatatlan kiváncsiság volt bennünk a működésükkel kapcsolatban. Akik kíváncsiak, kitalálják, hogy mit kezdjenek vele.
Azt pedig, hogy ezek a rendszerek kinyitják a kaput a digitális olvasás, a magazinok, a multimédiás tartalmak és a programok felé, mindenki alulbecsüli. Az embereknek egy kérdésektől mentes interfész kell, ahol az emberek többsége hajlandó fizetni azért, hogy egymaga elboldoguljon a felülettel. Hogy egy gombnyomásra ott legyen az új Harry Potter, hogy a legfrissebb sorozatot meg tudja nézni a gépén. És nem, az átlagember nem torrentezi le, tömöríti ki, keresi meg a feliratot, telepíti a lejátszó programot, hogy mindezt megtegye. Az átlagember arra hajlandó, hogy egy gombot megnyomjon, amire az van ráírva "Kell".