Vezetési stílus

Mindenkinek van a fejében egy kép arról, hogy milyen egy jó vezető és milyen a jó vezetési stílus. Lehet kemény, lehet megértő, lehet alkalmazkodó, lehet célokat jól kijelölő, igazságos. A valóság az, hogy egy vezető minden egyszerre nem tud lenni és nem is kell, hogy legyen.

A Google és az Apple példáján nagyon jól látni, hogy mindenféle vezetési stílus képes sikert eredményezni.

Az Apple egész cégkultúrájában – nyilván nagy vonalakban – a Steve Jobs által belevert hibatűrési képesség hiánya jelenik meg. Dolgozni kell, megcsinálni a dolgokat, mert különben baj lesz, autoriter szervezet, maximalista, nem csak kimenetében, de mindennapi viselkedésében is.
Érdemes megnézni egy belső kreatív megbeszélést, hogyan dominál benne Steve Jobs:
http://www.youtube.com/watch?v=_9TsrZ5iqwo

A Google cégkultúrájában – nyilván nagy vonalakban – mintha sokkal kevésbé jelenne ez meg. Itt a nagy elvárásokat próbálják támogatással érvényre juttatni. A maximalizmus is inkább a kooperatív teljesítmény eredményének a bizonyítéka.
Érdemes megnézni, milyen volt egy heti staff meeting a Google-nél 1999-ben, nyilván sok minden változott azóta, de szó sincs domináns vezetői stílusról a képeken, alapvetően kooperatív, demokratikus vezetőket látni:
http://www.youtube.com/watch?v=u68QWfHOYhY#at=61

Sok cégben jártam már és sok vezetési stílust láttam, amiből egy dolog látszik. A jó vezetési stílus a szervezethez és a környezethez mérhető. A nyíltan versengő cégekben azok a vezetők jobbak, akik a versenyzés játékaiban jobbak, a kooperatív cégekben, akik a kooperatív játékokban.

Nincs olyan, hogy ideális. Láttam elképesztően jó félkatonai szervezetként működő céget erős vezetőkkel – médiapiacon -, ugyanilyen erős vezetőkkel, de teljes káoszban – szintén médiapiacon -, láttam kooperatív szervezetet kooperatív vezetőkkel menetelni és kooperatív szervezetet autoriter vezetőkkel káoszban.

A jó itt sem valami kiforrott, általánosan leírható valami. Megjelenik és ha látod, tudod, hogy ez az.


Technology-Distribution-Content brand

Próbálom emészteni, miért is vásárolt Jeff “Amazon” Bezos bele a Washington Post-ba és nem látok nagyon más magyarázatot, mint azt, hogy új korszak érkezhet a technológiai piacon, amikor az előre hátra integrálás felerősödik a tartalom márkák felvásárlásának irányába is.

Az Apple kezdte a folyamatot azzal, hogy technológia mellett elkezdett erőteljesen a technológiát élettel megtöltő fogyasztói tartalmak disztribúciós feladatait is ellátni, vagyis kiemelt figyelmet fordít arra, hogy amikor megveszed a terméküket, azon olyan tartalmak jussanak el hozzád, amikre egyébként vágysz a termék használata során.

Ez a modell annyira bejött, hogy mindenki elkezdte másolni, a Google elkezdett hardver felé mozdulni, a Microsoft elkezdett szintén előre integrálni és jött az Amazon is, aki szintén hátrafelé próbálkozott, az olvasó eszközök bevezetésével.

Mi a következő természetes lépés? Mi van akkor, ha létrejött egy piac, ahol a technológia gyártás, a termék értékesítés, a terméken elérhető szolgáltatások, tartalmak és szoftverek disztribúciója is integrálódik? Hova léphet tovább valaki, aki ezen a piacon még erőteljesebbé szeretne válni.

Meg kell venni azokat a márkákat, amik a disztribúciós platformon jelentős közönséget le tudnak fedni. Az Amazon kapcsán szerintem ez az egyetlen értelmezhető ok, amiért bevásároltak egy ilyen patinás tartalomszolgáltató szereplőbe.

A Technológia-Terjesztés-Tartalom háromszög van kialakulóban. Nem lennék meglepődve, ha az Apple, a Google vagy a Microsoft is bevásárolna akár nagyobb stúdiókba, akár más content termékekbe, de az Amazon esetében, a cég ereje valójában a termék eladásokban van és szűk szegmenst fednek le.


Megfontoltan vagy a lehetőségeket kutatva

Vannak időszakok, amikor minden összeáll és pillanatok, amikor a dolgok elmozdulnak az egyensúlyi pontról és újra helyre kell billenni.

