Dobó Mátyás blogja 2003 óta webes trendekről Rólam

Csak egy pillanatra próbálj meg elképzelni valós embereket valós szituációkban, nem hozzád hasonló interneten edzett szakembereket, akik napi 10x órát töltenek a "gép" működtetésével, hanem olyanokat, akik nem szeretik a gépeket, nem a gépért magáért gépeznek, egyszerűen csak használják akkor, ha épp idejük van, valamire ami kikapcsolja őket és boldoggá teszi.

Ha megnézel egy átlagos embert, hogy mit csinál a géppel, akkor a következőt találod - tudom nem reprezentatív, de én ezt látom -, az idősebb generáció képeket néz, esetleg játszik, a fiatal generáció médiát fogyaszt, közösségi médiát figyel és játszik.

• Apám csak sakkozik. Kell neki egy ilyen táblagépnél több?
• A nagynéném állandóan a képeket mutogatja a gépen, vett egy iPhone-t, azon gyönyörűen berendezve ott van minden.  Kell neki egy táblagépnél több?
• A feleségem esténként bekapcsolja a laptopot, megnézni az iwiw-et, megnézi a facebook-ot, hallgat egy kis zenét a Youtube-on, megnézi az aznap neki küldött 4-5 emailt és kész. Kell neki egy táblagépnél több?

Szerintem egy kissé túlértékeljük a mélységet, amit az informatika.

Amikor a konzol helyett először jelent meg a GUI, a grafikus interfész, óriási hisztéria volt a keményvonalas programozók között, hogy semmi értelme nincs a dolognak, mert csak lassítja a munkát. Nekik valóban. Ülj le egy keményvonalasabb programozó mellé és látni fogod, hogy parancssorból gépelve sokkal gyorsabban csinál meg rengeteg műveletet, mint egy átlagfelhasználó az ablakok tologatásával, mégis emberek milliói számára a grafikus interfész korlátozó sutasága nyitotta ki az informatika lehetőségeit. Azért vagyunk ott ahol vagyunk, mert ez megtörtént. A most fanyalgó "profik" többsége se lenne profi sehol, ha ez a "korlát" nem jelent volna meg. 

Amikor az érintőképernyős iPhone bejött ugyanez a fanyalgás ment a Blackberry/Nokia tulajok részéről, hogy billentyű nélkül nincs élet a telefonon. Többségük azóta már iPhone tulaj lett, vagy egy hasonló érintőképernyős telefon tulajdonosa, mert kiderült, az érintőképernyő sokkal több előnyt hordoz magában, mint amennyi hátrányt és valójában az ember a telefonon amúgy sem ír annyit.

Most itt vannak a táblagépek. A profik fanyalognak a korlátozás és az egyszerűség miatt. Hogy ha a mi időnken ilyen gépek lettek volna, soha nem tanultunk volna meg programozni, tervezni, internetet építeni. Ennél arogánsabb gondolatot régen hallottam egyébként. Retardált hülyének nézi az utánunk következő generációt és elfelejti, hogy amikor mi kaptuk az első gépeket, akkor nem azért fedeztük fel a benne rejlő lehetőségeket, mert úgy voltak tervezve, hanem mert olthatatlan kiváncsiság volt bennünk a működésükkel kapcsolatban. Akik kíváncsiak, kitalálják, hogy mit kezdjenek vele.

Azt pedig, hogy ezek a rendszerek kinyitják a kaput a digitális olvasás, a magazinok, a multimédiás tartalmak és a programok felé, mindenki alulbecsüli. Az embereknek egy kérdésektől mentes interfész kell, ahol az emberek többsége hajlandó fizetni azért, hogy egymaga elboldoguljon a felülettel. Hogy egy gombnyomásra ott legyen az új Harry Potter, hogy a legfrissebb sorozatot meg tudja nézni a gépén. És nem, az átlagember nem torrentezi le, tömöríti ki, keresi meg a feliratot, telepíti a lejátszó programot, hogy mindezt megtegye. Az átlagember arra hajlandó, hogy egy gombot megnyomjon, amire az van ráírva "Kell".