Clayton M. Christensen, híres harvardi kutató írt egy könyvet két alapvető és egymást folyamatosan váltó stratégiáról, How Will You Measure Your Life címmel. Ebben nagyon egyszerűen azt mondja, hogy az élet sokszor kínál lehetőséget, főleg ha minden erőforrással rendelkezünk és irányban vagyunk – akár cégről, akár magánéletről – van szó, hogy pontosan kijelölt célokat érjünk el megtervezett módon.

A legtöbb esetben azonban ezek a megtervezett célok és kijelölt útvonalak idővel valamiért elértéktelenednek számunkra, nem okoznak örömet, a cég számára értelmezhető nyereséget, stb. Ilyenkor megszűnik a kijelölt célok tervezett elérésének hatékonysága. Azok az emberek, akik tovább erőltetik, a cégek, akik tovább hajtják általában eredménytelenül zárják a napot.

Ilyen esetekben a fontos, hogy képesek legyünk változó és felbukkanó lehetőségekkel élni, amelyek célja és jelentősége nem tiszta, mindezt tervezett és elemző módon, úgy, hogy ha valahol meglátjuk a lehetőséget, azt tegyük a megfontolt stratégiánk célkeresztjébe.

Jó példaként hozza a Honda amerikai sikertörténetét. A Honda megpróbált betörni az amerikai nagy motorok piacára, ahol olyan szereplőkkel kellett harcolnia, mint a Harley-Davidson és majdnem csődbe ment. Az alkalmazottak némelyike azonban hozott a Honda robogóiból és azokkal jártak munkába, hétvégén pedig a hegyekbe, ahol a környékbelieknek egy idő után annyira megtetszett, hogy elkezdték kérdezgetni, hol lehet kapni. Nagy belső harcok árán sikerült elérni, hogy a Honda a kis motorokból is hozzon be az amerikai piacra, ami aztán akkora siker lett, amivel a Harley soha nem tudott volna versenyezni.

Hasonlóképpen jellemző ez a felbukkanó stratégia a Walmart-ra is, hogy tulajdonos az amerikai kisvárosból a szokásos “nagyváros, nagy bolt” irányba akarta venni a terjeszkedést az első üzlet sikereután, de a feleség meggyőzte, hogy érdemes lenne a környéken maradni és ott nyitni nagy üzletet egy másik kisvárosban. Ez B terv végül megalapozta a Wallmart későbbi fő stratégiáját, hogy egymáshoz közeli kissebb városokban nagy méretű boltokat hoztak létre, ahol a városok közti kis távolság miatt a logisztikai feladatokat központosítani lehetett.

Clayton szerint a siker titka annak felismerésében és abban a ritmusérzékben rejlik, hogy mikor kell a főstratégiát erőltetni és mikor kell fókuszt váltani és válogatni a rendelkezésre álló adottságokból, illetve azokra támaszkodva újat alkotni.


Miket használok

Az utóbbi időben a következő termékeket, szolgáltatásokat használom, szerettem meg:
- Apple TV: a telefon kivezetése a TV-re rengeteg előnnyel jár. Nem is gondoltam volna, hogy ennyivel. http://www.apple.com/hu/appletv/
- Pebble óra: Ha szeretnéd az órádon látni a hívásaidat, ez az óra kell neked. http://getpebble.com/
- iPhone SMS visszajelzés beállítások, ha hívnak. Az utóbbi időben beállítottam a telefonon az automatikus SMS visszajelzések közé azokat az üzeneteket, amiket magam is írnék, nagyon jól használható funkció.
- Zite: rengeteg szolgáltatást használtam korábban hírolvasásra, de ez mindent visz most nálam azzal hogy tematikusan aggregálja a híreket, amiket TÉNYLEG szeretnék olvasni. Ha tervezettségében is olyan lenne, mint a Feedly, ez lenne a világ legjobb hírolvasója. http://www.zite.com/
- Feedly: ha van a dizájnnak minimalista megközelítése, akkor a Feedly mindezt hozza. Néha már talán túl egyszerű is, de a leggyorsabb, legjobb RSS olvasó, amit valaha használtam. Az előző két termék miatt gépen már alig olvasok, szinte csak akkor, amikor mozgásban vagyok. Ezek a szolgáltatások segítenek elütni a napi üresjáratokat. http://cloud.feedly.com/
- Trello: csoportmunka támogatására rendkívül alkalmas tábla rendszer, amivel egy projekt és projektek folyamatait nagyon egyszerű módon lehet követni. Basecamp mellett az egyik legjobb projekt menedzsment termék, ami a piacon elérhető. https://trello.com/
- Evernote: korábban a sima iOS jegyzetfüzetet használtam, de az utóbbi időben újra teljesen ráálltam az evernotera. Ingyenes verziójával pont arra jó, amire egyébként kell, szövegek tárolására, emlékeztetők írására http://evernote.com/
- Omnifocus: ez a feladatkezelő valahogy nem tudja magát kiírni az életemből, minden bonyolultsága ellenére, elképesztően gyors és jó használni http://www.omnigroup.com/products/omnifocus/
- Mailbox: Legjobb levelező ever, szelektálásra és gyors válaszolásra nagyon alkalmas, sajnos vállalati környezetben nem használható http://www.mailboxapp.com/


Mitől leszel hatékony?

A hatékonyság javításra egy-két technikát szoktak javasolni a nagy blogok, például a GTD-t vagy pomodoro-t, de egyre jobban érzem, hogy ezek a technikák csak egy szeletét fedik le a hatékony munkának. Ha valakinek a munka elkezdése nem okoz – már – gondot, akkor is fontosak ezek és az ehhez hasonló technikák, mégis valójában a hatékonyságnak rengeteg egyéb olyan paramétere is van, amik erőteljesen hatnak a teljesítményre.

A következő tényezők például saját tapasztaltom szerint nagyon rontják a munkateljesítményt és semmi közük a GTD-hez:
- Kialvatlanság
- Alacsony energia szint
- Magas teljesítményű állapotok elengedése
- Képtelenség a fókuszra külső, vagy belső körülmények miatt
- Belső érzelmi feszültség munkatársakkal, családtagokkal szemben. Általános érzelmi állapot.
- Nem tudni, hogy mit kell csinálni
- Készségek hiánya, amelyek a feladatok elvégzéséhez kellenek
- Feladatok túlzott mennyisége
- Elvégzett feladatok értelmetlensége.

Ha szeretnél hatékonyabb lenni, akkor nem elég csak a feldatok megfelelő rendszerezésével foglalkozni, hanem sok más egyéb tényezőt is rendben kell tartani.

- Kialvatlanság: Egyik legfontosabb oka szerintem a stressz, valamilyen éjszaka is művelhető hobbi és ehhez kapcsolódó éjjeli működés, vagy a szórakozás lehet. Nálam ezek kerültek eddig elő. A stressz ezek közül, amelyik a legkevésbé irányított és ennek megfelelően a legnehezebben kezelhető. Sport és valamilyen meditatív technika elsajátítása jól jöhet például, elalvás előtt egy-két órával már nem szabad a munkával foglalkozni és megtalálni azokat az elfoglaltságokat – pl. olvasás -, amik felkészítenek az alvásra.
- Alacsony energia szint: Sport segíthet, lehetőleg reggel. Egy rosszul eltalált déli étkezés egy-két órát szintén elvehet. Érdemes rá odafigyelni.
- Magas teljesítményű állapotok: Mindenkinek vannak pillanatok, amikor sokkal jobban teljesít a nap folyamán, ezeket a pillanatokat érdemes tudatosan keresni és azonosítani. Nem csak azért, hogy a forrásukat megtaláld, hanem mert ha felismered, és újra jön, akkor ott érdemes gyorsan megcsinálni a lehető legtöbb dolgot.
- Képtelenség a fókuszra: Fókuszáló készséget erősítő gyakorlatok jól jöhetnek. Meditáció, fókuszt segítő játékok.
- Belső érzelmi feszültség: A legnehezebb, érzelmek menedzselése nem egy egyszerű dolog, erre kevés mondás van. Jó ha az embernek otthon rendben vannak a dolgai és lehetőleg nem kerül olyan munkahelyi konfliktusokba, amelyek aztán akár órákra, napokra leköthetik.
- Következő lépések ismeretének hiánya: Tervezés segíthet és GTD.
- Feladatok túlzott mennyisége: Tervezés, eszkalálás, saját határaink menedzselése, delegálás segíthet.
- Elvégzett feladatok értelmetlensége: Itt pedig már jöhetnek a szervezeti okok, hogy valamin dolgozunk, amit aztán lehúznak a kukába, nem megfelelelő időben, helyen végződnek el a feldatok, stb. Itt segíthet az eszkalálás, okok keresése és szervezeti menedzselése.

Valószínűleg nem is írtam le mindent, de látszik, a hatékonyság sokkal összetettebb dolog, mint ahogy azt sokszor gondolná az ember és a fenti tényezők mindegyikével és talán még egyéb dolgokkal is érdemes sokat foglalkozni.