Az új irány a Google Reader és a zseniális információ zabálásra tervezett képernyő és persze a Gmail lett. Amit a Reader csapat felismert, hogy a státusz üzenetek - náluk jelen esetben hosszabb bejegyzések - nagyjából hasonló szofisztikáltságú navigációs rendszert igényelnek, mint a levelezők. A középpontban nem a sok érdektelen másodlagos funkció van, hanem az információ feldolgozási panel, amiben fel és le lehet egyszerűen navigálni, a megfelelő tartalmakat lájkolni, stb. 

Amiben a státusz üzenetek eltérnek a levelektől, hogy többségük nem neked szól, így a readert úgy építették fel, hogy sok száz cikket tudj nagyon gyorsan átpörgetni. Hasonlóan a Facebook esetében is a bal oldali navigáció kezdi felvenni a Gmail/Greader hangulatát, sőt most már a felhasználó profil oldala is szépen igazodik az alap navigációhoz.

A végeredmény pedig már egy egész levelezős, rss olvasós megjelenés lett. A végén talán még billentyű kombinációkat is bevesznek és végre navigálhatóbb lesz a Facebook ismerősi hírfolyam.

Nemrég beültem a Bazilika melletti kávézóba - arrafelé jártam iskolába, nagyon szeretem a környéket -, ahol általában CEU-s egyetemisták üldögélnek és ahogy mentem el az asztalok között, mindenfelé nézegettem a képernyőket, hogy mit böngésznek és megdöbbentő volt, hogy minden képernyőn nyitva volt a Facebook, az emberek valahogy másodlagos szokásként vették fel, hogy ott vannak ezeken a közösségi rendszereken és folyamatosan követik az ismerősök apró cseprő dolgait. Persze mellette tanulnak, olvasnak, beszélgetnek, de a háttérben folyamatosan ott van az ismerősi hálózat aktivitása. És a nagy része ezeknek az aktivitásoknak külső linkekre mutat. Masszív figyelemről van tehát szó, ami aranybánya lehet a fejlesztők számára.

Ha ez a trend kiterjed, akkor a következő nagy kihívás az lesz a cégeknek, hogy ki tud minél több hasznos egyedi látogatót lehozni ezekről az oldalakról a saját rendszereibe, mert jelenleg még főként csak az alkalmazások tudnak elkapni magunkak ilyen mennyiségű figyelmet.

A közösségi rendszerekben a kisvállalatok már régóta bent vannak - ha nem túl tehetségesek is - és próbálják felfejteni azokat az üzleti modelleket, amik lehetővé teszik számukra, hogy igazán nagy erőforrások nélkül növekedjenek, a nagyvállalatok számára azonban ez a közeg még sokszor mindig problémás határeset, a vadnyugat, ahová ha bemerészkednek könnyen megégetik magukat.

De az emberek ott bent is beszélgetnek a termékekről, cégekről és szolgáltatásokról, ezért azoknak, akiknek nagy számban vannak ügyfeleik és ezek talán még kedvelik is a céget - bármilyen oknál fogva -, fontos, hogy részt vegyenek a párbeszédben. Ahogy látom, mennyi cég tendereztet, akar megjelenni valamilyen formában a közösségi médiában, ez az év az, amikor már tudják, hogy akarják, de még nem, hogy miként.

Ma két elfogadott útja van a közösségi média jelenlétnek, az egyik a profilokon keresztül történő jelenlét - csoportokkal, oldalakkal megspékelve -, a másik az alkalmazások segítségével. Az előbbit céges kommunikációra használják többnyire, az utóbbit pedig kampányok támogatására.