Melyik a második képernyő?

A TV-s piacon régóta megy a keresgélés azokkal a digitális termékekkel kapcsolatban, amik kiegészíthetik a televíziós élményeket. Szolgáltatások, amik a TV-ben futó tartalmak mellett kiegészítő élményeket adhatnak.

Az utóbbi időben rendesen megváltozott a véleményem arról, melyik irányba érdemes keresgélni a második képernyőt.
A TV-től függő második képernyős szolgáltatásokat alig látok, de rengeteg olyan szolgáltatást, amit TV mellett is használunk.

Este megy a film, közben elolvasunk pár emailt, megnézzük a Facebook-ot, esetleg rákeresünk a filmre IMDB-n és megnézzük mi a szereplő neve, aki annyira ismerős. Ezek teljesen természetes kiegészítői az esti TV nézésnek, de nem összefüggő második képernyős aktivitások, nem lehet őket igazán összekötni, egyébként is folytatott aktivitások – TV nézés és kütyü nyomogatás – csúszik egymás mellé mindenféle technológiai integráció nélkül.

Ahol a TV és az okos eszköz láthatóan összeér, az pont a fordítottja. A telefonon és a tableten navigált tartalmak televíziós megjelenítése erősödik erőteljesebben. Több ismerősöm van, aki így nézi a filmeket, így böngészik tartalmakat androidos eszközökön, iPhone-on és tableteken.

Egy-két éven belül – ahogy most a Maverics esetében az OS X-nél már ebben az évben – a telefonok képesek lesznek arra, hogy önálló képernyőként kezeljék a televíziót, külön alkalmazásokat jelenítsenek meg rajta és úgy kezeljék a szoba közepén a képernyőt, ahogy ma egy projektort használunk.

Fontos különbség ez. A második képernyő nem a telefon, hanem a TV.


A gyakorlat

Ha valakit megkérdezel, hogyan legyen mestere valaminek, nem tudja elmondani. Nem tudja, mert a fejlődés nehezen magyarázható. Nemcsak, hogy nehezen magyarázható, valahogy az emberi agy nem alkalmas arra, hogy egy készséget történetében lásson. Ha látunk egy tehetséges embert, valahogy rögtön azt érezzük, hogy ezzel a készséggel született. Talán mert minden embert valami nagyon konkrét és fix, kész lényként érzékelünk. Még magunkat is. Erre vagyunk berendezkedve. Meglátunk valakit és azt gondoljuk, hogy mindig is olyan volt.

Tucatnyi olyan esetre emlékszem gimnáziumból, amikor valaki már 15 évesen felsőfokon beszélt angolul, azt hittem valami ufóval van dolgom, vagy zsákolt a kosrában, vagy szépen rajzolt.

Vannak persze tipikus sztereotip példák is ezeknek a változásoknak a felismerésére. Amikor előkerülnek a nagyi fiatal kori képei és rájövünk, hogy még nálunk is nagyobb partyarc volt.

Ami érdekes az internetben és a végtelen dokumentálásban, amit magával hozott, hogy sokkal kissebb időtávokat is részletesebben dokumentálunk, mint korábban akár egy egész életet. Ez pedig lehetővé teszi, hogy lássuk, amire alapvetően nincs szemünk. Hogy az ember fejlődik.

A srác, aki évekig minden nap lefotózta magát, miatta tudjuk, hogy az ember arca folyamatosan változik, ha csak egy kicsit is, de folyamatosan.
A lány miatt, aki meg akart tanulni egy év alatt táncolni, tudjuk, hogy a tánc tudás egész jól felszedhető egy év alatt.

Érdemes lenne ezekből a videókból jó sokat csinálni és megmutatni megmutatni a hitét vesztett embereknek, akik már magukra is kész emberekként gondolnak és nem tudnak elkezdeni fejlődni semmilyen irányba, mert úgy gondolják, hogy ők kész vannak.

Nekem egyébként egyetlen dolgot mutatnak ezek a videók. A fókusz szerepét. Ahol fejlődést látsz, ott fókusz van. A fókusz pedig feladatokkal jár. Energia befektetés, értékelés, legnehezebb dologként pedig más dolgok fókuszvesztését. Változást. Lejársz futni minden este? Ott kimarad 1 óra TV, vagy olvasás. Nyelvet tanulsz? Egy-két baráti kör bezárul. A fókusz azt jelenti, hogy minden nap változni egy kicsit abba az irányba, amerre mi akarunk, nem pedig arra, amerre az élet változtat minket.