De a közösségi média jelenlétben ez még csak a kezdet, a fenti aktivitásokkal csak egy nagyon szűk szegmenst lehet elkapni, pont azokat nem, akiket véletlenszerűen, vagy a cégtől teljesen függetlenül beszélgetnek, a közösségi média organikus részét, amely teljesen szabadon növekszik, terjeszkedik és kommunikál a cégtől.

Egyesek CRM-ként fogják megközelíteni ezt a területet, mások speciális szolgáltatásokkal, de az biztos, hogy még nagyon az elején vagyunk a történetnek.

Vaszily Miklós több nem display alapú online üzleti modell kiépítésénél és ipari működtetésénél van/volt jelen. PoMo és a Bookline jut eszembe így hirtelen. Novák Péter pedig az egyik legtöbbet látott és legnagyobb munkabírású operatív vezető a hazai online piacon, aki az elmúlt években testközelből figyelte a Kirowski ipari pletykák szerint 10 millió euro nagyságrendű Isobar-os csatlakozását.

Az Origo az egyik olyan online hazai médiavállalat, amelyik szinte kizárólag a display hirdetési piacon volt jelen és erről a piacról tudjuk, hogy komoly gondokkal küzd, jönnek föl azok az alternatív megoldások, leginkább a Google, közép távon pedig a Facebook, amik kifogják a szelet a növekedésből, a válság miatt kevesebb a hirdető és ráadásul az Origo a korábbi sales csapatát szinte egy az egyben felállította.

Az Origo-t valószínűleg rentábilissá kell tenni - talán az eladásra felkészíteni - ezért úgy döntöttek, hogy ezt most online-ban edzett menedzsmentre bízzák, amit a meglévő erősségek mellett - pl. display - egyébként az alternatív bevételi források feltornászásával lehetne elérni.

Forgalma az Origo-nak rengeteg van, a legnagyobb veszély, hogy a hazai piac Yahoo-jává válik. Egy gigászi elérést produkáló, de nehezen értékesíthető portfolió, amelyben a relatív pozíciójában folyamatosan gyengülő display dominál. A lehetősége pedig az, hogy mindebből a tényleg gigászi forgalomból kitalálja, hogy hogyan lehet alternatív üzleti modelleken keresztül sikeres online üzleti lábakat kiépíteni. Legyen az az iWiW hirdetési rendszerének rendbeszedése, az itthon méltatlanul elhanyagolt affiliate - amit egyébként az Origo a válság előtt be is jelentett -, vagy azok a piaci szegmensek, ahol a Sanoma, vagy az Index már régóta jelen van - állás, könyvkereskedés, apró, árukeresés, stb. -. 

Meglátjuk, eddig izgalmasan kezdődik az év.

Gondolom nem vagyok egyedül, egyetlen dolog zavar továbbra is az iWiW-ben rettenetesen, ez pedig a bannerek. 2010-ben egy hálózat építő oldalon bannerekből bevételt termelni nem azért nagy probléma, mert csak egy-két nagy volumenű kampányt tud kiszolgálni és így valószínűleg a bevétel termelő képessége sem sok, hanem azért, mert drasztikusan lassítja az oldalt és zavarja a felhasználói élményt.

Az iWiW interfész lassú, és ez a lassúság mintha nem is amiatt lenne, mert az oldal lassú, hanem mert van benne két darab giga banner. Ezek elviszik a hasznos területet, ráadásul rendkívül zavaró és ingerlőek, pont annyira, mint amikor TV nézés közben a kutya állandóan felugrik a kanapéra.

Az iWiW-nek ideje lenne kitalálni, hogy miként tudja a bevételeit növelni nem banneres megoldásokból. Egy ilyen lépéssel nagyot léphetne a használhatóság irányába. No meg persze az iWiW beléptetéssel, hazánk online telefonkönyvének az lenne még egy igazán nagy lehetőség, ha Magyarország autentikációs rendszerévé vállhatna.